Busz barikádként való hasznosítása - nyolc év

– Tartottunk tőle, hogy beleírják: élelmiszerrel dobálózni tilos. Mi lett volna akkor a templomi rizsszórással? – így Szabó Máté Dániel, az Eötvös Károly Intézet igazgatója.

A rizszápor egyelőre nincs veszélyben. Persze a tojásdobálási problematika nem maradt büntető törvénykönyvi válasz híján. A tervezet szerint erőszakos magatartásnak minősülne az olyan támadó jellegű fizikai ráhatás is, amely nem alkalmas testi sértés okozására.

És egy másik példa. A gárdistamasírozásra írt tényállás a szabálysértési törvényben: aki „nyilvános rendezvényen olyan csoportban vesz részt, amelynek megjelenése, így különösen alakzata, a csoport vezetője által használt vezényszavak és jelek alkalmasak arra, hogy másban vagy másokban félelmet keltsenek, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható”. Hogy a ballagó óvodások vagy menetelő kiscserkészek átviszik a lécet, nem vitás. Egy-egy félelmetesre sikeredő busójárás már necces lehet.

– A paragrafusok átírása a legegyszerűbb, leggyorsabb és legolcsóbb válasz – mondja Szabó.

Az Eötvös-intézet a melegfelvonulás után tanulmányt készített az erőszakba torkolló utcai események kezeléséről. Fő következtetésük, miképp számos szakértőé: a bajok gyökere nem a hatályos jogban rejlik (az igenis büntetni rendeli az erőszakos utcai cselekményeket, s csak a békés gyülekezést védi), hanem a jogalkalmazásban keresendő. Amire a törvénygyártás látványos, ámbár kevés eredménnyel kecsegtető lépés.

De muszáj volt. Draskovics Tibor nyáron megígérte a módosításokat, a frakció pedig szigorítást várt. Megkapta.

A tárcatervezet nemcsak a büntetési tételeket emelné meg, de meglévő tényállásokat egészítene ki, és újakat alkotna. Például aki nyilvános rendezvényen vagy csoportosan és a köznyugalmat súlyosan megzavarva követ el garázdaságot, az eddigi három helyett öt évre is börtönbe kerülhetne. Közérdekű üzem megzavarásáért (mondjuk busz barikádként való hasznosításáért) akár nyolc év is kiszabható volna, ha azt csoportosan, fegyveresen vagy felfegyverkezve (macskakő, baseballütő, vasrúd) hajtják végre. Aki mást gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz, öt évre küldhető rács mögé. Sőt: már a „sima” (erőszak nélküli, például sípolással végbevitt) akadályozás is három év börtönre volna elegendő. Szigorúbban szankcionálnák a hatóságok munkájának megzavarását, s felkészülvén a gárdaper várhatóan újabb felvonulásokban bővelkedő felvonásaira, tisztáznák a bírósági épületek biztosításának részleteit.

A melegeket ért fenyegetésekre válaszul a Btk. nemcsak a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni, de a lakosság egyes csoportjaihoz való tartozása vagy vélt tartozása miatti erőszakot is büntetné. A lisztes borítékok küldőit két év börtönnel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel sújtanák. Aki pedig mondjuk az interneten egyes politikusok megregulázására és az MTV bevételére buzdít, egy év börtönt kaphatna akkor is, ha terve a rossz idő avagy Hunnia seregének lustasága okán puszta terv marad. Feltéve, hogy háromévi vagy súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésére hív.

– Tipikusan kazuisztikus, vagyis részletekbe menő, mindent szabályozni akaró törvényalkotás az ilyen. Amiről a joghallgatóknak azt tanítjuk, hogy kerülendő – véleményez Halmai Gábor alkotmányjogász, egyetemi tanár. – A bíró nem számítógép, amelybe bepötyögjük a törvényi és a konkrét tényállást, mire kidobja az ítéletet. Teret kell engedni a jogalkalmazó önállóságának.

Ha egyáltalán igényli.

Tóth Mihály büntetőjogász szerint egyre kevésbé.

– Bátrabb a bíró, ha nem kell értelmeznie, mert elég konkrét a jogszabály. Ez átsegít az esetleges felkészületlenségen, bizonytalanságon. Az igazságszolgáltatásban dolgozók – ismert történelmi okok folytán – tartanak a koncepciós per vádjától. Úgy gondolkodnak: politikailag gyanús ügyekben – ha többféle értelmezés is védhetőnek látszik – inkább megszüntetik az eljárást, vagy felmentő ítéletet hoznak, abból kevésbé lehet baj. A szájbarágósdi azonban rossz irány. Veszélyes tendencia, ha minden esetre külön jogszabályt kalibrálnak. Úgyse lehet valamennyi életjelenségre törvényben reagálni.

