Bilincsben
Hosszú évek óta vagyunk szemtanúi annak, hogy „kitüntetett” státusú embereket időről időre bilincsben, sőt rabszíjon vezetnek. Nem a Balkánon, nem, édes hazánkban.
A sajtó némely képviselője néha megkérdezett egy-egy illetékest, hogy ennek vajon így kell-e lennie. Az illetékes pedig igen komolyan elmondta, hogy igen, bizony így, törvény van rá, s ezzel a dolog be is volt fejezve. Pedig tudjuk, nincs rá törvény, legfeljebb belső szabály, rendelkezés.
Most mintha végre mozdult volna valami az ügyben. Ehhez is az kellett azonban, hogy a mérlegelést bizonyítottan nem ismerő illetékesek egy filigrán nőt sétáltassanak. Na, nemcsak szíjjal és kézbilinccsel – lábbilincscsel is. Bár ez az állapot még alig másfél hónapja tart, mint tudjuk, a hely számára január 8-ig már biztosítva van, legalábbis egyelőre...
Ezek a dolgok egyben a társadalmi veszélyesség nagyságának az illusztrálására is alkalmasak. Ezáltal tudhattuk ugyanis meg, hogy G. Á.-nak összehasonlíthatatlanul nagyobb a veszélyessége társadalmunkra, mint például egy tévészékházat megostromló „hazafinak”...
Bizonyára van, aki emlékszik: Bécsből kellett hazahozni egy Kulcsár Attila nevű, nemzetközileg körözött személyt, akit milliárdos sikkasztással, de legalábbis csalással gyanúsítottak. A tévéközvetítésben láthattuk, hogyan adják át Bécsben az osztrák illetékesek a nevezettet a magyar illetékeseknek. Ez úgy történt, hogy egy épületből az előtte álló gépkocsihoz egy hosszú lépcsősoron jött le K. A., jobbján és balján egy-egy egyenruhás rendőrségi tisztviselőtől kísérve. Nem bilincs, még kényszerítő eszköz (gumibot) sem volt náluk. Amint látható, nem is mennek semmire ezek az osztrákok. Nemhiába nem tartoznak már rég hozzánk...
Demény Nagy József
Budapest
