Az SZDSZ nem a szabadság, hanem a nagytőke pártja

Meglepték Gyurcsány Ferenc javaslatai?

Nem.

Netán segített a miniszterelnöknek a tervezet kidolgozásában?

Néhány részletéről valóban váltottunk szót korábban. Gyurcsány Ferenc „gazdasági esszéje” elismerésre méltó: olyan elemeket tartalmaz, amelyek lehetőséget adnak új nemzeti konszenzus kialakítására.

Ehhez képest a programot az SZDSZ rögtön elutasította.

Ennek ellenére a megállapodás, a konszenzus lehetősége ott van a miniszterelnök dolgozatában és a programban. Sok magyarázkodnivalója lesz annak, aki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel.

Fodor Gábor liberális elnök rövid magyarázatot adott: a programot „áthatja” a Kádár-rendszerre jellemző államközpontúság. S a tervezet valójában Gyurcsány politikai túlélését szolgálja.

Az SZDSZ már régóta nem a szabadelvűség, a szabadság, hanem a nagytőke pártja. A négy nagy nemzetközi tanácsadó céggel – amelyek a 100 legnagyobb vállalatot képviselik – olyan programot dolgoztak ki, amely mintegy 2000 milliárd forintot lapátolna át a nagyvállalatok zsebébe a szerény körülmények között élők kárára. Tennék mindezt a „versenyképesség” és a gazdaság kifehérítése végett. De nem értem, miért kellene például az OTP-nek, azaz Csányi Sándornak és részvénytársainak – számításaim szerint – 805 millió forinttal kevesebb adót fizetniük ahhoz, hogy mondjuk Orsós Gáspár versenyképesebben és a törvény keretein belül kapálhasson. Az SZDSZ – úgy tetszik – nem tud lazítani a nagytőkéhez való kötődésén.

Persze a „megegyezés” szólhat akár az MDF-nek is. Ők ugyanis – egyebek mellett – a 18 százalékos személyi jövedelemadó bevezetését javasolják. Az új „Gyurcsány-csomagban” szerepel a 18 százalékos szja-sáv szélesítése.

Kétségtelen: a kormány javaslatának ez az eleme közelít az MDF-éhez. De a miniszterelnök programja – szemben a demokrata fórum elképzelésével – elveti az egykulcsos adó bevezetését. Az ugyanis szintén a jómódúaknak kedvez a szegények kárára. Márpedig a szolidaritás elvét biztosan nem fogja feladni az MSZP.

Nézzük a program részleteit: Gyurcsány négy év alatt 1200 milliárdot szán adócsökkentésre. Jövőre 300 milliárd forintot. Ön viszont azt írta: a konvergenciaprogram kerül veszélybe, ha adócsökkentés miatt rövidül a
büdzsé.

Ez igaz. A miniszterelnök is bemutatta: nagyon szűk az adócsökkentés lehetősége. És a kieső adóforintok helyett kizárólag a gazdaság további „fehérítéséből” lehet költségvetési bevételre számítani. Leszögezte azt is, hogy a konvergenciaprogramot nem szabad kockáztatni. Ezért egy fontos elemet épített be javaslataiba: tartalékalapot hozna létre. Ami azt jelenti: ha a gazdaság várt „kifehéredéséből” mégsem folyik be az államkasszába a 300 milliárd, vésztartalékhoz kell nyúlni. De akkor nem lesz újabb adócsökkentés.

A miniszterelnök azt is állítja: ha bővül az adófizetők köre, kisebb lesz az egy főre jutó adóteher.

Ez olyan közgazdasági elmélet, amelyet a liberális párt és a hozzá közel állók vallanak.

Tehát ez is kéznyújtás lett volna az SZDSZ-nek?

Vehették volna annak is. Persze közgazdászok is szép számban támogatják a tervezetet.

Csakhogy mégsem teljes adóreformról van szó, amit a liberálisok követelnek.

Én azt állítom: a program fokozatos adóátrendezés. Viszont a folyamat leáll, ha nem egyértelmű, hogy az javítana az adófizetési hajlandóságon.

Londoni elemzők szerint az 1200 milliárd forint túl nagy összeg ahhoz, hogy kizárólag a gazdaság kifehérítésével lehessen behajtani. Lehet, hogy igazuk van: a magyar miniszterelnök terve „vágyálom”?

