Cédula vagy kaució?
Aktivisták sáskahadai gyűjtik a kopogtatócédulákat. Nagy a tét: ki tudja előbb megszerezni az adott térség ajánlószelvényeit. A jelöltek segítői nem feltétlenül a pártjuknak gyűjtenek, sokszor inkább a rivális ellen. Vannak, akik az ellenpárt emberének adják ki magukat, mások üzletelnek, megtévesztenek, vagyis – jó magyar szokás szerint – ügyeskednek. Elavult-e a rendszerváltáskor bevezetett szisztéma, vagy csak az ellenőrzés, az odafigyelés hiányzik? PUNGOR ANDRÁS írása.
gy élelmiszer-áruház parkolójában nemzetiszín pulton gyűlnek a cédulák.Bevásárlókocsit tolva kiált oda egy néni:
– Én akkor is a balra szavazok!
Felveri a cédula árát, hogy a hivatalos álláspont szerint már nehezen hamisítható. Tavaly még fénymásolták őket, de a ferencvárosi időközi voksolás előtt kirobbant a botrány. Az Állami Nyomda szakértői azt állították: az MDF, a Magyar Szociális Zöldpárt és a MIÉP által leadott ajánlószelvények 73 százaléka hamis. Sziszifuszi munka a nyomozás, eddig ötszáz embert hallgattak meg a rendőrök.
Megdobja a kopogtatócédulák árát az is, hogy rövidke a szezon, két-három hét, és bezár az ajánláspiac.
Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott hangfelvételen két vasi roma vezető éppen arról beszél, hogy az egyik párt kétszáz forintot fizet egy ajánlószelvényért, de nem készpénzben, hanem étkezési jegyben, vásárlási utalványban.
Szóbeszéd? Lapzártáig nem derült ki.
Az írás teljes szövegét a 168 Óra csütörtökön megjelenő számában olvashatja.
