Az iskola igyekszik hárítani a kormány emlékezetpolitikai nyomulását
„Az a döntés született odafönt, mármint a minisztériumban, ami a közelgő érettségi vizsgát is sokban befolyásolja: tekintettel a politikai helyzet alakulására, az 1945 utáni érettségi tételek történelemből nem képezik az idei vizsga tárgyát. Ez mindannyiunk számára öröm. Nektek azért, mert négy tétellel kevesebbet kell megtanulnotok, számomra pedig azért, mert ami ebben áll (felmutatja a 4. osztályos történelemkönyvet), az elképesztően magas valóságtartalmú ugyan, de százszázalékosnak azért nem mondanám.” Ezekkel a szavakkal örvendeztette meg a Moszkva tér című kultikus filmben a Kovács Zsolt által megformált történelemtanár a végzős gimnazistákat.
A film 1989-ben játszódik. A szétesőben lévő rezsim akkor már nem volt képes megvédeni a hosszú évtizedek alatt saját képére formált történelemfilozófiáját. különösen a Kádár-rendszer legitimitását megalapozó emlékezetpolitika, az 1945 utáni korszak történelmi ábrázolása vált.
Csakhogy a sokáig kizárólagosnak számító történelemszemlélet be volt csomagolva a történelemtanításba: ott volt a tankönyvekben, az atlaszokban, a tanárok többségének fejében. A gimnáziumokban és szakközépiskolákban egyetlen tankönyvből taníthattak a pedagógusok, így alapvetően szerencse kérdése volt, kinek jutott olyan bátor tanár, aki a tanterem ajtaját becsukva mert eltérni a hivatalos irányvonaltól.
Tőkéczki LászlóRáadásul a szakmában jórészt konszenzus van abban, hogy a rendszerváltozás előtti években érvényben lévő történelemkönyvek elsősorban tartalmi szempontból voltak elfogadhatatlanok, a korábbi kiadványokhoz képest módszertanilag kifejezetten modernnek számítottak: jól taníthatók és könnyen tanulhatók voltak. A kilencvenes években aztán beköszöntött a Kánaán, legalábbis abban az értelemben, hogy számos új tankönyvcsalád született, a történelemtanárok iskolatípusonként és évfolyamonként is komoly repertoárból válogathattak. Ennek azonban nem mindenki örült.
– Akkor is igaz volt és ma még inkább az: igen korlátozott az iskola hatása a diákokra. Napjainkban a tanárok legfeljebb 5-10 százalékban képesek befolyásolni a kamaszok gondolkodásmódját, megelőzi őket a sorban a család, a kortárs közösség, a média, manapság főleg az internet. Aki a nyolcvanas évek végén volt középiskolás, és érdeklődött a történelem iránt, nem a hivatalos tankönyvekből szerezte a releváns információkat – állítja Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének (TTE) elnöke.
– A szabadság fejetlenséget szült, a tudományos szocializmust felváltotta a tudományos liberalizmus, holott teljesen értelmetlen dolog tíz-tizenkétféle történelemkönyvet a piacon tartani – mondta a 168 Órának Tőkéczki László konzervatív művelődéstörténész. Szerinte a tankönyvszabadság számos bonyodalmat okozott, megnehezítette például a gyerekek iskolaváltását, hiszen a különböző helyeken nagy eséllyel eltérő tankönyvekből tanulták a történelmet. – Kétféle tankönyv, ha nem tartalmaz hamis tényeket, éppen elég a magas színvonalú oktatáshoz.
Miklósi László Miklósi László vitatja ezt:
– Időszakonként és évfolyamonként eltérő volt a tankönyvek száma, néha tán tíz, olykor csak öt-hat. Ennyire viszont mindenképpen szükség van, hiszen a tanárnak a tankönyv kiválasztásában mindig igazodnia kell az adott osztályhoz. Az egyentankönyv célja az, hogy minden diáknak egyszerre feleljen meg, ám ez lehetetlen küldetés.
