Csizmadia Ervin: Ennyi ellenzéki pártra tartósan nem lesz szükség

Már az aláírásokat gyűjtik az ellenzéki előválasztásra a jelöltek. A 168 az alkalomból Csizmadia Ervint a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatóját kérdezte az ellenzék állapotával kapcsolatban. Interjú következik. 

Miért vált impotenssé számos ügy mentén az ellenzék? Miért nem értek el semmit például a Pegasus-botránnyal kapcsolatban?

Véleményem szerint a nyári időszak történéseit nem érdemes irányadónak tekinteni ahhoz képest, ami ősszel és jövő tavasszal történni fog. Nyugodtak lehetünk: ügy lesz bőven, és az ellenzéknek figyelnie kell az időzítésre. A mai politika ugyanis olyan, hogy egyik ügy a másik hátán, mondhatni: ügyek hosszú sora torlódik egymásra. Bármilyen furcsa: még egy Pegasus-horderejű ügy is csak egy a sok közül, ha tehát „idő előtt” erre fókuszál az ellenzék, ha túl korán robbant, nem biztos, hogy hasznot hajt magának. Ne felejtsük el, hogy a saját szavazói tábort akkor kell a leginkább mozgósítani, amikor közelednek a választások! Így könnyen lehet, hogy nem nagy, hanem kis ügyek lesznek majd a perdöntők. 

Van más komoly üzenete jelenleg az ellenzéki összefogásnak, minthogy váltsuk le az Orbán-kormányt?

Nincs. Azért nincs, mert egy minimálisan hat, de a különféle kapcsolt részekből még sokkal több ellenzéki párt és mozgalom összehangolása gigászi kihívás. Maximálisan le is köti az erőket. Tíz év alatt sem sikerült teljesen megoldani, de azért mostanra már valamennyire a finisbe értek. Az egyébként, hogy nincs más üzenetük, mint Orbán leváltása még egy dologgal magyarázható, s ez az, hogy minden ettől eltérő, ennél cizelláltabb mondanivaló – a választók politikafogyasztási szokásait figyelembe véve – túl bonyolult lenne. Gondoljon bele: az ellenzék elkezdené mondani, hogy nem jó a kormány Európa-politikája, másként kellene azt csinálni! Ilyesmire egyáltalán nem készítették fel a közönségüket. Így marad az, hogy az Orbán-kormány nem európai kormány, s így meg lehet spórolni, hogy az ellenzék bonyodalmas üzeneteket fogalmazzon meg arról, hogy kormányra kerülése esetén mit tenne az európai színtéren. 

Nyerhet jövőre az ellenzék? Min múlik a győzelmük?

Bármi elképzelhető. Teljesen mindegy, mi történik most és a közeljövőben, a választást az utolsó hetek döntik el. Beszéltünk már a nagy vagy kis ügyekről. Nagy kérdés, ki hogyan adagolja a dolgokat, ki, mikor, milyen botrányt tud megszellőztetni. Bebetonozott táborok állnak egymással szemben. Nem nagyon hiszem, hogy ezek megbonthatók. Az ellenzék győzelme mindezen túl azon múlhat, hogy a közös listában és a közös jelöltekben hézagmentesen megbízik-e az ellenzéki választó. 

Kit lát jelen pillanatban a legesélyesebb ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek?

Még nem tudom megmondani. Magánemberként Karácsony Gergely politikusi attitűdjét tartom a jelöltek közül a legérdekesebbnek. Az ő esetében érzékeltem eddig leginkább azt, hogy szeretne egy politikailag értelmezhető történetet mesélni. Ennek keretében egy víziót adni. Ugyanakkor nála is érzékelem, hogy a jó indulás, a jelöltsége bejelentése után ez a vízió-érzékeny attitűd mintha egy kicsit hátrább szorult volna. Nyilván fontos, hogy egy miniszterelnök-jelöltnek nagyon tudatos, szinte naprakész stratégiája legyen. A nyár ebből a szempontból majdnem irreleváns volt, mert látható módon mindenki tartalékol. Az igazi ütőkártyákat senki nem fedi fel. 

A baloldali szavazókat nem zavarja vajon a kialakuló Jobbik-DK tengely? Emiatt csökkenhettek Karácsony Gergely esélyei?

A kérdést én abban a kontextusban tartom megválaszolhatónak, hogy a 2022-es választás után biztosan nagy átrendeződés lesz a pártpalettán. Akár nyer az ellenzék, akár veszít. Ahogy utaltam már rá: tíz éve küszködnek a széttagoltsággal. Ennyi ellenzéki pártra biztosan nincs tartósan szükség. Felteszem, hogy a DK-n és a Jobbikon, mint a két legerősebb ellenzéki párton kívüli erők, már csak racionális okokból is elgondolkodnak az egyesülésen vagy valamilyen más új konfigurációban. Nagy kérdés az,  hogy ha nyer az ellenzék, a hat párt hogyan tud majd együtt kormányozni. Szóval Karácsony Gergely esélyei pontosan akkorák, mint a két nagy ellenzéki párt jelöltjének esélyei.

A Momentum meggyengült az elmúlt hónapokban? Mit rontott el Fekete-Győr András?

Ha azt vesszük, hogy Fekete-Győr András valószínűleg már miniszterelnök-jelölti jelentkezésekor tudta, hogy ellenzéki közös miniszterelnök-jelöltkénti esélyei nem túl nagyok, akkor nem rontott el semmit. A Momentum fiatal és ennek megfelelően mozgékony párt. Rengeteg mindenre reagál, sokat zrikálja a kormányt. Igazából én úgy látom, hogy a mélyben zajló tanulási folyamat számukra az igazán érdekes. Nekik van idejük, és nagyon sok tapasztalattal kell még gazdagodniuk. Ha pedig 2022-ben kormányra kerülnek, akkor elindulhatnak azon az úton, amelyen a Fidesz is elindult, amikor először kormányra került. Ellenzéki – igaz parlamenten kívüli – tapasztalatuk már van, a kormányzati ehhez sokat tehet hozzá. 

Hogyan nézne ki ön szerint egy ellenzéki kormányzat?

Nyilván a pártok méretének, befolyásának lesz ebben döntő szerepe. Azaz a DK és a Jobbik felülreprezentált lesz; más pártok kevésbé. Nyilván a kulcstárcákat a befolyási rangsor dönti majd el. Ha lesz ellenzéki kormány, annak sokkal jobban kell ismernie a magyar társadalom attitűdjeit. Ezek az attitűdök szinte évszázadosan kondicionáltak és a Fidesz kormányzása jól tud támaszkodni ezekre. Ha az ellenzék tartósan kormányozni akar, nagyon alaposan fel kell mérnie ezt a magatartáskészletet, és ha változtatni akar rajtuk, akkor egy nagyon kidolgozott programmal kell rendelkeznie. A jogállam és a liberális demokrácia helyreállítása az ellenzéki elitek szintjén persze vonzó program, de ez még kevés ahhoz, hogy a magyar társadalom többsége és az ellenzék tartósan szinkronba kerüljön egymással.

(Kiemelt kép: Csizmadia Ervin, Fotó: Merész Márton / 168.hu)