Barna eső: Magyarország a magyaroké!

– Följöttünk szétnézni a városba, lovas rendőröket még úgyse láttunk – somolyog a Kolompár Orbán által „minden idők legnagyobb cigány tüntetéseként” beharangozott kordonközi rendezvényen egy asszony.

Megértjük. Ilyen police-pacikat mi se láttunk még. A négy lábukon térd-, följebb orrvédő, a szem előtt plexirostély.
A program csúszik. Pár százan lehetnek az Olimpiai parkban, halljuk: jönnek még sokan.

– A paradicsomot kibírjuk. És jobban futok, mint ahogy ők céloznak. Sokat néztem a Forrest Gumpot – bizonygatja egy srác.
Leintik. Szendvicselni szabad, nyilatkozni nem. Csak Nené, a baranyai vezér magyaráz.

– Jöttünk megmutatni az érdekünket. Ennek nincs köze a kormányhoz. Nem ütközünk, csak vonulunk.

Egyelőre még azt se. Az elmacskásodott végtagok lakodalmas tuc-tucra mozdulnak, utóbb Daróczi Ágnes az Olaszliszkán megyilkolt Szögi Lajost említi, akit ismeretlenül is gyászol. De a felelősség egyéni, és legyen megkerülhetetlen.

– Jogállamot akarunk.

Valamint munkát, kenyeret, minőségi oktatást. Szavait bizonytalanul visszhangozza közönsége.

A nógrádi különítmény mesél.

– Nálunk most járt a gárda, vidéken istenítik őket. De mi nem félünk. Ha gondolja, önt is megvédjük.
Van elég bajuk, inkább indulunk.

A chartás kígyó már a Lánchídon tekereg.

Elöl a Gyurcsány pár, vivátozza is a tömeg, ahol éri, japán turisták MMS-elik. Köröttük kormányközeli celebritások, kézfogás, ölelés. Pár sorral hátrébb Lendvai Ildikó, Lévai Katalin, Lamperth Mónika lépdel, Bajnai Gordon focimeccsről egyeztet.

Az Akadémia előtt közelharc megy a jó képért: Gyurcsányék közrefogják a nyári melegfelvonulás egyik arcát, szivárványszín zászlóval menetelnek.

– Jövőre nem hagyjuk cserben magukat – ígéri privátim Dobrev Klára.

Aztán rózsacsokrot kap ő és ura.

– Itt van a miniszterelnök, gyere puszilkodni.
– Nézd, Eszti, ki van itt! Olvadsz, mi?
– Csajok, csíz! – fotóz egy férj.

Radeczky-marsra fordul célegyenesbe a menet, a Parlament előtti színpadon zászlósor. A trikolór visszafoglalása?
A tömegben Draskovics figyel, Mécs Imre fotózik. Előtte transzparens: „Vigyázzatok, még mindig éhes a kisgömböc!”

Ováció a tömegből, Kolompárék masíroznak be a térre.
– Köszönjük, köszönjük – halivúdi a romabevonulás.

Újra esernyőt nyitnak a barna eső ellen az egykori őschartások. Vitányi, Konrád, Farkasházy. Konrád azt mondja, az ember olyan, mint a beszéde. És néha, mint az öltözéke. Iványi Gábor szerint a demokrata is fél, mert van mit féltenie.

Groó Diana filmrendező. A beszéd nem kenyere, csak két mondatot idéz egy svéd gyerekkönyvből: „Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül.”

Érti a tér. A legjobb beszéd.

Demszky papírból heves. Szerinte ma már fel sem tűnne egy újabb botrányos Csurka-dolgozat a Magyar Hírlap publicisztika rovatában. Int, e kérdésben ne zárjuk magunkat politikai szekértáborokba. De azért: akik koalíciót kötnek a Jobbikkal, álszent, farizeus politikusok, nem demokraták.
– Nem félünk.

Harcosok a téren

– Üzenjük nekik, nem félünk! – „táviratozik” vissza a Hősök teréről Toroczkai.

Szekírozza kicsinyt Kolompár Orbánt, dögkutakhoz küldené turkálni.

– Magyarország a magyaroké! – hangol szélsőjobbra Vona Gábor. – A magyarság belügyeibe való beavatkozás, amit az SZDSZ csinál. Aki velük fog kezet, hazaárulókkal teszi.

Nem zsidózik. Miért tenné? A tömeg így is dekódol:

– Mocskos zsidók!
– Végre harcosokat látok a téren – fújja meg harci kürtjét a 64 Vármegye ura.

Nem tudni, Toroczkai kikre utal. Hiszen a háta mögött izmoznak a maszkos badibilderek (Al-Káida frencsájz), árnyékosban készülnek a betyárnindzsák (Rumcájsz-fíling).

Talán a gárdára? Feszítenek rendesen. De nyugdíjas a haderő.

Apókára, aki a színpad előtt táblácskáját mutogatja? A papiros egyik oldalán Kutya az SZDSZ, másikon Ördög a Gyurcsány. A dizsis fiúra, aki horogkeresztes karszalagban vagánykodik? Villan a kopasz rendező tekintete, a tini megszeppenve gyűri zsebre a náci relikviát.

Harcosok a horgászbotos nénikék, akik kis csoportban, kis szatyikkal káromolják Dávid Ibolyát? Vagy a Romantikus Erőszak militaripunkjai a katonák?

– Fegyverbe, fegyverbe – udvarolnak egymásnak.

Átveszi a rigmust a tömeg.

Gyurcsány-álarcban fotóztatja magát egy férfi, akasztófakötél csüng a nyakán.