Lehet. De a program lényege az: a valós élet próbája alá teszi azt a régóta hangoztatott elméletet, miszerint alacsonyabb adóztatásnál alacsonyabb az adófizetés elkerülése. Ha az elmélet a gyakorlatban is beválik, a várt összeg reális. Ha nem, az elmélet mehet a kukába. Egyébként abban magam sem bízom, hogy pusztán a kifehéredés meghozza a remélt bevételt. A miniszterelnök ráadásul zéró toleranciát hirdetett azokkal szemben, akik nem adóznak tisztességesen, nem jelentik be az alkalmazottjaikat. A szigor csődbe vihet vállalkozásokat. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják: a magyar ember erkölcsi és morális válságba került. Az adófizetés alóli kibújás sokkal inkább azokra jellemző, akiknek nincs módjuk vagy lehetőségük olyan gazdasági eredményt felmutatni, amely az adóterheket is elbírja.

László Csaba volt pénzügyminiszter nyilatkozta lapunknak: az adócsökkentés biztosan növeli a befektetői kedvet. Ezzel egyetért?

Vitatkozom vele. A befektetőktől várt fellendülés régóta várat magára.

A magyar gazdaság termelőeszközeinek 66 százaléka a külföldi beruházók kezében van. A multik csak a legképzettebb rétegnek biztosítanak munkahelyet. Ráadásul multinacionális vállalatok a magyar kis- és középvállalkozásokhoz képest negyed-ötödannyit adóznak. Vagyis nem áll meg a tézis: a fellendülés akadálya az adórendszer.

Azt mondta: a társadalmi kettészakadás felszámolásával lehetünk csak igazán versenyképesek. Gyurcsány elképzelései tükrözik az ön véleményét?

Mindenekelőtt leszögezem: elfelejtettünk egy alapvető közgazdasági tételt. Úgy hívják: komparatív előny. Minden országnak van valamije, amiben jobb, mint a másik. A mi nagy előnyünk a kiváló és bőséges termőföldünk s a szintén bőséges vízellátottságunk. Ráadásul a klímaváltozás miatt a legfontosabb versenytársaink – többek között Spanyolország, Olaszország, Görögország – jelentősen veszítenek termelőképességükből.

Voltaképpen most a Megegyezés egyik pontjára utal: az agrárium fejlesztésére.

Pontosan. Nekünk a mezőgazdaság az „erőnk”, a földet tudjuk tehetséggel és jó szívvel művelni. Márpedig a társadalom akkor tud fejlődni, ha összhangban van saját lelkivilágával. Én tehát „kétutas cselekvési programnak” tartom Gyurcsány Ferenc javaslatcsomagját. A kisebbségi kormány már az előtt hozzáfog a mezőgazdaság fejlesztéséhez, hogy kiderülne, mit hoz az adócsökkentés. Ezzel együtt persze a Magyar Nemzeti Bankkal azt is meg kellene értetni: a forint évek óta túlértékelt. Ennek következményeit egy adócsomag sem orvosolhatja. A magyar gazdaság 60 százalékát a külkereskedelem adja. A feketegazdaság azért jön létre, mert a magas forint miatt a magyar termelő versenyhátrányba kerül.

Nem tartja különösnek, hogy a Fidesz tulajdonképpen semmilyen szakmai megjegyzést nem tudott hozzáfűzni a Megegyezéshez?

Dehogy csodálkozom! Számítottam arra, hogy előbb-utóbb kiderül: a Fidesznek nincs semmiféle programja.
A jövedéki adóról szóló, az áfa csökkentését, a családi adózást szorgalmazó javaslatuk – maszlag. Az ellenzéki párt úgy csinál: mi nem teszünk semmit, így értelemszerűen mindenért a miniszterelnök a felelős.

Aki viszont azt mondta: ha a parlament nem szavazza meg az adó- és költségvetési törvényt, lemond. Úgy hiszem, biztosra vette: programja többségi támogatást kaphat.

Nem tudom, mi lesz a vége. Én csak azt látom, hogy az államtól – a tavaszi népszavazás is ezt bizonyította – nagyon sokat várnak az emberek: legyen ingyenes a felsőoktatás és az egészségügyi ellátás. De miből és miért, ha nem akarnak adót fizetni, s a szociális támogatásokra is igényt tartanak?

A Megegyezésben azt ígéri a kormányfő: ha a gazdaság kifehéredik, lesz adócsökkentés. Az MSZP gondolatai nyilván még akörül forognak, kik szavaznak vele az Országgyűlésben. Érthető: ettől függ az egzisztenciájuk. Másfelől még nincs lefutva a meccs. Ha az adó- és a költségvetési törvény valahogy mégis átmegy, s a szocialisták az agrárium fellendítésével – amelyben Gráf József miniszter személye sokat segít – megnyerik a vidéket, a 2010-es választásokon ismét győzhet az MSZP.