Bobo bukása – Boldvai László csatái a Tocsik-ügytől az offshore-botrányig

– Laci puha beszédű, kellemes társalgó – mondja több párttársa a szocialista Boldvai Lászlóról. Úgy látják, kitűnően elemzi a gazdasági, politikai folyamatokat, és mindig is szeretett volna kormányzati, gazdasági irányítói posztra kerülni. Nem jött össze: a Tocsik-ügy bélyeg volt a homlokán. A legutóbbi választások előtt Mesterházy Attila akkori pártelnök nem adott neki befutó helyet az országos listán, így nem lett belőle törvényhozó sem.
Maradt neki a palóc föld, ám a kövérkés, bajszos Nógrád megyei MSZP-elnöknek most még a helyi politikától is hátrébb kell lépnie: felfüggesztette a párttagságát, a központi szoci honlap megyei oldaláról eltüntették a nevét, az ügyeket már a helyi alelnök viszi. Pedig a most zajló tisztújításon újra akarta jelöltetni magát. Nincs szerencséje.

Most felesége révén került a hírekbe. Vagy éppen fordítva igaz: Konti Csilla matematika–fizika szakos tanárnő a férje miatt lett egy címlapsztori főszereplője?

Annyi biztos – és ezt Tóbiás József pártelnök szerint Boldvai is elismerte –, hogy a gimnáziumi tanárnő nevére 2012-ben egy Szamoa szigetére bejegyzett, működése során százmilliós összegeket megmozgató offshore-cég került. A magyar Direkt36 újságírói a kiszivárogtatott offshore-céges dokumentumokat elemezték, így bukkantak a Boldvai család érintettségére. Konti megjelenéséig a Tanka Ltd. nevű cégnek „úgynevezett bemutatóra szóló részvényei voltak, vagyis mindig az volt a tulajdonosa, aki épp a részvényeket birtokolta” – írja a Direkt36.

Boldvai öt cikluson keresztül, 2014-ig volt országgyűlési képviselő. Legutolsó vagyonbevallása szerint semmilyen cégben nem volt tulajdonrésze, tisztsége. (Ennek a cégadatbázisban sem találtuk nyomát.) Bevallott egy 120 négyzetméteres balatonkenesei üdülőt, amelyen haszonélvezeti joga volt, egy 52 négyzetméteres szövetkezeti lakást, 14 millió forintot, amit a takarékban őrzött, valamint 35 milliós tartozást. És persze egy több mint ezer négyzetméteres házat – ennek csaknem fele pince és garázs –, amit feleségével fifti-fifti tulajdonol.

Konti Csilla a hírek szerint egy fekete BMW terepjáróval jár dolgozni az iskolába. A Bolyai János Gimnázium előtt nem látjuk a kocsit. A portást kérdezzük, azt mondja, a tanárnő nincs benn, hetente három napon van órája. Éppen kicsengetnek, így a diákokkal beszélgetünk. Azt mondják, szeretik a tanárnőt. – Segítőkész, könnyű vele a matek – meséli egy fiú.

– A véradást szervezi a suliban, onnan ismerem. A végzős osztályának plusz órákat is tart, hogy segítsen – mondja egy másik diák. Nem éppen cégvezetői profil.

A városban hallunk mást is. Egy helyi potentát azt meséli, Boldvai az iskola egyik tantermét is kifestette a feleségének – saját zsebből. Nem sikerül más forrásból megerősíteni a sztorit, de jól jellemzi a tarjáni erős ember helyi megítélését.

Honnan van pénze? A Népszabadságnak néhány éve azt nyilatkozta, hogy a kilencvenes években egy osztrák cég vezérképviselője volt. A több mint százmillióba kerülő házat állítása szerint ingatlaneladásból, megtakarításból, hitelből építették.