És nem is kell. Tóth példaképp hozza: mások gyülekezési jogának zajkeltéssel való akadályozása nem büntetőjogi, hanem rendészeti kérdés. Hogy ne engedélyezzen a rendőrség tüntetés mellé ellentüntetést egy időben egy helyen. (Amely döntés meghozatala amúgy még nem jelentené az ellentüntető jogainak porba tiprását. A hatóságok mégis inkább a kétharmados gyülekezési törvény módosítását várják. Erről egyelőre szünetelnek az ötpárti egyeztetések.)

– Nem kellene a politikai elszántság igazolásaként lejáratni a Btk-t. Hiszen annak jogállami viszonyok között ultima ratióként, végső eszközként kell működnie, s a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni. Mértéktartóbb, megfontoltabb jogalkotásra lenne szükség – summáz a büntetőjogász.

És kiszámítható, keményebb ítélkezésre. A következetlen döntéseket észlelvén a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntésekben adhatna fogódzót a bíráknak. Mégsem teszi.

Avarkeszi Dezső, az IRM államtitkára diplomatikus.

– Az ügyészi, bírói álláspontok és a józan ész között nagy különbségek voltak a közelmúltban.

Hogy a tervezet kritikája lenne a gyakorlatnak?

– A bíróságok munkájába nem szólhatunk bele. De jogszabály-változtatással a gyakorlat átalakulása is kikényszeríthető.

Talán. Az világos: a csomag egyértelmű elvárásokat mutat. Az már kevésbé, ezt miért követnék a bírák. Miért ítélnék hirtelen öt évre azt a garázdát, akit eddig háromra se küldtek rács mögé. Legfeljebb kapott hat hónapot, két évre felfüggesztve, három esztendővel az elkövetés után.

Pedig „nemcsak a büntetés súlyossága visszatartó erő, hanem annak elkerülhetetlensége és gyorsasága is” – nyilatkozta lapunknak másfél hónapja Draskovics miniszter. A perelhúzódások okait a minisztérium az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal karöltve nagyban vizsgálja.

Addig is, e tervezetben a szabálysértési szankciók végrehajtását próbálják hatékonyabbá tenni. A pénzbírság befizetésére az eddigi harminc helyett tizenöt nap állna rendelkezésre, amelynek letelte után elrendelnék az adók módjára történő behajtást – vagyis ugrana az elkövető autójának forgalmija, törzskönyve, s akár a házára is jelzálog kerülne. Ő maga pedig, ha nem fizet, az interneten is elérhető nyilvántartásban találná nevét. (Mire elszégyelli magát, vagy büszkélkedik.) A létrehozandó központi szabálysértési nyilvántartás révén követhetők lennének a jogsértések, akár tüntetésről, akár sportrendezvényről legyen szó. Aki pedig két éven belül ugyanolyan vagy hasonló szabálysértést követ el, súlyosabb ítéletre számíthatna.

Már ha a zivatarosnak ígérkező parlamenti szezonban a többségében feles törvényeket tartalmazó tervezethez sikerül támogatókat szerezni. És ha a minden bizonnyal az Alkotmánybíróságot is megjáró módosító csomag a taláros testülettől is zöld utat kap. (Ez mostanában az MSZP által összerakott törvényekről nem mondható el. Legutóbb a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos büntető- és polgáritörvénykönyv-módosításokat találta az AB az alaptörvénnyel ellentétesnek. A minisztériumban jelenleg a polgári jogi fellépés szabályain dolgoznak.)

– A kormány még nem tárgyalta a módosítókat, talán javít majd rajtuk. Most vagy tíz, alkotmányosan aggályos pont van – mondja Halmai Gábor. – A bűncselekményre való felhívásnál például elvárható volna némi komolyság. Bárki futóbolondot ne büntessünk, csak mert elkiáltja magát a téren. A gárdamenetelés kapcsán pedig az alakzat, a jel és a félelemkeltés túl tágan értelmezhető, homályos fogalmak.

Kiskapuk persze még profi paragrafusok esetén is lennének. Épp ezért jogászok és politikusok egyetértenek abban: a jog szükséges, de nem elégséges válasz. Társadalmi feladat egyértelművé tenni: elfogadhatatlan az erőszak minden formája. Az is, ami jogi eszközökkel nem megfogható. Hogy erre jó módszer-e, ha a miniszterelnök hív chartázni – ebben már nincs akkora egyetértés.