Baljós csend

BUJÁK ATTILA riportja

„Lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen, és elkezd levelet írni, tiltakozni.” A Népszabadság információi szerint a lillafüredi frakcióülésen Orbán Viktor így reagált a szerveződő pedagógustüntetésre. Meg úgy, hogy egyértelműen külső erők által gerjesztett akciónak tartja a tiltakozást. A szöveget aztán a Miniszterelnöki Sajtóiroda azonnal helyretette, provokációnak minősítette. És reagált Pilz Olivér is:
– Mögöttem csak a tábla áll.
Utóbb kiderült, nemcsak a tábla. Hanem tanárok, szülők, diákok és elégedetlenek tízezrei.

Az újságírók mentségére szolgáljon, a lillafüredi Palota Szállóból nehéz hiteles információhoz jutni. Kemény a rendtartás: mobilok széfben, kezek az asztalon. Nincs kifecsegés, hangfelvétel, őszödi beszéd, a helyzet ugyanis – mint mindig – éles.

– Hagyjuk, szó szerint mondta-e Orbán, amit Pilz Olivérről gondol... bocsánat, amit a lap a szájába adott – mondja informátorunk. – A tüntetésről beszélnie kellett, ahogy a hatodik Alaptörvény-módosításról is, amiből persze semmi sem lesz. Minek gerjeszteni a feszkót, felkorbácsolni a kedélyeket? Ez kalandorság lenne.
A dolog kimenetele beszélőnk szerint az lesz, hogy a várható leszavazás után a terrorhelyzet ügye belesimul egy parlamenti vitanapba, nemzeti konzultációba, amit a kormányzat és a Fidesz nyer meg, várhatóan egymillió-nullra, hogy azonnal ki is plakátolja: nem szavazta meg az ellenzék, amit oly forrón követel a nép.

És persze van még egy fontos szempont. Efféle kockázatos döntést felelős magyar képviselő nem hoz. Ő négy évre tervez fizetéssel, kiült parlamenti székkel. És nem szívesen áll fel.

Véresebb vitatéma a Lázár János által bejelentett tömeges leépítés, államigazgatási egyszerűsítés. A frakcióban tudják: a nagy átszervezés a párt legbelsőbb bázisát, igazi kemény magját tizedeli meg. Ehhez képest a tanárok tiltakozása Orbán számára nem komoly tétel. Erőtlen, szolid társaságnak tartja őket. Ő reggelire fogyasztja a szakszervezeti vezetőket.

– És bármilyen rossz a hangulat, bármennyire ugrálhatnak a tanárok, ha megjelennek a határon a migránsok (márpedig, hál’ istennek, újra jönnek, az M1 naponta mutat róluk képet), az mindent fölülír – mondja informátorunk némi malíciával.

Orbán tehát nem fél. A Kossuth tér sem fél. Még csak fél tizenegy, de már zsúfolt a metróállomás, a mozgólépcső köhögve megáll. A BKV tényleg nincs velük. A hangosbeszélő ridegen közli: csillapodni, mert különben lent rekedhet a tömeg.

– Túl sok dolog kötődik egyszerre ehhez a pedagógusügyhöz – mondja P., sajtóharcos kolléga. – Ők itt nem csak tanárok.
Nem. Ez itt több tízezer ember a legszerencsétlenebb időpontban, szombat délben. És nem balhés népség, amilyennek Lázár festette le őket. A tanárok a beszóláson őszintén megsértődtek, a minisztert örökre szívükbe zárták, ha szóba kerül a neve a téren, anyázzák.

A Jászairól indult a vonulás, taxisok adják a felvezetést. Aminek története van. Sándor Mária, a fekete ruhás nővér pár napja rohant valahova, és beugrott a taxiba. Azonnal fölismerték.

– Miért nem megy ki az összes szakma? Csak maguknak megy rosszul? – értetlenkedett a sofőr.
– Miért? Maguk kijönnének?
– Maguk sem jöttek ki a mi tüntetésünkre. De rendben. Egy szavába kerül. Megnézem, tehetek-e valamit.
És szombaton tucatnyi sárga kocsi tolongott a Jászainál. De ott volt szakszervezetek egész sora, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma minden megyéből indított buszokat a fővárosba, rászervezett az akcióra a Magyar Szakszervezeti Szövetség is. Együtt tüntettek a tanárokkal és a szülőkkel mások mellett a bányászok, a kereskedelmi, egészségügyi és közlekedési dolgozók, vasasok, vegyészek, csalódott vasutasok és Quaestor-károsultak is. Mert ez a nap nem csak Klikről, portfólióról, irdatlan tananyagról, hideg termekről és kiégett neoncsövekről szól.

