Béklyóba vernék a pártok a sajtót – jön a médiarendőrség?
A hét elején még csodáról írtunk annak kapcsán, hogy sokévi háborúskodás után végre egymás nyakába borult kormányoldal és ellenzék az új médiatörvény tervezete kapcsán. Az azóta nyilvánosságra került részletek azonban nem sok örömre adnak okot: kiderül belőlük ugyanis, hogy a politikai pártok az a szándék hozta közös nevezőre, hogy a lehető legjobban korlátozzák a sajtószabadságot. Legutóbb éppen a nagy előszeretettel bírált Szlovákiában fogadtak el a szólásszabadságot kedvezőtlenül érintő torvényt, a magyar politikai elit a jelek szerint ezt a példát akarja követni.
Lapértesülés szerint a sok sebből vérző és már elavult törvény teljesen átdolgozott új változata nemhogy csökkentené, de növeli a politikai befolyás lehetőségét. Az ORTT helyett Nemzeti Médiahatóságot hoznának létre, amelynek hatósági jogosítványai messze túlnőnének a mai jogi lehetőségein. Annyira, hogy a lap szerint több szakértő egyenesen médiarendőrség felállításáról beszél. Az ötpárti egyetértéssel kidolgozott szabályozási terv lehetővé tenné, hogy a médiahatóság magánszemélytől és szervezettől bekérjen adatot. Ezen túl bármely helyszínt átkutathat, oda a tulajdonos (birtokos) akarata ellenére is beléphet - igaz, csak bírósági engedéllyel. Jogosult továbbá adathordozókról másolatot készíteni, az azon tárolt adatokat átvizsgálni, az üzleti titkokat korlátlanul megismerni.
Egy médiajogász szerint mindez már a középkori inkvizícióhoz tenné hasonlatossá az új médiahatóságot. A rendőrségi jogkörök alkalmazása már csak azért is abszurd, mert ezekben az esetekben többnyire nem történik bűncselekmény. A reklámvétségekkel, emberi méltóság megsértésével, a gazdasági szabálytalanságokkal szemben az alkotmány által is szigorúan védett szólásszabadság joga áll, amely súlyosan sérülhet.
Több mint érdekes, hogy a szabadságjogok abszolút védelmét hirdető pártok, amelyek más esetekben még az állampolgárok döntő többsége által jogosnak tartott bűnüldözési lépések ellen is fellépnek, most kart karba öltve serénykednek egy rossz emlékeket idéző szabályozás létrehozásán. A legkülönösebb az, hogy a magát máskor a liberális értékek bátor védelmezőjének feltüntető SZDSZ ezúttal – ha a hír igaz - erkölcsi gátlás nélkül támogat az alapértékeivel gyökeresen ellenkező törvénytervezetet. Az ő magatartásuk természetesen nem csökkenti a többi párt felelősségét sem.
Ami a technikai részleteket illeti, a jövőben megszűnne a frekvenciaengedélyezés, mivel a digitális átállás után már bőséggel lesz tévé- és rádióhullámhossz. A médiahatóság mindössze nyilvántartásba venné a szolgáltatókat, ám itt is élhetne szigorú szankcióval. Így például a hatóság versenyjogi határozatainak be nem tartása esetén 30 nap elteltével törölhetné a jelentős piaci erejű szereplő egyes szolgáltatásait. A kuratóriumok helyett öttagú Tulajdonosi Vagyonkezelő Testületek alakulnának, természetesen a pártok delegáltjaiból. Az újdonság az, hogy ezekbe az országgyűlési frakciók nem a kormánypárti és ellenzéki azonos arányok szerint, hanem kétharmados többséggel jelölnek tagokat. Így a két nagy párt simán kigolyózhatja a kicsiket.
Az egyetlen pozitívumnak az látszik, hogy a gyakran nevetséges szerepet játszó, értelmetlen társadalmi kuratóriumok az elképzelés szerint megszűnnének. Ez a szépségtapasz azonban nem fedi el, hogy a törvény a jelenlegi változatban veszélyezteti a rendszerváltás egyik fő értékét, a sajtószabadságot. A komoly társadalmi témákkal foglalkozó műsorok és cikkek száma tovább csökkenhet. A bulvár sem örülhet igazán, alaposan meg kell válogatnia, mivel merjem foglalkozni. Nem marad sokkal több számára, mint az úgynevezett celebek magánélete, feltéve persze, hogy valamelyiküknek esetleg nincs politikus barátja. Szégyen, hogy a mai magyar politikai elit szerint ez a követendő út.
