Az utastérben találtuk meg a nagymamát, karjai közt az unokájával – Csoda, hogy heten túlélték a Hableány katasztrófáját
Egy csapat fiatal fiú úszik át a Margitszigetről a hídpillérig. Ruháikat a parton hagyták. A lányok fürdőszettben pipiskednek a köveken. A pesti oldalról figyeljük őket. Forró alattunk a beton. Tűzoltókocsi áll mellettünk, a katasztrófavédelem emberei dél-koreai újságíróknak nyilatkoznak.
– Megy a repülőgépük – magyarázkodik az egyik egyenruhás. Intünk, tudunk várni.
A tűzoltóautó lépcsőjén egy koreai beírólány ül, ölében laptop, tolmács diktálja neki a nyilatkozatokat. Csapkodja a billentyűzetet. Hajóra várunk. A Szent Flóriánra, a katasztrófavédelem tűzoltóhajójára. Könyök lóg ki a tűzoltókocsiból, zsebkendő frissíti a gyöngyöző homlokot.
– Szóljatok a vízi rendőröknek! – int Kanyó Ferenc tűzoltó ezredes a fürdőzők felé.
– Már szóltunk – jelentik a többiek.
– A Dunán tilos a strandolás – mondja az egyik tűzoltó.
Hamar jönnek, a sprint után a Margit híd előtt fékez, aztán lebeg a rendőrhajó, kiparancsolják a fürdőzőket.
Kanyó ezredes profi evezős. Széles váll, kisportolt felsőtest. Ő a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság tűzoltósági főfelügyelője, maratoni világkupa-bronzérmes, 37 kilométeres evezésben került a legjobbak közé. Régen a Honvédben, a Dózsában evezett. Amikor megszűnt a sportállás, jelentkezett tűzoltónak. Azért ide, mert a munka mellett folytathatta a sportolást. Beosztott tűzoltóként kezdte, végigjárta a hivatali ranglétrát. Ma is sportol.
A Hableány tragédiája után az ügyeletes hívta fel telefonon. Azonnal a helyszínre sietett, segített a rendőröknek a keresésben. A Margitszigeten megalakult a TEK főigazgatójának vezetésével az irányítóbázis, ő pedig a katasztrófavédelem tűzoltó búvárainak munkáját szervezte.
– A helyszínre érkező dél-koreai búvárok is hamar megtapasztalhatták, hogy nem egyszerű a keresés – mondja. – Az orrukig nem láttak az örvénylő, kavargó Duna-mélyben. Megértették, már nem életmentésről van szó.
Kanyó Ferenc arról mesél, egy okból könnyű volt a munkájuk: bármit kértek, megkapták. Gördülékenyen haladt az előkészítés.
– Sokan kritizálták a mentést, hogy későn értesítették a katasztrófavédelmet – vetem fel.
– A szabályok szerint ha egy hajó vészjelzést ad le, a közelben lévő hajóknak azonnal meg kell kezdeniük a mentést. Mi, ahogy megkaptuk az értesítést, siettünk a helyszínre – válaszolja.
Aztán a hajókiemelésről mesél. A hírekből csak annyit lehetett tudni, hogy hevedereket csúsztattak át a Duna alján fekvő hajó alatt. De hogyan sikerült, ha az orrukig sem láttak a magáncég ipari búvárai?
– Kitapogatták – mosolyog Kanyó ezredes. – Nem váltottuk sűrűn a búvárokat, mivel a több merülés révén megszerzett tapasztalatukat nem tudták volna átadni a társaiknak. A hajó kiemeléséhez mérnököket, tévéseket vontunk be az előkészítő munkába.
Magas nyomáson vizet lőttek a hajó alá, az így keletkezett lyukba műanyag csövet dugtak, és azon húzták át a kötelet, majd a sodronyt, amelyet aztán a daruhoz lehetett rögzíteni.
Megérkezik a Szent Flórián tűzoltóhajó. Dexter, a labrador elsők között száll fel. Oláh Zsolt főtörzszászlós, a fővárosi katasztrófavédelem mentőkutya-szolgálatának munkatársa fogja a pórázt. Dextert négy-öt hónapos korától tanították, hogy jó keresőkutya legyen. Egyéves volt, amikor szolgálatba került, ugatással jelzi, ha halottat érez a vízben. A baleset után Oláh főtörzszászlós és Dexter beült a motorcsónak orrába, két és fél órán keresztül kutattak a pesti oldalon holttestek után. Aztán jöhetett a váltás. Öt ember, öt kutya öt napig járta a Dunát. Emellett a Kutyák Határok Nélkül nevű szervezet is besegített.
A Szent Flórián Finnországban készült, piros hasú, apró tűzoltóhajó – 13 méter hosszú – parancsnoki kabinjának tetején két, első blikkre fegyvernek tűnő fémcső áll. Hab-vízágyúk azok, rajtuk kívül, a motorház mellett az alumíniumfedélzeten kettő, összesen hat csövet kiszolgáló oszlop, a hajó hasában a tartály, de az oltáshoz nem kell tárolni a vizet, hiszen ott van végtelen utánpótlásnak a Duna. A szivattyú hatezer liter vizet képes megmozgatni egy perc alatt. A Szent Flórián volt a búvárok, a mentőegységek bázisa, itt tárolták a csörlőket, a köteleket, a búvárok felszerelését, ez a hajó segítette átmanőverezni a Clark Ádám úszódarut a Margit híd alatt.
