Cigánykártya

Győzőtt a Jobbik! – összegzett a Political Capital elemzőcég kutatási igazgatója, amikor a veszprémi gyilkos éjszaka politikai következményeiről kérdeztük. Juhász Attila szerint az, ami történt, egyértelműen a szélsőjobboldal kezére játszik. Ha ugyanis – mint várható – most elmérgesedik a vita, a normális párbeszéd esélye egyre csökken, mind kisebb lesz a remény, hogy a magyar társadalom egyik legsúlyosabb gondját sikerül kibeszélni. Egyre csökkennek az elemző véleménycsere esélyei.

Ha egyik oldalról naponta cigányvédőnek, a másikról pedig rasszistának nyilvánítják azokat, akik megfogalmazzák álláspontjukat, már az is csak közbiztonsági-bűnügyi problémának látszhat, ami nem az. Hogy miért lenne mindez a Jobbik győzelme? Azért, mert 2007 nyara óta építgeti kampányát arra a tételre, hogy létezik cigánybűnözés, amelyre a rendpárti emberek mozgalmának kell válaszolnia, minthogy az állam nem boldogul vele.

A Political Capital kockázatelemzői már 2007 decemberében is figyelmeztettek arra, hogy a Jobbik támogatásával alakított Magyar Gárda jelentős veszélyforrás nemcsak az ország, hanem az egész térség számára. A szervezet ugyanis provokálja, hogy a cigány és nem cigány lakosság között amúgy is meglévő etnikai feszültségek erőszakos összecsapásokba torkolljanak. Juhász Attila csapata úgy értékelte, hogy ez a magyar politika szereplőinek egyik legfontosabb mulasztása miatt lehetséges: a romaügy megvitatását a közélet szereplői átengedték a radikális és szélsőséges csoportosulásoknak.

A hivatalosság, az állami szereplők mulasztásait panaszolta tavalyi jelentésében az Állami Számvevőszék is. A magyarországi cigányság helyzetének javítására hivatott támogatásokról szóló ÁSZ-elemzés megállapítja: „...hiányzott a célok pontos megjelölése és ehhez a pénzügyi források egyértelmű hozzárendelése. Ez a tény nemcsak a támogatási rendszert teszi átláthatatlanná, hanem ilyen körülmények között nincs valódi tervezés, és lehetetlen a szigorú számonkérés.”

A Political Capital januári elemzése arra figyelmeztetett, hogy a radikalizálódás kockázatai már egész Kelet-Közép-Európát fenyegetik. A térségre jellemző, hogy a romák a rendszerváltás után nem tudtak alkalmazkodni a megerősödő versenyszféra követelményeihez, a mind súlyosabb stigmatizáció és kirekesztettség páriastátusba taszította őket. Az integrációs politika kudarcot vallott, és az is nyilvánvalóvá lett, hogy a közvetlen segélyezésen alapuló megközelítés nem tartható: növeli a romák kiszolgáltatottságát az államnak, rontja beilleszkedésük esélyeit a versenyszférába, és erősíti a társadalomban a cigányok „parazitizmusával” kapcsolatos előítéleteket.

Ebben a háttérben kezdte masírozását – a térség több hasonló, félkatonai szervezetével egyetemben – a Magyar Gárda. A romaellenesség nem új jelenség, az viszont igen, hogy a meglévő előítéletek új kristályosodási pontja az erőszak legyen. Újdonság az is, hogy több szomszédos országban a romák megalakították saját önvédelmi szervezeteiket, és az összecsapások tovább rontják a romák és nem romák közötti viszonyt. Ez Magyarországon egészen mostanáig nem történt meg – de a politikai ügyetlenkedés „eredményeképpen” még bekövetkezhet.

A veszprémi bűneset egyik legnagyobb veszélye, hogy felszíthatja a kormánnyal és intézményeivel kapcsolatos elégedetlenséget, megerősítheti azt, ami már most is tény: a lakosság egy része civilszervezetektől várja az állami feladatok ellátását. A szélsőjobboldal éppen ezt az igényt lovagolja meg: azt ígéri, hogy átveszi az elégtelenül működtetett rendvédelmi, igazságszolgáltatási, sőt, honvédelmi és segélyezési feladatokat.

Külön veszély, hogy ezek a szervezetek ezt az „állam az államban” funkciót nem valamilyen központosított formában kívánják ellátni – ehhez nincsenek megfelelő forrásaik. Kis közösségeket hoznak létre, a helyi problémák megoldásának ígéretével. Közvetlen és személyes alternatívát kínálnak a „távoli”, „arctalan” bürokratikus állami intézmények szolgáltatásaival szemben. Ez sokak számára vonzóvá teheti őket, miközben növeli a lehetőséget, hogy egyik-másik helyi szervezet elszabaduló hajóágyúként országos konfliktusokat gerjesszen. Az önvédelmi gárdák és velük a szélsőjobboldal iránti bizalmat erősíti tehát a rendőrség minden hibája: a biztonságérzet eróziója egyben a demokratikus intézményekkel és magával a demokráciával szembeni csalódottság érzését erősíti.

A világgazdasági válság körülményei között a Political Capital az etnikai konfliktusok erősödésére számít, hiszen tovább növekszik az amúgy is kirívóan magas roma munkanélküliség. A megélhetés feltételeinek romlása vonzóbbá teheti azt a szélsőséges demagógiát, amely a kisebbségeket hibáztatja a gondokért: az elmérgesedő elosztási viták egyre erősebb etnikai színezetet kaphatnak. És mint várható volt: a bűncselekmények számának növekedése, a durvulásuk tovább erősíti a romák elleni előítéleteket.

Jelentős politikai kockázat, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda tevékenységének következtében tovább romlik Magyarország nemzetközi megítélése, miközben erősödik az EU-ellenesség az országban. Ahogy a PC elemzése emlékeztet Vona Gábor egy nyilatkozatára: „Az EU segítő kéznek álcázott gyilkos ölelés.”

Végezetül a kutatók a szélsőséges politikai erők jövőjével kapcsolatban megállapítják: „Az nagyban függ attól, hogy a jelenségre a demokratikus pártok és az alkotmányos intézmények milyen választ adnak.”

– Sajnos a parlamenti pártok Miskolc után is hallgattak, felületes és formális nyilatkozatokat adtak ki – mondta a vasárnap éjjeli tragédia után Juhász Attila a 168 Órának. – Az első pozitív lépés most az lehetne, ha a pártok tovább már nem lapítanának, hanem visszavennék a témát a Jobbiktól!