Az SZDSZ, az öngyilkosok pártja az árokban végzi

Milyennek látja a Gyurcsány-kormány esélyeit?

Papírforma szerint reménytelennek. De a politikai logika nem papírforma szerint működik. Ezért látok túlélési esélyt.

Jó-e Magyarországnak, ha a szocialista kormány túléli a mostani válságot, s a jelenlegi feltételek között kitart 2010-ig?

Nem a kormányról van szó, hanem az alternatívákról. Magyarország a politikailag stabilabb kelet-közép-európai országokhoz tartozott: itt a rendszerváltás óta a kormányok mindig végigszolgálták a négyéves időszakot. 2006 óta viszont különleges időszakról beszélhetünk, ami külföldről nézve – mondjuk úgy – zavaros. Különösen a koalíció felbomlását követően. Az igazi kérdés: mi a Gyurcsány-kormány alternatívája? Minden közvélemény-kutatás szerint nagyon valószínű lenne egy kétharmados Fidesz-többség. Nem cáfolták, hogy ez esetben alkotmánymódosítást és egyéb fontos lépéseket terveznek, ami nyilvánvalóan veszélyes precedenst teremthet. Ezért azt gondolom: a 2010-es választás és egy cselekvőképes kormány valószínűleg jobb lenne az országnak. Kérdés, van-e erre reális esély.

Ha marad a kormány, mekkora lehet a mozgástere?

Az attól függ, hogy Gyurcsány politikáját, a mérsékelt reformokat támogatja-e saját pártja, vagy tovább folytatódnak a belső intrikák. Döntő, milyen az MSZP vezetésének kohéziója. Ez az alapfeltétele annak, hogy a kormány támogatást tudjon találni a parlamentben, többsége legyen a költségvetés szavazásakor, és átvészelje ezt a nehéz periódust. Ha az MSZP vezetése nem szolidáris a párt és a kormány vezetőjével, akkor a kabinet cselekvésképtelen. A túlélés önmagában kevés. Ahhoz, hogy a hibákat orvosolják, és elnyerjék a magyar és külföldi befektetők bizalmát, a kormánynak az adott szűk kereteken belül cselekvőképesnek kell lennie. A helyzet kulcsát ezért én a szocialista párt vezetésének szolidaritásában látom.

Sok érdek és nagyon sok szereplő játszik most a politikai színpadon, lépéseik kiszámíthatatlanok. Mi a véleménye a Fodor Gábor pártelnök által javasolt szakértői kormányról? Sokan úgy vélik, az SZDSZ ezzel az ötlettel ki akarja húzni 2010-ig, hogy addig megerősödjön, s legyen esélye bekerülni a parlamentbe.

Sok meglepetést produkált már a magyar politika, de az, amit az SZDSZ az utóbbi hónapokban művelt, megdöbbentett. Úgy látom, személyi harcok zajlanak egy mini pártban. Fodor Gábor egyre többet beszél, és egyre kevesebbet mond. Illúzió, hogy az SZDSZ-re voksoljon az a 300-500 ezer liberális szavazó, akire hivatkozik. A pártelnök politikája a személyi alternatívákra szűkült, legyen szó Kókáról vagy Gyurcsányról. De politikai vagy gazdasági koncepció nincs a kijelentései mögött. Egy szakértői kabinet – ebben teljesen egyetértek a Fidesszel – a mai helyzetben nevetséges. Hisz csak akkor tudna kormányozni, ha döntéseket hoz – azokat viszont a parlamentnek kell jóváhagynia. Ez csupán alibi. Az emberek azért nem fognak az SZDSZ-re szavazni, mert Fodor megbuktatta Gyurcsányt. Fodort annak idején becsültem, de az SZDSZ jelenlegi politizálása és Fodor viselkedése kiábrándító. Attól tartok, hogy ez a liberális értelmiség és az SZDSZ támogatói számára is kiábrándító.

A rendszerváltás óta talán a legnagyobb átrendeződés előtt áll a magyar parlamenti demokrácia. Ön szerint ez kockázatos. Milyen veszélyekre gondol?

