Cigány osztályok: forintosíthatók-e a kárba veszett évek?

A gyöngyöspatai általános iskolában a cigány osztályok a földszinten voltak. Az ide járók nem használhatták a sokkal jobb állapotban lévő emeleti vécét sem. A roma diákok nem járhattak napközibe, miként a testnevelésóra keretében megszervezett úszásra sem.

A Gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskola igazgatóját nem érintette súlyosan a jogsértés, amit az általa vezetett intézményben a roma gyerekek elszenvedtek. Ez derült ki, amikor a Gyöngyösi Járásbíróságon meghallgatták Molnár Károly igazgatót. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) segítségével 63 roma tanuló nevében nyújtottak be kártérítési keresetet, amiatt hogy az iskolában a nem roma tanulóktól elkülönítve oktatták őket. Minden egyes szegregációban töltött iskolaévért félmillió forintra perelnek, a felperes gyerekek és szülők meghallgatása után most az igazgatót és a tanárokat várták a bíróságra.

A Fővárosi Ítélőtábla 2014-ben marasztalta el az önkormányzatot és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot szegregáció miatt, e döntést a Kúria is helybenhagyta. Az ombudsman 2011-es jelentése szerint az osztályokat nem csak fizikailag különítették el, a cigány gyerekek nem csak a programokból maradtak ki – lényegesen rosszabb minőségű oktatást is kaptak. A per során világossá is vált: azok a felperes fiatalok, akik már befejezték általános iskolai tanulmányaikat, szinte kivétel nélkül kiestek a szakiskolából is. Közmunkán tengődnek.

Fotó: 168 Óra archív

Talán ezért is volt különösen megrázó az iskola egyik, az alsó tagozaton tanító nyugdíjas pedagógusának és az iskola igazgatójának meghallgatása. Egyikük sem gondolja úgy, hogy a roma gyerekek elkülönítése problémás volna. Sőt. A pedagógus, Palik Erzsébet 39 évet húzott le az iskolában. Azt mondta, minden évben két osztályt indítottak az új, elsős évfolyamon. Amikor 39 éve elkezdett tanítani, ezek az osztályok vegyesek voltak, később alakult úgy, hogy az egyikbe már csak cigányok jártak. A változás szerinte összefüggésben állt azzal, hogy egyre több gyerek kapott a tanulási nehézségeit igazoló „papírt”. A bíró ezután megkérdezte: ezek szerint korábban a tanulóknak nem voltak tanulási nehézségeik?

– Akkor is voltak, csak akkor még az oktatásügy nem helyezett hangsúlyt arra, hogy minden gyereket onnan tanítsunk, ahol tart – mondta a tanító. Arra a kérdésre azonban már nem tudott válaszolni, hogy ha a nem romák közt is nőtt „a papírosok” száma, akkor mégis miként alakultak ki a tisztán cigány osztályok. Palik Erzsébet hangjából érződött megbántottsága, hiszen – mondta – ő szereti a rábízott gyerekeket. És ez bizonyosan így is van, hiszen a perben tanúskodó szülők is megerősítették.

– Tudták, mindent megteszek a gyerekeikért. Nem volt köztük olyan, aki arra panaszkodott volna, hogy ez a helyzet rossz. Megesett: én szerettem volna, hogy átkerüljön egy gyerek a vegyes osztályba, de azt sem ő, sem a szülő nem akarta. Ám volt átjárás, megtörtént, hogy egy jó képességű gyerek átkerült a vegyes osztályba. A szakmai mottóm az volt, nem az a lényeg, honnan jön a gyerek, inkább az, hová halad – mondta a nyugdíjas tanítónő, aki szerint a cigány osztályokban mód van a személyre szabott, differenciált tanításra. – Azt a feladatot kaptam, hogy felhozzam a rám bízott gyereket arra a szakmai szintre, ahova kellett. Az integrált osztályokban erre nem lett volna elegendő idő.

Palik Erzsébetet sérti az ombudsman azon megállapítása, hogy a szegregált osztályokban alacsonyabb volt az oktatás színvonala.

– A kisebb létszámú osztályokban hosszabb idő kellett a tananyag megtanítására. Amíg a kettes szorzót nem tudták, nem taníthattam a négyest – ecsetelte, hozzátéve, munkáját még a Klik is elismerte, hiszen bemutatóórák megtartására kérte föl.

Ugyanakkor tény, az iskola az országos kompetenciamérésen rettenetesen teljesít: matematikából és szövegértésből is lényegesen az országos átlag alatt vannak az itt tanulók, a „szeretetteljes differenciálás” és személyre szabott oktatás az eredményekben nem köszön vissza. Ráadásul az adatokból kiderül, hogy az úgynevezett családiháttér-index is kifejezetten gyenge – márpedig ez az adat megmutatja a pedagógiai teljesítményt a rossz körülmények közt élő és/vagy nem a legtehetségesebb tanulók esetén.

A szerző felvétele

Molnár Károly igazgató közönye és cinizmusa a fentiek tükrében mellbevágó: a jogerős ítéletek ellenére sem kért szakmai segítséget az addigi pedagógiai munka elemzésére, megváltoztatására. Sőt azt magyarázta, hogy a szegregált osztályok véletlenszerűen alakultak ki; a beiratkozás sorrendje, vagyis a szülők érkezési sorrendje határozta meg a gyermekek körét. A roma szülők valahogy mindig a legvégére maradtak, így alakultak ki a cigány osztályok. Molnár Károly hozzátette, amúgy sem tudja, ki cigány és ki nem az, az iskola nem vizsgálta a gyerekek etnikai hátterét. Arra a bírói kérdésre, nem találta-e úgy, hogy ez így nem helyes, és változtatni kellene az egyes osztályok összetételén, azt válaszolta: „Nem ismertem fel a tisztán cigány osztályokat.”

A per tétje, hogy forintosítható-e a sérelem, ami a gyöngyöspatai gyerekeket érte az elkülönítés és az abból eredő alacsonyabb minőségű oktatás miatt. Forintosítható-e, ha egy gyerektől az állam elveszi a lehetőségét annak, hogy kitörjön a mélyszegénységből és a társadalom megbecsült tagja legyen? Balog Zoltán humánminiszter korábban azt mondta, ha „a pedagógusok szeretetteljesen viszonyulnak” a cigány gyerekekhez, akkor az közelebb visz a társadalmi integrációhoz. Palik Erzsébet szerette a rábízott roma gyerekeket. Mégsem tudott esélyt adni nekik.