Büntetőnevelés

Pintér Sándor belügyminiszter a szabálysértések szigorúbb büntetését is törvényre emeltette. Eddig csak pénzbírságot szabhattak ki nálunk a húszezer forint alatti lopásért. Mostantól ezért a felnőtteket kilencven, a 14–18 éveseket negyvenöt nap börtönre is ítélhetik.

A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért szervezet már a törvényjavaslat ellen közös nyilatkozatban tiltakozott. Különösen a tizenévesek elzárása miatt. A jogvédők a New-York-i egyezményre, az Európai Tanács ajánlására és az ENSZ szabályaira hivatkoztak: fiatalkorúaknál a fogva tartás csak végső esetben alkalmazható, esetükben a büntetés célja a nevelés, nem a megtorlás.

Tyúkért ülni

Kérdés: amikor Magyarországon milliós sikkasztások megúszhatók „felfüggesztettel”, vajon milyen nevelő hatása van annak, ha gyerekeket – például tyúklopásért – bebörtönöznek?

A Fővárosi Bíróság tanácselnöke, Cserni János életellenes cselekményért már maga is ítélt el fiatalkorúakat. Miként mondja, a szabadságvesztés a legsúlyosabb szankció. De ezt a legenyhébb jogsértéseknél nem szabad elrendelni. Ellentétes a büntetőjoggal. Sérti az igazságszolgáltatás alapját, az arányosság elvét.

Azzal Cserni bíró is egyetért, hogy a szabálysértéseket is komolyan kell venni, ám az elzárás csupán a mélyebb társadalmi válság elkendőzése.

– Főleg a szegényebb településeken sok a probléma. Nincs munka, az emberek éheznek, lopnak is ezért. De mit segít ezen, ha bezárják őket? Ez nem oldja meg a munkahelyhiányt. Miközben rengeteg közpénz megy el kosztra-kvártélyra a börtönökben.

Kétségtelen: a szabadságvesztés nemcsak a legszigorúbb, de a legdrágább igazságszolgáltatási eszköz is. Egy nap a „rács mögött” körülbelül tízezer forintjába kerül az államnak. Vagyis az adófizetőknek is kemény „pénzbüntetés”, ha valakit akár csak hetekre hűvösre tesznek. Az olcsóbb, hatékonyabb bűnüldözési módszerek jobban megérnék.

Finszter Géza kriminológus állítja: bár a korábbi baloldali kormányzatok sokat tettek a bűnmegelőzésért, a megoldást főként a helyi közösségektől, az önkormányzatoktól várták. Ám nekik nincs pénzük arra, hogy a közrend felügyeletét megszervezzék saját településőrökkel.

Szegény szegénytől lop

– A Bajnai-kabinet tavaly módosította is a szabálysértésekre vonatkozó törvényt. Szigorította a pénzbírságokat, előírta az okozott kár megtérítését. De a rendeleteket képtelenség végrehajtani ott, ahol a tolvaj éppolyan nincstelen, mint akit megkárosított.

Finszter azt is hangsúlyozza: a jogvédőknek nem elég arra hivatkozniuk, hogy az elzárás helytelen, és nemzetközi jogokat sért. Meg kellene mondaniuk azt is, mi legyen a megoldás, akár a fiatal elkövetőkkel kapcsolatban.

Nemzetközi kutatások igazolják: ahol a segítőrendszerek, például a gyermekvédelem hatékonyan működik, ott a deviáns fiataloknak sokkal könnyebb visszatalálniuk a társadalomba, kevesebb a visszaeső bűnelkövető. A gyermekvédelem alternatív módszerei lehetővé teszik, hogy a fiatalokat sok esetben nem kell kiemelni saját közegükből.

Gyurkó Szilvia jogszociológus úgy véli: a gyerekek általában a család „tünethordozói”. Sokszor érzelmileg, fizikailag is elhanyagoltak, esetleg bántalmazzák őket otthon. Bűntetteiket is gyakorta ez váltja ki.

– A szakemberek – pártfogók, mediátorok, pedagógusok, családsegítők, pszichológusok – a családtagok bevonásával, a helyi közösségen belül próbálják rendezni a konfliktusokat. Közvetítenek tettes és áldozat között. A fiatal így szembesülhet bűncselekményének következményeivel, felébredhet benne a jóvátétel vágya. Ledolgozhatja az okozott kárt: ha – például – meglopta idős szomszédját, segíthet neki a ház körüli munkában – említi Gyurkó.

Ugyanakkor az Állami Számvevőszék már 2003-ban megállapította: a gyermekvédelmi törvény 1997-es elfogadása óta még sosem álltak rendelkezésre a végrehajtáshoz elengedhetetlen anyagi, tárgyi erőforrások. Nincs elég szakember. Pedig – Gyurkó Szilvia szerint – nem is elsősorban pénzre, inkább szemléletváltásra lenne szükség.

Tény, a szociális segítőhálózat kiépítése nem menne máról holnapra. A gyűlölet fűtésével, a bosszúvágy kielégítésével a legkönnyebb politikai szavazatokat gyűjteni. A „rács mögé a kölykökkel” büntetőelvére a tömegek inkább vevők, mint a pozitív nevelési módszerek támogatására.

Pintér Sándor viszont arról is intézkedett, hogy legyen több fogda az ifjú szabálysértők számára. Kinyittatta a korábban bezárt solti börtönt, felújíttatja a Gyorskocsi utcai zárkákat. A belügyminiszter ígérte, nem lesz zsúfoltság a rács mögött, mivel 450 új „férőhelyet” kapnak a rabok. Csakhogy – például – a fiatalkorú bűnelkövetőkből jelenleg mintegy 12 ezret tartanak nyilván. De valójában ennél is többen lehetnek, csak számos ügy rejtve marad.

– A mindenkori kormány számára az a legegyszerűbb, ha néhány jogszabállyal kipipálhat nehéz társadalmi problémákat. Gyerekek lecsukásával nem fogjuk érezni a közbiztonság javulását. Viszont a bűnügyi statisztikákkal majd „igazolhatják”: a mai tinédzserek agresszívabbak – véleményez Gyurkó Szilvia.

A jogszociológus azt is hangsúlyozza: a büntetés súlyosbítása nem visszatartó erő. Sőt, a szabadságvesztés során elszenvedett testi, lelki megalázások még inkább antiszociálissá teheti a kamaszokat. Ráadásul kimaradnak az iskolából, stigmatizálják őket.

Dühös fiatalok

– A börtönviselt tizenévesek sokkal kezelhetetlenebbek lesznek, mint „átnevelésük” előtt. A dühös fiatalok a környezetük számára is veszélyesebbek. Esetleg már nemcsak lopni fognak, hanem erőszakos bűncselekményeket is elkövetnek.

A szakemberek mégis abban bíznak: nem fognak kisebb botlásokért lecsukni gyerekeket, az igazságszolgáltatás képviselői képesek lesznek ellenállni a politikai, társadalmi nyomásnak. Különben nemcsak a bűnösök, de az ártatlanok jövőjét is komoly veszély fenyegeti.