Csak az évnek van vége!

Ezt üzeni nyugtalan olvasóinak a 168 Óra. A hetilap ünnepi számával befejezi XXI. évfolyamát, de januárban – természetesen – indul a következő évfolyam.

„Nincs szándékunkban sem átállni, sem odébbállni. Még csak megijedni sem.” Ez a fő mondanivalója az évzáró vezércikknek, amely a várható kilátásokat latolgatva arra a következtetésre jut: „Nyugtalanságra van okunk, önvizsgálatra szintén, de félelemre nincs.”

Az ünnepi számban interjú készült Várszegi Asztrik katolikus püspökkel, a bencés rend főapátjával, aki köztudomásúan a megbékélést keresi a protestáns és a zsidó egyházakkal, és a cigányság integrációjának aktív szószólója. Szerintünk az utóbbi idők egyik legfontosabb beszélgetését közli a 168 Óra, amelyben Várszegi Asztrik egyebek mellett kifejti: „A szószék Isten szavának a helye, nem a kampányé.” És idézek még egy rendkívül fontos és az aktualitáson túlmutató üzenetet: „Minden szélsőség kerülendő, minden agresszív szó és indulat életveszélyes.”

A hit és a politika összefüggéseiről ír egy korábbi cikkhez hozzászólva az ismert gondolkodó és közíró Popper Péter. Szerinte „az emberek hite döntő fontosságú a társadalmak történetében”. Ám hozzáteszi: „El lehet töprengeni a hitehagyottság problémáján, tehát, hogy olykor az ember hagyja el a hitét, vagy a hit az embert.”

„A nagy generáció nyugdíjba megy” – írja Búcsúbuli című emlékriportjában Buják Attila, aki maga is tagja annak a nemzedéknek, amely – a szerzőt idézem – „lassacskán kievez a ködbe”.

Huncik Péter rangidős a legígéretesebb pályakezdő magyar írók között. Csaknem hatvanéves, és Határeset című regényéért neki ítélték a legjobb elsőkötetes prózaírónak járó díjat. Regényes életútjáról szól Sándor Zsuzsanna írása, amelynek címe: Egy demokrata magánrendelője.

„Hosszú életem során sok-sok hülyeséget tanultam, haszontalanságokat” – így kezdődik Bölcs István Felesleges ismereteim című tárcája, amelyhez olyan illusztrációt adtunk, amelyen maga a szerző látható ifjú tanár korában a katedrán.

Portrét adunk a szegények szolgálójáról, Iványi Gábor metodista lelkészről, idősebb Berkó Pálról, akinek 2001-ben ítélték oda a Világ igaza díjat, s aki egyébként az írás szerzőjének az édesapja.

Portré egy szlovákiai magyar asszonyról, aki saját lányáról nevezte el az alapítványt, amely most rákos gyermekeken segít. A kislányt karácsonykor vesztette el az édesanyja, Dórikának hívták. Sorsát ismerhetjük meg Pungor András írásából és az alapítványt, amely az ő nevét viseli.

Címlapunkon Halász Judit látható. A Kossuth-díjas színésznő pályaképét Lampé Ágnes rajzolja meg.

Jolsvai András nagyon alanyi vallomást tesz születésnapi mérlegelésében, amely így kezdődik: „Az idén betöltöttem a nyolcvan kilót. Mostantól súlya van minden szavamnak.”

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett házaspárt mutat be Sztankay Ádám. Az angol-olasz szakos tanárnőt, Lajos Marit és fotóművész férjét, Hemző Károlyt. Kulináris munkásságukat díjazták az ismert konyhaművészeknek, akiknek szakácskönyvei keresettek Budapesten, Berlinben és New-York-ban is.

Mészáros Tamás az értelmiség menekülőútjairól ír, amelyek néha tévútnak bizonyulnak.

Ungvári Tamás írásának címe: Kontra, rekontra, Fedák Sári.

Gárdos Péter szüleinek szívszorító megismerkedéséről és „levélszerelméről” ír. Írásának címe: A svéd posta. És így végződik: „Az életemet – végeredményben - a hibátlanul működő svéd postának is köszönhetem.”

Egressy Zoltán idén tett utazásaira és városaira emlékezik. Parti Nagy Lajos mesével lepett meg bennünket, amely így kezdődik: „Vót eccer egy ország, az üveghegyen messze túl, az Óperenciás-tengeren innen.” Nem fogják kitalálni, hol van az az ország, és hogy miért szól a mese „az olthatatlan hazaszeretetről”.

Gyerekkorára, nagyszüleire, régi karácsonyokra emlékezik Dragomán György.

Karácsony Ágnes az Örkény Színház művészével, Kerekes Évával beszélgetett.

Herskovits Eszter a most induló Pécsi páholy sorozatban a Zsolnay-mítoszról ír.

Bokor László a háborús Budapest hangulatát idézi fel, amikor „karácsonytáji harangszó helyett is szirénák zúgtak”.

Az Autótükör rovatban motorokról és motorversenyekről ír Ocskay Zoltán, megmagyarázva, hogy a vasfüggöny még a motorverseny résztvevőit is két táborba osztotta.

A 168ora.hu főszerkesztője, Nagy Csaba lapunk on-line változatának sikereit sorolja, és mi vele együtt büszkék vagyunk arra, hogy honlapunk látogatottsága az elmúlt huszonnégy hónap alatt több mint ezer százalékkal (!) nőtt, ami párját ritkítja a magyar internetes médiában.

Végül figyelmükbe ajánlom még Fáy Miklós írását. Az ő kritikusi, közírói ismertségét igencsak megemelte, hogy beválasztották a Csillag születik című nagynézettségű tévéműsor zsűrijébe. Hirtelen támadt népszerűsége következtében fölismerik az utcán, megszólítják, nemrégiben éppen derűsen kerékpározott, amikor a piros lámpánál letekerte valaki a kocsija ablakát és kikiabált neki: „Hallod-e, nagyon köcsög vagy te, öcsém.” Fáy kolléga írásának címe: Hát kellett ez nekem?

Ezzel kíván önöknek békés karácsonyt és a vártnál boldogabb új éveket a főszerkesztő: Mester Ákos.