Barát József: Kijutunk?
Csenyéte. Itt a gyerekek nem is tudják, milyen lenne, ha bent lenne a házban a víz. Elfordítanák a csapot, folyna. Visszafordítanák, nem folyna. Vicces lenne. És milyen lenne, ha nem lenne lyukas a ház? Anya néha átmegy a rokonokkal Szlovákba kukázni, onnan van ruha meg a tévé is. És ha elad valamit, abból azt tervezi, hogy befoltozza a házat, ha még eladna valamit. De aztán mindig megesszük a foltozást.
Fotó: Bazánth Ivola
Csenyéte. Itt már az a jó, ha harmincezer jut egy családtagra havonta. Jó a zsírral leöntött tészta, még jobb a cukros zsíros kenyér. Jó a sparhelten lisztből, sóból, vízből sütött vakaró. Persze szódabikarbónával. Ha van. A kisboltban minden kétszer annyiba kerül, mint a tecsóban Miskolcon. Húsvét előtt ötven forint a tojás. Kinek van annyi pénze? Sonka? Mi az a csonka? Kóstold mán, hozta a Gyermekétkeztetési az ünnepre, finom! Nem akarok! Kenyérkét akarok.
Fotó: Bazánth Ivola
Csenyéte. Persze a körzeti orvosi állás betöltetlen, meg a gyermekorvosi állás is betöltetlen, meg helyettesítő a védőnő is. Itt nincs szemüveges gyerek, mert innen gyerek sohasem jut el szemorvoshoz. Élő léleknek nincs itt munkája. Itt a bicikli úgy is jó, ha nincs rajta gumiabroncs. Itt az öt-hat éves kicsi gyerek azt csinálja, ha nincs mit enni vagy nincs mit csinálni, hogy tüzet rak az út menti pusztáson, meggyújt pár nejlonzacskót, és annak szívja-szívja-szívja a füstjét. És akkor aztán minden jó.
Fotó: Bazánth Ivola
Csenyéte. Az ország legszegényebb falva.
Fotó: Bazánth Ivola
Fotó: Bazánth Ivola