Rovancsol a szpíker:
– Félmillió a tüntetés költsége. 64 vármegyés lányok gyűjtik rá a pénzt.

Jön Rózsa Sándor, Budaházy-jelmezben. Matekol ő is.
– A zsidó–cigány-összeesküvés háromezer embert tesz ki – summázza a távoli chartás létszámot.

Kámzsákat csináltatott a mai napra, meg szemtörlőket a paprikaspray miatt. Kalmárvér nincs benne: ingyen adja az árut.
– Katona vagyok, harcosokat gyűjtök – mentegetőzik.

Úgy számol:
– Ha egy százalék katonám lesz, az százezer ember.

Ügyes. Tízmillió hadfit feltételez. Ő is üzen odaátra:
– Ha akarnak, várjanak meg a Kossuth téren.

A magafajta Morvai Krisztina maga a megtestesült nyelvi lelemény.
– Antifák, kedves chartás kartársak, kimondhatatlanul elegünk van a magukfajtákból – tart esti mesét gyógypedagógusi hanglejtéssel.

Mosolya kíséri az ólmos szótagokat. Álmosodik rajta a harcosok hada. Gyorsan előkapar egy Csurka–Torgyán-licencet:
– Szétlopták az országot, eladják a földet.
– Pfúj! – ébred fel a hadiközönség.

Megtoldja egy magafajta nyelvi bravúrral:
– Járt érte a nemzetközi antifazsozsó.
– Mocskosok – kap honort az ébresztőért.

Aztán nekiindul a had. Rendőr-IFA-k vezetik a tarka népet. Kámzsás body-builderek és betyárok követik a Szent Korona Rádió teherautóját. Lávparádés a hangulat.

Több szólam uralja az Andrássy utat:
– Fehér Magyarország! Viva Mussolini! Gyurcsány takarodj! Vörös fasiszták!

A pöfékelő rendőrautók elé rózsákat hint egy lány.
Love, Peace and Mussolini?

A Nagymező utcában zenés műsor, gyerekes szülők állják körbe az alkalmi színpadot. Rájuk csap a vonuló hangorkán:
– Büdös zsidók!

Repül üveg, petárda. Alkoholos a mámor. Gyereksírás.
Jó mulatság, férfimunka volt?

A jóindulatú emberek egymásra nyitott Magyarországa

Odaát harmonika- és szaxofonszóló közé ékelve Horváth Aladár osztja a balt.
– Szegény- és cigányellenességben nagykoalíció van.

Nem éljenzik. Túlálldogálta magát a nép, csak Gyurcsányra vár.

A főszónok ingujjban pattan mikrofon mögé.

– Tudom, hosszú a délután, fáznak. Ingben vagyok, hogy én is érezhessem.

Sok ez.
Gyurcsány keresi „a jóindulatú emberek egymásra nyitott Magyarországát”, ahol mindenkire szükség van.

ÁVH!

A Kossuth tér kiürül, mire a Szabadság térre érkezik a kordonok közé szorult birkaindulat. Ifjabb Hegedűs temploma kapujából figyeli a dicső hazaérkezést, Tomcat magyaros motorról kamerázza a terepet. Kínaiak filmeznek, kapják is arcukba a Free Tibetet.

Tompán puffannak az elhajított cipők a szovjet hősi emlékmű előtt. Parittya a lábbeli, kutyás rendőr a célpont. Így emlékeznek a „romabűnözés áldozataira”.

Rázzák a kordont:
– ÁVH! ÁVH!

Vadul ugatnak vissza a smasszerkutyák, szívják ők is a gázt.

A füst oszlik, akkor látjuk Gonda Lászlót.
– Gyertek vissza – csalogat a Kossuth tér „hőse”.

Nem fogad szót a harci vágy, véreresek a szemek.
Ismét robban a rendőrválasz, könnygáz, füst, üvöltés.
Nyulak lesznek a „harcosok”. A rendőröké a Szabadság tér.

– Ne menjetek a kis utcákba! – stratégiáznak a maszkosok.

Gégét szorít a gáz, maszatolódnak az árpádsávos arcok.

Rendőrautó ég az Arany János utcában. Csak magunk között számoljuk, hány építkezés mellett haladunk el.
Az Andrássyn tűzcsapokból ömlik a víz. Huligán vízágyú? Kezdő suhancok a követ kapargatják, egy kocka megadja magát. Kevés. Azért a haverok dicsérik:
– Jó kőműves lennél.

Pad az út közepén, az éttermek gyorsan zárnak.
– Vízágyú! Fussunk! – rohan a fekete sereg.

Nyomukban dübörögnek a rendőrök. Aztán csend. A vízágyú se mozdul.
Egy lány a gárdát keresi.
– Nem úgy volt, hogy megvédenek?

Önmaguktól?

Nekilódulnak az üldözők, rohannak a rombolók.

A Nagymező utcában még mindig tart a kulturfeszt.
A csuklyások beszivárognának.

– Állat, itt gyerekek is vannak! – ellenérvel egyikük.

Dúlnak tovább. Valaki a rendőröktől zsákmányolt pajzzsal menetel.

Az Oktogonnál hosszában kámzsások zúznak, keresztben, a zebrán anya babakocsit tol. Magyar abszurd.

Néhányan mellékutcából kocsival fordulnának az Andrássyra. Egy kopasz a motorházra támaszkodik. Társa hülyezsidózik.
Balkanyar az Izabella utcába. Áll a troli. A sitt-torlaszon tüzet csihol egy szájhős. Csak a füstig jut. Sziréna sikolt, kukák dőlnek.

Szétszóródik a város szemete.