Busójáráson az eurokraták – Le a maszkokkal!

Nehéz szabadulni a Brexit friss élményének felkavaró hatása alól. Akárhogy is nézzük, a britek távozása szomorú epizód az Európai Unió történetében. Az uniós vezetők közül ez sokakat arra sarkallt, hogy még többet dolgozzanak az európai projekt erősítésén. Talán ez is inspirálta az Európai Bizottság vezetőit, amikor kitalálták az EU a vidék jövőjéért elnevezésű országjáró programsorozatot, amelynek első állomása Mohács volt, ahol – minthogy a busójárás napjait választották ehhez – kolompok és kereplők csatazajában, kürtőskalácsillatban telt a bizottság vidékjáró kampánya.

Tagadhatatlanul volt valami szürreális abban, amikor az EU intézményrendszerének fegyelmezett szervezettségét tükröző tájékoztatópontra betódultak a félelmetes álarcú, szőrös bundába bújt busók. De aztán lekerültek az ijesztő maszkok, és az arcukat fölfedő fiatalok nekiveselkedtek az unióval kapcsolatos tudást tesztelő kvízjátéknak.

Mikor léptünk be az EU-ba? Hány százalékát költi költségvetésének az EU mezőgazdaságra és élelmiszeriparra? Kína, az Egyesült Államok vagy az EU a világ legnagyobb élelmiszer-exportőre? Melyik ország állítja elő az EU-ban a legtöbb sört? Mit jelent az Európai Szociális Karta? Melyik országot választják az Erasmus keretében a magyar diákok a legtöbben? Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak az érdeklődőkre, a jól válaszolók pedig vászontáskát és termoszt nyertek. Sok ajándékot osztottak ki a kvízben részt vevő hoszteszek, pedig a kérdések nem voltak éppen könnyűek.

A busójáráson tapasztalt lelkesedés a kutatási adatokban is visszatükröződik. Az Eurobarométer legfrissebb, 2019 novemberében rögzített – az EU összes tagállamában elvégzett – közvélemény-kutatása alapján Magyarországon egyre pozitívabban viszonyulnak az Európai Unióhoz: az előző évi 43 százalékról 53 százalékra emelkedett azok aránya, akik kedvező színben látják az EU-t. Ez a hatodik legjobb eredmény a 27 tagállam között, és jóval megelőzi a 43 százalékos uniós átlagot. E felmérésben az EU jövőjéről is szó volt: a magyarok majdnem kétharmada, azaz 64 százaléka optimistán látja a következő évtizedeket. E népszerűség ellenére a bizottság fontosnak tartja, hogy különösen vidéken, ahol az uniós intézményrendszer kevésbé látható, jelen legyen, és tájékoztassa az embereket.

– Az erős vidék fontos cél szerte Európában. Ahol jól kiépített az infrastruktúra és helyben is színvonalas, elérhető szolgáltatások és munkahelyek vannak, onnan nem kell elköltözniük a fiataloknak sem. Ez a kampány azt hivatott bemutatni, hogy az EU mit tesz mindezért – mondja Maksi Mátyás, a bizottság magyarországi képviseletének kommunikációs vezetője. Talán kevesen tudják, hogy az uniós tagságunk tizenhat éve alatt országosan 200 ezer projekt valósult meg EU-s források felhasználásával. – Itt, Mohácson is közel háromszáz projekt valósult meg az EU segítségével. Például a Busóudvar, a helyi kórház és általános iskola felújítása – sorolta annak illusztrálására, hogy mára már mennyire természetesnek tekintjük a fejlesztési forrásokat, szinte föl sem tűnnek az EU-tagságból származó előnyök. – Magyarnak és európainak lenni nem kizárják, hanem ellenkezőleg: erősítik egymást – tette hozzá.

A mohácsi roadshow egyik legfontosabb küldetése az volt, hogy közelebb kerüljenek a brüsszeli eurokraták a vidéki lakossághoz, így aztán bárki kérdezhetett tőlük. Így derült ki, hogy bár a 2014-ben elindult vidékfejlesztési uniós programok keretében a beruházásjellegű pályázatok lezárultak, azért még akad egy-két felhívás, amit érdemes böngészni. Lehet jelentkezni például kertészeti gépbeszerzésre, illetve az állattartási higiénia fejlesztésére. De van még nyitott pályázat a földtulajdonosok számára erdőtelepítésre is.

