Célra tarts!

A szír kislány Aleppótól nem messze dagasztja a sarat egy menekülttáborban. Szerencsés. Százezreket öltek már meg az évek óta tartó háborúban. Eszembe jut, amikor Mohseinnel találkoztam. Langaléta, kreol fiú, nyakában életfamedál lógott. Afganisztánban született, embercsempészek segítségével jutott Iránon, Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián át Magyarországra. „Otthon baj van, kicsit háború. Nem jártunk suliba” – mondta a fóti gyermekotthonban facebookozás közben. Szülei és testvérei is elmenekültek a polgárháború elől. Most Azerbajdzsánban vannak. Vagy Törökországban. Vagy Iránban.

Nem tudom, Mohsein Fóton él-e még. A menekültek fele egy héten belül, sokszor még az első éjszakán elszökik. A többiek negyede egy hónapon belül lép le. Magyarországon csak erőt gyűjtenek, kicsit megtanulnak angolul, télen várják a havat, mert a hólapátolásért jól fizetnek, amúgy meg dobozolnak, mondjuk a Tescóban. A havonta hazaküldött száz dollár több krumpli és liszt a vacsorába. Vagy segítség anyának, apának, akit embercsempészek juttatnak el Nyugat-Európába. Jó esetben élve.

Na, ők az új ellenség. Kifújt már a többi, a sarokban könyörög túlélésért a rezsi-, a bank- meg a multidémon. Nőtt helyükbe új sárkány, mit hét-, tízezer fejű, ott leselkedik görnyedve a kamionok mélyén meg elnyűtt tornacipőben a zöldhatáron. Célozni elvégre tudni kell. Nincs baj a magyar állampolgárság-biznisszel. Nincs baj a pénzért vehető letelepedési kötvénnyel. Csak ezekkel a nyavalyás, unión kívüli bevándorlókkal. (Mínusz jól fésült iráni orvostanhallgatók meg indiai informatikusok, gondolom.) A fene a jó dolgukat, hogy ott akarnak hagyni Iszlám Államot, polgárháborút, törzsi viszályokat, hogy a gyerekükből ne legyen katona, mielőtt megtanul olvasni, ne öljék meg a hite miatt, esetleg jusson neki diploma meg egy lakás. Nem, nem Pasa parki, tágulós fajta, csak olyan, amiben van villany meg víz.

K. E.