Bujkáló tanácsadók

Extrém módon felerősödött a politikai polarizáció 1990 és 2010 között – állította Körösényi András politológus professzor a Magyar Politikatudományi Társaság veszprémi vándorgyűlésén. Szerinte ez már csökkenti a demokrácia hatékonyságát. Körösényi úgy véli: a jelenség fő oka a politikai elit polarizációjában keresendő.

Nyitó előadásában emlékeztetett arra, hogy a kutatók a ’90-es évek második felében a politikai elitek megegyezésére a lengyel és a magyar példát hozták fel. De az ezredforduló után a „mintaországokban” erősödött a viszály, Magyarország mára még az uniós átlagnál is megosztottabbá vált. Ez – a többi között – az alapkonszenzus hiányával, a rivalizáló holdudvarokkal, az átideologizált versennyel magyarázható, s azzal, hogy a rendszerváltó pártok társadalmi beágyazottságuk érdekében imidzsüket igyekeztek erősíteni. A polarizáció gyengítette az elszámoltathatóságot, a törzsi megosztottság negatívan hatott a táborok informáltságára, kettős mérce alakult ki.

Török Gábor politológus előadásában a politikai tanácsadók piacának átláthatatlanságáról beszélt. Szerinte a rendszer több szereplőből áll: a hagyományos szakpolitikai kör a legáttekinthetőbb. Ide tartoznak azok, akik a pártok programjának megírásában segítenek, illetve, akik a politikai karrier előtt szakpolitikai, szakértői feladatokat láttak el. Példaként Matolcsy Györgyöt, Pokorni Zoltánt, Horn Gábort hozta fel. Szerinte a második kategóriába sorolhatók a stábokban működő, általános politikai tanácsokat adó, a nyilvánosság elől rejtőzködő, politics típusú tanácsadók. Mások őket a pártok bűvkörébe került, „üzletember” elemzőknek nevezik. A harmadik kategória – Török szerint – a magányos hősöké, váteszeké, politikai kampányguruké. Nekik kétséges a politológusi előképzettségük, és felmérhetetlen a státuszuk. Közéjük tartozik a Medgyessy kampányt segítő, Ron Werber, a Fidesz ex- és jelenlegi háttéremberei: Wermer András, illetve Habony Árpád.

Török Gábor szerint a tanácsadók világának átláthatatlansága egyrészt azzal magyarázható, hogy a szakma a köznyelvben gyakran a korrupció szinonimája, sokan homályos és zavaros tevékenységnek tartják. Másrészt a tanácsadók a politikai szereplők elvárása alapján rejtőzködnek, mert a pártok számára kevésbé lennének értékesek, ha kapcsolataikat nyilvánosságra hoznák.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója egy nemrég megkezdett, a balliberális kormányok szakértőinek ténykedését vizsgáló kutatás részeredményeiről számolt be. A tanácsadókat a szociálliberális kormányok egyrészt a köztisztviselői törvény szerint meghatározott állásokban, másrészt külsősként szerződéskötés után alkalmazták. A Miniszterelnöki Hivatal 2004 és 2010 között 26 milliárd forintot költött tanácsadókra. Rendezvényszervezésre például mintegy 6 milliárd, informatikára 4,6 milliárd, kormányzati kampányokra 4,226 milliárd forintot fordítottak. Klasszikus politikai tanácsadásra 1,4 milliárd forint ment el. A Republikon Intézet azt javasolja, hogy a bizalmi (kutatás, kreatív tervezés) és a semleges (rendezvényszervezés, informatikai fejlesztés) funkciókat már a pályázatok kiírásakor válassza szét a mindenkori kormány.