– Nem volt egyszerű művelet – meséli Sági János tűzoltó százados, kapitány. A Margit híd boltíve alatt centiken múlott, hogy átfért a daru. Sági százados apja hajóépítő volt, a fia is a vízre vágyott, ő a hetvenes évek végén került hajóra. Kezdetben vontatóhajókon matrózként szolgált, nap mint nap sváblerezett, azaz kötélcsomóval mosta a fedélzetet. Tíz évvel később, a tanfolyam elvégzése után kezelő lett, majd első tiszt, de dolgozott hajógyárban is. A hajózás nem „családbarát” munka, sokszor volt távol a gyerekeitől, ezért jelentkezett tűzoltónak.
Sági János a harmadik nap kapcsolódott be a Hableány kiemelésének munkájába. Az első merülések egyikénél a Margit híd lábához kellett manőverezni a hajót, pedig még soha nem kötöttek ki hídpillérnél. Ott ereszkedett le az egyik búvár, de a kommunikációs vezetéke beakadt, így őt is menteni kellett. A Szent Flórián dolga volt a helyszínbiztosítás is: a Parlament északi oldala mellett a felszínre kerültek a Hableány büfékellékei: üvegek, tejesdobozok. Elképzelhető volt, hogy előbb-utóbb holttesteket is felvet ott a víz. A Szent Flóriánt küldték oda is.
Kifutunk a hajóval. Vakít a nap, kánikula van. A Parlamenttől nem messze állunk meg, ott, ahol sokáig a kisebb daru állt. A parancsnoki kabinban barna fa borítja a műszerfalat. A kényelmes kapitányi székek mögött egy másik ülésen szürke pokróc. A bejárat mellett a mosdó, vele szemben apró konyhabútor. Kávéfőzőt most nem hoztak, a szolgálati helyükön hagyták, hiányolták is a tűzoltók.
A kapitány egy monitoron mutatja az előttünk haladó hajók útvonalát, nevét.
– Ilyen van a Vikingen is, de a Hableányon vélhetően csak egy kisebb, sokkal egyszerűbb műszer volt – magyarázza.
– Akkor a szállodahajó kapitányának látnia kellett a kis hajót – vetem közbe.
– Nem akarom megelőlegezni a vizsgálat végét – mondja diplomatikusan Sági János.
– Hallottam olyan véleményt is, hogy a tragédia idején robot vezethette a hajót, de ennek ellentmond, hogy akkor kikerülte volna a Hableányt.
Sági százados erre is diplomatikusan válaszol. Ők a robotot nagy tolóhajókon csak akkor kapcsolták be, ha a kellő sebességre felgyorsultak, de kis távokon soha. Amúgy a hajókon nem olyan a robotpilóta, mint a repülőn, nem használható teljes navigációra, kisebb tárgyak kikerülésére.
A 41 éves Szél Norbert tűzoltó főhadnagy volt a merülésvezető. Egy magáncég ipari búvárait küldték a mélybe, de a holttestek kiemelése a katasztrófavédelem búvárainak a feladata volt.
– Az ipari búvároknak megmondtuk, döntsék el, ha a munkájuk során holttestet találnak, felhozzák vagy ránk bízzák a feladatot – magyarázza. – Ők inkább felhozták őket, mi pedig beemeltük a holttesteket a hajóba.
Szél Norbert 15 évesen kezdett vízimentőként dolgozni a Balatonon. Huszonhat évesen tudta meg, hogy a tűzoltóságnak van egy vízi mentéssel, eltűnt személyek keresésével foglalkozó búvárszolgálata, és jelentkezett. A tragédia idején nem volt szolgálatban, de eljutott hozzá is a hír. Motorcsónakkal érkezett a helyszínre, és segített a mentésben, de nem találtak már senkit. A közelben tartózkodó hajók legénysége húzta ki a Dunából a túlélőket: volt, aki egy pontonon kapaszkodva maradt életben.
– Az első pillanatban láttuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk: magas volt a vízállás, erős a sodrás, ráadásul a hajó két hídpillér lába mögött feküdt, ahol folyamatosak az örvények – magyarázza. Tapasztalt búvárok ők, ott voltak az oldalára borult Concordia mentésénél is, lemerültek a mélybe, tapasztalatot cseréltek az ott beavatkozó búvárcsapattal. – Ilyen helyzettel még nem találkoztunk. Csoda, hogy hét ember egyáltalán életben maradhatott.
Gondoltak arra, hogy úgynevezett terelőket tesznek a sodrás útjába, de túl nagy felületet kellett volna elhelyezni, így lemondtak róla. Próbamerüléseket végeztek, hamar kiderült, életveszélyes a mélybe ereszkedni. Amikor kiemelték a Hableányt, Szél Norbert és csapata lépett először a lezárt utastérbe.
– A víz felnyomta a padlót és leszakította a mennyezetet. A büfé hűtője átrepült a másik oldalra. Az utastérben találtuk meg a nagymamát, karjai közt az unokájával – mondja. Munkája során korábban is hozott már a felszínre holttesteket. – Csak úgy lehet kibírni, ha a feladatot munkaként fogjuk fel. A gyerekek halála azonban minket is megérint. Kibeszéljük magunkból, így tudjuk csak feldolgozni.