A veszélyek abból erednek, hogy kormányzása idején a Fidesz korlátozta a parlament szerepét, s nyilvánvalóan korlátozná ezúttal is. Ellenzik a privatizációt, erősíteni akarják az állami beavatkozást. Kevésbé válna szét az állam és az egyház. A jelenlegi ellenzék nem határolódott el elég élesen a szélsőjobboldali, rasszista, cigányellenes és antiszemita provokációktól sem. De a fő veszély az ellenzék szomszédságpolitikájában rejlik. Nem arról van szó, hogy ne képviselje a magyar kormány a határon túli magyarok jogos érdekeit, ám ezt nem lehet a többségi nemzetek elleni konfrontációval elérni. Az ilyen politizálás csak az ottani nacionalistáknak ad támadási lehetőséget. Ezt láttuk Szlovákiában és Romániában is.

Tapasztalatai szerint mit szólnak mindehhez külföldön?

A politikai válság Magyarország európai megítélése szempontjából kockázatot hordoz. A politikában persze sok dolog másként néz ki, amikor egy párt hatalmon van, mint amikor ellenzékben. Nyilvánvalóan Orbán Viktor demokrata. De amit eddig láttunk és hallottunk tőle, az nem feltétlenül megnyugtató. Legalábbis azok számára, akiknek fontos, hogy Magyarországon szabad, liberális társadalom működjék. Ez az aggodalom tükröződött részben a nyugati sajtóvisszhangban is. Olyan dolgokat láttak és látnak az országban, amelyek ma a demokratikus Európában nem elfogadhatóak. A gazdasági helyzeten túl ez az oka annak, hogy Magyarország tekintélye ma nem olyan, mint tíz-tizenöt éve.

Orbán Viktor pár napja úgy fogalmazott: a Fidesz nem oroszpárti, nem Amerika-párti, hanem magyarpárti. A Fidesz a „magyarizmus” híve. Ön hogy értékeli ezt a kijelentést?

Ez voltaképpen banalitás. Ha elfelejtjük a jelenlegi politikai indulatokat, akkor természetes, hogy a magyar kormány nem orosz vagy amerikai érdekeket, hanem magyar érdekeket képvisel. Más kérdés, hogy ez a kijelentés kódolva azt mondja: a kormány nem képviseli ilyen nyilvánvalóan a magyar érdekeket. Azt sugallja Orbán, hogy Gyurcsány olykor engedményeket tesz az oroszoknak, s nem eléggé kritikus Amerikával szemben. Én inkább azt tartottam nagyon furcsának, hogy a Fidesz elnöke Putyinhoz hasonlította Gyurcsányt. Azt mondta: az a baj, hogy egyikük sem kormányoz, hanem uralkodik. Hát Gyurcsányról sok mindent lehet mondani, de a mai pozícióját uralkodásnak nevezni – túlzás. Az az érzésem, a Fidesz-elnök gesztust akart tenni az amerikaiak felé, hisz konzervatív politikus létére nem volt felhőtlen a viszonya a republikánus kormányzattal. Mostani amerikai útja során sem fogadták vezető washingtoni politikusok vagy az elnökjelöltek. Csak Bush elnök apjával és Schwarzeneggerrel találkozott, valamint két egykori külügyminiszterrel, Kissingerrel és Eagleburgerrel. Valószínűleg az utazást is roszszul időzítette, épp az elnökválasztási kampány közepére.

Óvatosan fogalmaz, mégis hadd kérjem jóslásra. Ön szerint mit hoz a következő fél év a magyar politikában?

Nagyon kockázatos lenne jóslatokba bocsátkozni. Alapvetően két szcenáriót képzelek el.

Mi az első?

Nagy az esélye, hogy az öngyilkosok pártja – ha szabad így neveznem az SZDSZ-t – tovább megy a lejtőn, és az árokban végzi. A párt gyakorlatilag szétesik, és egy része mégis a szocialista kormányt fogja támogatni. Ebben az esetben folytatódik az ingatag stabilitás, a kormány 2009 tavaszáig, az európai választásokig hivatalban marad. Akkor eldől, hogy milyen erős a Fidesz, illetve hogy Gyurcsány tudja-e magát tartani, vagy a kétségbeesett és mindenre elszánt szocialista vezetés valaki mást választ helyette.

És a második?

A másik lehetőség az, hogy az SZDSZ tényleg közös döntéseket hoz azzal a párttal, amelyik a liberálisok politikáját, programját és személyiségeit talán mindennél jobban gyűlölte. Ha ez történik, s közös platformra kerülnek a Fidesszel, akkor előrehozott választások lehetnek. Ha így lesz, mind a SZDSZ, mind az MDF kiábrándító eredményre számíthat.