Bobo – közeli barátai nevezik így Boldvait – szürke eminenciása Salgótarjánnak. Tudta nélkül semmi sem történhetett a rendszerváltozás után az üzemeit elvesztő egykori iparvárosban, de a megyében sem. Salgótarjánban lépten-nyomon olyanokba botlunk, akik a családját vagy éppen őt magát jól ismerik: „Nem káromkodik, becsületes családból jön.” Ám ennél többet nem árulnak el róla. Van, aki fél, van, aki lojális. Az átlagember pontosan tudja, ki ő: „Hát, aki palotát épített a város fölé.”

Ott, ahol 15 százalékos a munkanélküliség, padlón vannak az ingatlanárak, sok üres lakásba munkanélküli romák költöznek be, a fiatalok elvándorolnak, az időseknek meg csak a nosztalgia marad az üveggyári, tűzhelygyári szép napokról. Nem csoda, hogy sokan nem szívelik a gazdag, szocialista nagyágyút. Pedig nincs szem előtt, alig látják; bálokba, közéleti eseményekre nem jár. Mégis több szocialista egybehangzóan állítja: egy belső pártfelmérés szerint Boldvai volt a legelutasítottabb politikusuk a megyében. Tudja ezt a Fidesz is, helyi irodájukat teleragasztották a róla szóló kampányplakátokkal.

– A férjem abba halt bele, hogy megszűnt a téesz. Nagy a szegénység, neki meg jutott arra a nagy házra is – mondja egy idős asszony a buszmegállóban, és köszöni, hogy megszólítottuk, mert mint mondja, ilyenben nem volt része mostanság. Még Boldvai állítólagos villanyszerelőjével is összefutunk, aki elmeséli, hogy a potentát házának melyik kicsi helyiségébe szerelt be telefoncsatlakozást.

– Az apja a kohászatnál dolgozott – mondja Balázs Zoltán. Ő hatvan, Boldvai 56, a férfi szerint fiatal korukban sokszor ugyanabban a diszkóban buliztak. – Visszahúzódó gyerek volt, nem gondoltuk volna, hogy ennyire viszi.

A politikus felemelkedése három, a KISZ-ből indult barát sztorijaként indult. Boldvai Berlinben tanult a közgazdasági egyetemen. Huszonegy volt, amikor az NDK-ban tanuló magyar diákok KISZ-vezetőjévé választották. A diploma után a salgótarjáni kohászati üzemeknél lett külkereskedő. Itthon is a mozgalomban nyomult, 25 évesen ő lett a város KISZ-vezetője. A rendszerváltozás után dolgozott megyei elnökként, országos ügyvivőként, pártkincstárnokként.

A másik két barát, Dóra Ottó és Puszta Béla tanár–népművelő szakosok voltak, őket is a KISZ emelte ki. 1990 után közülük kerültek ki az MSZP megyei és helyi vezetői. Puszta polgármester lett, Boldvai országgyűlési képviselő, Dóra pedig a megyei közgyűlés frakcióvezetője.

És jött a Tocsik-ügy: kiderült, hogy az önkormányzat és az állam közötti privatizációs alkudozásban közvetítő szerepet játszott, és ezért százmilliós sikerdíjat kapott egy jogásznő, Tocsik Márta. Az ügyészség szerint Boldvai és Budai György SZDSZ-hez közeli vállalkozó felszólította Tocsikot, hogy kössön cégükkel fiktív szerződést, és a nyereség egy részét adja át nekik. Bíróságra került az ügy, Boldvainak megroppant a nimbusza. Jó ismerői szerint azóta is benne van a tüske: bár felmentették a vádak alól, úgy érezte, bűnbakká tették, nem állt ki mellette a pártja.

Ezután Puszta bejelentette, ő akar országgyűlési képviselő lenni, lobbizott is a jelöltségért, mondván: a megtépázott hírű Boldvaival csak veszthetnek a választásokon.

– Bélának elege lett, nem akart Boldvai árnyékában dolgozni – elemez lapunknak egy országos politikus.

