Az új Csák Máték földjén
Ángyán József teljesítette önkéntes vállalását. A lemondott parlamenti államtitkár, aki a Fidesz-frakcióból is kilépett, részletesen feldolgozta a földbérleti pályázatok eredményeit, lajstromozta a szeptember 1-jéig kiosztott állami földeket, közölte a tanulságokat. A bérbe adott területek alig több mint harmadát nyerhették el helyi gazdák. A többi olyan érdekcsoportra, óriáscégre várt, amelynek a legcsekélyebb köze sincs a magyar vidékhez. A másik modell „a Csák Máté-féle tartományuraságoké”: a helyi oligarcha felhabzsolja a közvagyont, bilincsbe verve a falut. Van-e szabadulás? BUJÁK ATTILA interjúja.
- Elkészült az ötödik... minek is nevezzük? Dosszié?
– Az ötödik jelentés a földről és az állami földpályázatokról. De készül a következő is. A kormány százötven-kétszázezer hektárt akar még bérbe adni.
– Kezdjük az ősi kérdéssel: kié a föld? Milyen falukép rajzolódik ki a pályázati listákból?
– Amit kibontakozni látunk, az a dél-amerikai modell egyik variánsa. És a folyamat ma sem áll meg. Ha olyan ütemben vándorol a föld néhány nagy tőkeérdekeltség, cég, gazdasági társaság, oligarcha kezére, mint ezekben az években, ha ilyen iramban gyarapszik a befolyásuk, akkor a magyar falunak befellegzett.
– Szociológiailag milyen érdekcsoportokhoz kötődik a születő nagybirtokrendszer?
– Többségük hazai, kisebb részük nemzetközi nagy tőkeérdekeltség. Van olyan német nagyvállalkozó, mint a GSD-csoport hátterében álló Helmut Gsuk, aki több mint harmincezer hektár fölött rendelkezik.
– A jelenlegi pályázati rendszer már nyilvános, különben nem készülhetett volna el az ön jelentése sem. És ha nyilvános, talán átláthatóbb is.
– Semmi sem látható, és semmi sem átlátható. Csak a pályázati kiírás és a végeredmény nyilvános. Egyébként az egész folyamat titkosított, ami megakadályozza, hogy a pályázatba és a bírálatba akár a pályázók, akár mások betekintsenek. A benyújtott gazdálkodási tervre anélkül is kiadható az összes pontszám 40 (!) százaléka, hogy rögzítenék, mitől tartják megalapozottnak. Ez a titokzatos extra pontszám bárkinek a neve mellé odaírható, el is dönt mindent. Jogorvoslati lehetőség nincs. Vannak olyanok – mint Mészáros gazda Felcsúton –, akik előre tudják: „annyira jók”, hogy úgyis nyerni fognak. Különben nem kezdenének „előkészítő beruházásokba”. A pályáztatás tehát az állami földvagyon megkaparintásának legitim módja. A másik módszer ennél is hatékonyabb: a nyilvánosság teljes kizárásával, megbízási szerződéssel az állam bérbe adja a földjét.
– Mármint a közvagyont.
– És az igazi nagyhalakat (pontosabban cápákat) épp itt, a megbízásos körben találja. Nyerges Zsolt a maga érdekcsoportjával több tízezer hektárt használ sima megbízással.
– A fal- feletti uralom megszerzéséről beszélt egyszer, amit a „helyi földbizottságok” fognak gazdasági értelemben is gyakorolni.
– Ez a döntő kérdés. A földforgalmi törvény helyi földbizottságok létrehozását írja elő, de ezekbe nem a helyi gazdákat, hanem a „helyi földhasználókat” ülteti. A földhasználók pedig az említett tőkeérdekeltségek képviselői lesznek. És ha ők kerülnek többségbe, bármikor megvétózhatják a földeladásokat. Tulajdonképpen beültetik az „újgazda” cégeket a fal- élő gazdasági szövetébe. Megjelenik a salgótarjáni építési vállalkozó, aki addig a környéken sem járt, és kiderül, tulajdoni ügyekben ő a tótumfaktum. A legfontosabb természeti erőforrások felosztása ezzel eldőlt.
– Honnan csapódtak a Fideszhez azok a vélelmezett céges, nagybirtokos körök, amelyek a kiosztott földbérletek jó kétharmadát elnyerik?
– Nem kellett „csapódnia” senkinek semmihez. Szerintem van egy pártok felett álló gazdasági érdekháló, amelyet a tulajdonosi helyzet, az érdek és a számítás kezdettől összetart.
– Ahogy ezt ön vélelmezi. Idővel beindult az ellenkampány: Ángyán József „álmodozóvá”, „félbolonddá” nyilvánítása. A legfinomabb meghatározás, hogy Magyarországot „skanzenországgá” alakítaná, ha tudná.
– Egyszerűbb valakit „bolonddá nyilvánítani”, mint a tényeket cáfolni vagy vitatkozni velem. A skanzenezést különben Raskó György pedzegette, aki államtitkárként kezdte, majd a nagybirtokosságig vitte. De ha igaza lenne, Európában nem volna működőképes, kis és közepes – 50-100 hektáros – családi vállalkozásokra épülő mezőgazdaság. A kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó Lengyelország nem tudná kiszorítani a jószerivel már csak szakosított állattartó telepekre visszavonuló magyar állattenyésztést a hazai piacról is.
– Volt alkalma a kormányalakítás előtt a miniszterelnökkel egyeztetni? Nem lehet, hogy félreértették egymást?
– Személyesen csak egyszer, de az alapos beszélgetés volt. 2010 februárjában Felcsúton két órán át egyeztettem vele és Fazekassal. Fazekas vitt oda, ott hallottam, hogy ő lesz a miniszter. Volt egy tízegynéhány oldalas programvázlatom, odaadtam. Ez pénteken történt, és hétfőn már jött a válasz, Szijjártó hozta: Orbán mindenben egyetért velem, tetszik a program, ez lesz a vidékstratégiánk.
– Amikor programját a Fidesz elfogadta, azonosult is vele? Komolyan vették önt? Vagy csak kampányzárásig játszhatott?
– Ma már belátom, csak a kétharmadhoz kellhettem.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