Bár önmagában az oktatás sem kis tétel. Lillafüreden a hírek szerint Orbán Viktornak hosszan kellett magyaráznia a közoktatás átszervezésével kapcsolatos álláspontját. Még Kósa Lajos frakcióvezető is ekézte a Kliket, képviselve a frakciótagokat: csak a bajt hozza rájuk, a tanárság – a Fidesz véleményformáló bázisa – az ellenzék uszályába kerülhet. A Népszabadság úgy tudja, Orbán Viktor sokkal veszélyesebbnek tartotta az internetadó elleni tüntetéssorozatot, mint a mostani pedagógustiltakozásokat, és egyértelművé tette: a kormány „nem ijedt meg”, a tiltakozások kezelésére pedig Palkovics László maximálisan képes. Vagy mégsem. Inkább olaj volt a tűzre, amikor az államtitkár a kormányzati vattaszervezetekkel kitömött köznevelési kerekasztal után okafogyottnak minősítette a tiltakozást. Igaz, legalább nem mondott olyat, hogy pipa vagyok, „ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál”. Elődjének, Klinghammer István államtitkárnak sikerült így fogalmaznia.

Lillafüreden végül Orbán engedményt tett. A hírek szerint azt mondta: lehetséges némi korrekció. Érzékeltette, napirendre lehet venni a szervezet átalakítását, megszüntetését, amely sok oktatásüggyel foglalkozó háttérintézménnyel ellentétben nem került fel a lázári átszervezési listára. Ám nem most. Majd a 2018-as választás után. Addig marad a mamut. Legfeljebb Palkovics decentralizálgathat kicsit, talán futja majd vécépapírra, elég lesz pár oldallal rövidebb portfólió, s a betört ablakot is sikerül még az adott évszakban kicserélni.

– Szerintem pénzkérdés az egész. Jöhet egy kis fizetésemelés – mondja egyik súgónk. – Ha kapnak még némi kis pénzt... 2018-ig van idő, a béke megteremthető.
Erre a rugóra jár Orbán agya is. A kiszivárgott hírek szerint Lillafüreden a miniszterelnök arról is beszélt: nem volt olyan konkrét ok, ami kiválthatta volna például a tanárok demonstrációját, különösen annak fényében, hogy a pedagógusbérek jelentősen emelkedtek.

Ha Orbán valóban így gondolkodik, nagyon rossz nyomon jár. Szónokok sora hangsúlyozza a Kossuth téren: ez nem szimpla bértüntetés. A lázongás lényege nem a fizetés. A béklyóba vert tanszabadság, a szellemi rabság, az állami fafejűség és vakság. Szimbóluma a Klik. Nincs alku, korrekció, toldozás-foldozás. Ömlik az eső és az „Orbán, takarodj!”

A színpadon szakszervezeti vezető, diák és szülő váltja egymást. Fazakas Gergely a szülők nevében mesélt az iskolai élet hétköznapjairól.

Sándor Máriát régi ismerősként üdvözli a tömeg. Ő kéri, mindenki tűzzön a fekete szalag mellé egy fehéret is. „Mondjuk ki feketén-fehéren: nem engedünk a diktatúrának!” A tüntetés végére öt perc csendet kér. Ennek is története van.

A tüntetés előtt egy szegedi fórumról indultak haza a Magyarország a Magyar Egészségügyért egyesület tagjai. A kisbuszban Sándor Mária a laptopján írta a beszédét, társai csendben maradtak, nem akarták zavarni. Hirtelen lemerült a számítógép, a fekete ruhás nővér dühösen lecsapta a fedelét. Senki sem szólt. A pár percig tartó csendet a sofőr, az éhező gyermekeknek gyűjtő Civil 42 szervezet alelnöke törte meg:
– Mi lenne, ha a tüntetés végén tíz percig csendben maradnánk? – kérdezte Földi Róbert.
– Az túl sok – mondta Sándor Mária. Így megfelezték az időt.
A tömeg némán áll a Kossuth téren.