Az érdeklődők megismerhették, milyen lehetőségeik vannak a helyi vállalkozóknak, ha a talpon maradáshoz uniós forrást is szeretnének igénybe venni. Kétségtelen, nem könnyű a bürokrácia útvesztőiben eligazodni, de éppen ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében igyekszik a bizottság az országban számos információs ponttal segíteni. Különösen jó esélyekkel indulnak a fiatalok, az unióban ugyanis 56 év a gazdák átlagéletkora. Ez Magyarországon sincs másképp: akik a rendszerváltáskor gazdálkodni kezdtek, most mennek nyugdíjba. A földhöz jutás nehéz, így a fiatalokat sem könnyű bevonni ezekbe a pályázatokba.

A mohácsi roadshow egyik programjaként olyanok termékeit lehetett megkóstolni, akik sikeresen pályáztak, és vállalkozásaikat brüsszeli forrásokból is fejlesztették. Novák Péter őstermelő, a Novák sajtmanufaktúra életrehívója többféle tradicionális kézműves sajttal is készült. Kóstolhattunk néhány hónapos, de két-három éves keménysajtokat is. Novák Péter egy Árpád-kori kis faluban, a Mecsek lankáin fekvő Kovácsszénáján készíti a sajtokat, de a fiatalember nem csak ezzel foglalatoskodik: ő a hatvanlelkes település polgármestere is.

– Pécsen dolgoztam, luxuskrómfelniket árultam. De elegem lett a vevőkörből, a pesti maffiavilágból, nyugalomra vágytam, ezért költöztem ebbe a kis faluba, ahol volt egy parasztházam – így indult a sajtmanufaktúra. A házhoz hatalmas füves terület is tartozott, amit lusta volt fűnyíróval gondozni, ezért arra gondolt, birkákat hoz, hadd legeljék le azok. Birkákat nem, de kecskéket viszont talált, és ha már így adódott, megpróbálkozott a kecske tejének hasznosításával is. Egy pillanat alatt elkapkodták a környéken élők a friss kecskesajtokat, annyira nagy sikere volt. – Nekünk is ízlett – fűzte hozzá. A siker adta az ötletet: építeni egy látványmanufaktúrát, és ott sajtokat gyártani.

2011-ben bele is vágott, először csak a maga szórakoztatására. Közben a mesterséget is tanulta: járta a sajtkészítőket és beiratkozott egy tejipari iskolába. Bevallása szerint ez volt élete egyetlen olyan iskolája, ahol reggeltől estig csak azt tanulta, ami érdekelte, és minden perc, amit itt töltött, hasznos volt.

Többször is sikerült vissza nem térítendő támogatást nyernie a Mecsekvidék HACS LEADER pályázatain, hogy megvalósíthassa álmát. Most úgy tűnhet, egyszerű volt mindez, de nagy elszántság kellett hozzá. Az önerőhöz ugyanis a nagy bankok nem akartak hitelt adni.

– Sajtra? Ugyan már – idézte fel a legtöbbször hallott elutasítást, amit a banki ügyintézőktől hallott. – Úgy voltam vele, feladom. Végső elkeseredésemben bementem egy kis takarékszövetkezetbe, és elsírtam az ottani alkalmazottnak, mennyire nehéz hitelhez jutnom. Szó szerint sírtam – mesélte. Ott nemcsak megvigasztalták, hanem hitelt is kapott, amelynek köszönhetően most már öt éve működik Kovácsszénáján a 160 négyzetméteres sajtmanufaktúra. Novák Péter szerint most sem könnyű, mert bár a gasztrokultúra egyre fejlődik, de még nem tart ott, hogy ezek a többéves érlelést igénylő sajtok nagy mennyiségben fogyjanak. Ahhoz, hogy menjen a bolt, Novák Péter kevésbé macerás termékeket is készít, így például jóféle hamburgersajtokat, grillsajtokat.

Novák Péter polgármesteri tisztségét arra is használja, hogy hírét vigye a pályázati lehetőségeknek a fiatal termelők körében. Nehéz rábeszélni a pályázatra az embereket. – De hitel és támogatás nélkül nincs fejlődés, én mindenkit erre ösztönzök – mondja, majd elégedetten nézi, ahogy a bizottság emberei arcukon széles mosollyal kóstolgatják a hosszan érlelt sajtokat.