És Puszta nyert, nem csak a jelöltséget szerezte meg, a parlamentbe is bejutott, ami kiváltotta társai rosszallását. Fellángolt a harc: Boldvai és Dóra megpróbálták Pusztát kiszorítani a pártból, erre a harmadik városvezetői ciklusát töltő polgármester az ellenzék segítségét kérte a döntésekhez. 2006-ban nyilvánvalóvá vált, hogy az MSZP Boldvait indítja országgyűlési képviselőségért, Dórát meg a polgármesterségért. Ekkor Puszta kilépett a pártból és függetlenként indult a városvezetésért. Azt mondta anno a Napkeltében, nem sértődésből, csak a hatalmi politizálás ellen állt ki.

A triumvirátus harcában elvérzett a helyi MSZP, nem csoda, hogy a fideszes jelölt nyert. Négy évvel később aztán feltámadt a párt, Dóra Ottót választották meg polgármesternek, tanácsadója Boldvai lett.

Puszta Béla távol került a politikától, elege lett, most egy tanácsadó céget vezet. 2006 óta nem nyilatkozik. Telefonon érjük utol, gondolkodási időt kér, aztán lemondja a találkozót, nem akarja feltépni a sebeket.

Egyik kutya, másik eb – sokan korábban így értékelték a triumvirátus belső harcát.

– Pedig nem volt az más, mint eltérő politikai szerepfelfogások küzdelme. Boldvai inkább a csoport-, Puszta meg a közérdeket képviselte – mondja egy névtelenséget kérő helyi politikus. Mások meg presztízsharcot emlegetnek.

Dóra tavaly halt meg rákban. Néhány hete családi barátját, Fekete Zsoltot választották a városvezetői székbe. Boldvai már a választások idején láthatta, neki nem terem itt babér: a jelölt már az időközi kampányban arra kérte, lépjen hátrébb, személye nem garancia a győzelemhez.

– Amikor polgármester lettem, megszüntettem Laci gazdasági tanácsadói szerződését. De ennek semmi köze az offshore-céghez – mondja Fekete Zsolt. A hivatalban fogad, sajtósával az oldalán. Ambiciózus, azt mondja, a fiatalokat akarja visszacsábítani a városba. De miért lépett?

– Salgótarján érdekében hozandó döntésekben különbözött a véleményünk. Nem lehet már politikai pártok szolgálatában politizálni. A város érdekében a vezetőknek önmérsékletet kell tanúsítaniuk, én például a fizetésemből ötvenezer forintot egyetemi hallgatók ösztöndíjára fizetek be – magyarázza.

Lefordítjuk: az előd, Dóra Ottó sokszor hallgatott Boldvai tanácsára, lényegében ő volt a város informális vezetője. A Feketét jól ismerők szerint az új polgármester nem akart a helyi erős ember bábja lenni. Végül ugyanazt tette, amit tíz éve Puszta Béla: fellázadt Boldvai ellen.

Nekünk diplomatikusan fogalmaz, azt mondja: Boldvaival továbbra sincsenek rossz viszonyban.

Mi ezt másképp hallottuk. Az MSZP több politikusa szerint Boldvai megharagudott Feketére, úgy panaszkodott Pesten, hogy megtagadták azok, akiket ő a barátainak tartott.

Tóbiás József pártelnök felkarolta a „kitagadott” Boldvait. Arra kérte, hogy segítsen gatyába rázni a párt pénzügyeit. Az egykori erős ember el is kezdte a munkát, ám hamar beütött a krach: megjelent az offshore-cikk.

Többször hívjuk Boldvai Lászlót, de mindig kinyomta a mobilját. Beszélni akarunk a feleségével is, így becsengetünk az ajtaján. Fenn a dombon, a hatalmas, több épületrészből álló tarjáni ház az erdőre néz, mellette a domb lábánál kopott panelházak. Hiába álldogálunk, hiába csengetünk, nincs válasz.

Csak a kapukamera üres szeme figyel ránk.