Casanova és mai démonok
Média és Magyarország-kép címmel rendezett tanácskozást a Mandiner – az Európai Néppárt támogatásával. Az eseményre külföldi lapoknak dolgozó tudósítók kaptak meghívást. Sok újjal a konferencia nem szolgált, de azt felmutatta: lehet, hogy a nyugati média néha eltúlzottan bírálja az Orbán-kormányt, ám ezek a bírálatok (egyelőre) hasztalanok. A hatalom pusztán történelmi sztereotípiákat lát.
Larry Wolff, a New York University jeles professzora hat éve jelentette meg könyvét Kelet-Európa “feltalálásáról”, gorombábban kitalálásáról. Elmélete: a francia felvilágosodás óta kontinensünket immár nem a barbár Északra és a civilizált Délre osztják, hanem a civilizált Nyugatra és a barbár Keletre. A szellemes, invenciózus történész példák sorával illusztrálja, milyen egysíkú, elfogult képet festettek “a” Keletről az oda vetődő, merészkedő, természetesen már felvilágosult utazók: arisztokrata diplomaták, írók, filozófusok – vagy éppen a nőfaló Casanova. S írtak, ítélkeztek országainkról nem kevesen, akik soha nem is jártak errefelé. Pusztán hallomás alapján.
Ezzel nehéz vitatkozni. Érdekes Kovács Zoltánnak, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárnak a véleménye. Maga is történetesen a 18. századra szakosodott történészként ily előzményekből vezeti le a sztereotípiákat, a negatív képet, amelyet a nyugat-európai média a térségről napjainkban is általában fest. Miért emlegetik az EU-ban még hat év fél év után is „újonnan csatlakozottakként” a közép-kelet-európaiakat? Vagy „volt kommunista országokként” az Unesco-ban?
Kovács ide sorolja a napjainkban Magyarország kormányát ért heves bírálatokat is. Számítottak ugyan ilyesfajta fogadtatásra, hiszen a kormány is „atipikusan” látott munkához. Rendben, kritizálják őket – de miért e démonizálás? Miért közöl az Economist épp olyan képet Orbán Viktorról, amilyet? (l. fotónkat. A kép a brit lapnak azt a cikkét illusztrálta, amelyben megírta, hogyan foglalta el a Fidesz az ország minden hatalmi pozícióját).
Az államtitkár a sajtótörvényről nem kívánt beszélni, miután azon még dolgoznak. Az előadóként ugyancsak meghirdetett Szalai Annamária, aki (talán) mégis mondott volna valamit e központi kérdésről, beteget jelentett.
Nyugati rosszindulat és hazai ortodoxia
Hasonló gondolatkörben mozgott Schöpflin György, aki brit egyetemi tanárból lett a Fidesz európai képviselője s úgy vélte: nem csak rajtunk, hanem a befogadó média-szerkezeteken is múlik, milyen kép alakul ki rólunk. Rosszindulattal vádolta a nyugati médiát: miért ír a Financial Times olyat, hogy a magyarok majd ugyanúgy ellenállnak Orbán Viktornak, mint 56-ban Sztálinnak?… Valóban. A Londonból jött képviselő, Schöpflin Aladárnak, a Nyugat jelentős alakjának unokája, hangvételével időnként kirí pártja kórusából s most nem alaptalanul hangsúlyozta: a magyar média nagy része konformista, a függetlenségnek nincs erős hagyománya, „a bal - és a jobboldali média ortodoxiája végtelenül unalmas…” A lényegről, a sajtótörvényről viszont Schöplin sem kívánt szólni, hiszen „még nem tudjuk, végül is hogy fog kinézni. Ki lehet ragadni elemeket azzal, hogy azok szörnyűek – de várjuk meg a végét.”
Európán belül vagyunk ugyan – mégis idegenek. Viszont nem egzotikusak, mint az „igazi” Kelet. Ezért szolgálhatunk – önérdekű – viszonyítási pontként németeknek, briteknek, franciáknak. Igaz, náluk is sok a rossz, de mi ez az ílyfajta szörnyű antiszemita, cigánygyűlölő, fasisztoid fészkekhez képest, mint a magyaroké? – hallhattuk a történész Ablonczy Balázstól. Aki arról is beszélt, hogy amikor elbizonytalanodnak önazonosságukban a magyarok, rendre visszatérnek a szélsőjobbon az Európa-ellenes elméletek: a turáni, meg a többi. Hát igen.
S mit mond a BBC?
Viszont végre hallszik egy független külföldi hang. Nick Thorpe, a BBC tudósítója évtizedek óta él Budapesten, a nyelvet is megtanulta. A mértékadó brit közszolgálati adó hangvételéhez illően tárgyilagos. A kormány döntéseit valóban eltúlzottan is támadják – de hát ne feledjük, mondja ő is: Magyarországon nincs igazán független lap, valamennyien tudjuk, ki hová tartozik. A bírálat persze azért mindenképpen indokolt. Hiszen a közszolgálati média központosítása „eltöri annak gerincét” és visszafordíthatatlan folyamathoz vezet. Ezzel a centralizációval vissza is lehet élni – s miért van erre egyáltalán szükség, amikor a kormányzó párt hatalma már amúgy is ily széleskörű?…
A következmények: az állásukat féltő munkatársak öncenzúrához folyamodnak, nem merik úgy kérdezni a politikusokat, mint eddig – a rádióban ez már tetten is érhető. Az MTI új vezetőjének álláspontja, miszerint a közszolgálat legyen lojális a mindenkori kormányhoz, nem elfogadható. A közszolgálatnak kritikusan kell viszonyulnia a mindenkori vezetéshez.
A szelíd brit végül is nem csak ezért kritizál, hanem azért is, mert szerinte a média helyett a büntetőjogi gyakorlatra kellene összpontosítani. A túlzsúfolt börtönökre, ahol akár két évig tárgyalás nélkül tartanak fogva gyanúsítottakat, s ahol elpalástolják a törvénysértéseket. Geréb Ágnessel a nemzetközi tiltakozás hatására most a szabályok szerint járnak el. Rabtársai meg is utálták – mert rájuk ez a „különleges” eljárás nem terjed ki. Újabb lehetőségek tehát az országkép javítására.