Félnek vitatkozni
– A diákok leginkább azt nehezményezik, hogy a középiskolákban megállíthatatlan rohanássá fajult a történelemtanítás, felsőbb évfolyamokon akár féléves csúszás is kialakulhat az előírt tempóhoz képest, amit aztán különböző trükkökkel próbálnak kivédeni – mondta kérdésünkre Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament (FDP) szervezője. Példaként említette, hogy kimaradhatnak komplett anyagrészek, vagy az utolsó évfolyamon más tantárgyak rovására tartanak plusz történelemórákat. A történelem - érett ségi témakörei közül az utolsót, a mai Magyarországról szólót a legtöbb helyen érdemi feldolgozás nélkül, kizárólag a tényanyag ismertetésével abszolválják, lehetőleg kerülve minden vitahelyzetet.
A ma már egyetemista Gyetvai személyes tapasztalatai nem általánosíthatók: ő a budapesti Radnóti gimnáziumban érettségizett, ahol a tanárok nem csupán bemagoltatják például a magyar választási rendszer felépítését, hanem a diákokkal közösen kivesézik annak összes problémás elemét. Az FDP tagjai ugyanakkor arról számoltak be, a tanulók többsége nem igényli, hogy közéleti-politikai viták terepe legyen az iskola, a pártpolitikát pedig egységesen szeretnék távol tartani az intézményektől. – Ezért nehéz például Paks II.-ről szóló vitát rendezni egy középiskolában, hiszen az eltérő álláspontok mind kötődnek egy-egy politikai párthoz – magyarázza Gyetvai. Hozzátette: a diákok egymás közötti politikai vitái sem gyakoriak, a középiskolások nagy része immunis a közéletre, taszítja őket a hazai nyilvánosság nívótlansága, politikával foglalkozó társaikat pedig naivnak vagy karrieristának tartják.
Hasonlóan vélekedik Repárszky Ildikó, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium történelemtanára, tankönyvszerző is.
– Akár ugyanazon az évfolyamon is érdemes kétféle történelemkönyvet választani, hiszen más szintű kiadvány kell a matematika- vagy a társadalomtudomány-tagozatos diáknak. Ami pedig az iskolák közti átjárhatóságot illeti, ez akkor is problémát jelenthet, ha csak kétféle tankönyv van a piacon.
Bár az 1990 előtti időszak nem tért vissza, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében látványos visszarendeződés történt: a 2014 januárjában életbe lépett új jogszabály lényegében felszámolta a szabad piacot. Ma már a tankönyvjegyzékre tantárgyanként és iskolatípusonként legfeljebb két tankönyv kerülhet fel. Miklósi László azt mondja, ő már három évvel korábban sejtette, előbb-utóbb baj lesz.
– Már az Alaptörvény elfogadásakor jeleztem, a preambulumban megfogalmazott tétel, miszerint Magyarország 1944 márciusa és 1990 között, azaz a német megszállástól a rendszerváltó parlamenti voksolásig úgynevezett korlátozott szuverenitású ország volt, idővel meg fog jelenni a történelemkönyvekben is – mondja a TTE elnöke. – Valóban ez történt: a tankönyvszerzők relativizálják a magyar állam felelősségét az egymást követő történelmi tragédiákban. A bűnök alóli feloldozási kísérlet fontos eleme a Horthy-korszak leírásának.
Jelenet a Moszkva tér c. filmbőlMiklósi aggodalmait alátámasztotta az is, hogy a második Orbán-kormány hadat üzent az addigi, többé-kevésbé konszenzusos történelemszemléletnek, emlékezetpolitikai törekvéseihez új történeti kutatóintézeteket alapított, másokat kormányzati irányítás alá vont, felállította a Nemzeti Emlékezet Bizottságát – mindezzel megosztva a történésztársadalmat. Félő volt, hogy az ideológiai fordulat és a megosztottság leszivárog az iskolákba is. Akadtak is baljós jelek. Repárszky Ildikó történelemtanárként például nem értette, hogy az ötödik osztályos általános iskolásoknak kötelezően kiosztandó, az Alaptörvény preambulumát tartalmazó kiadványba miként kerülhetett bele Dugovics Titusz hőstette.
– Szép legenda, de nem valós történelmi esemény – magyarázza a pedagógus. – Ezzel azt üzenjük a gyerekeknek, hogy a történelmet bármikor át lehet írni, a mítosz fontosabb a tényeknél.
Ennél lényegesebb változás volt az új történelemkönyvek felbukkanása. A tankönyvjegyzékből 2014 óta fokozatosan tűntek el a régi tankönyvek – ahogy lejárt az engedélyük. Az általános és középiskolások számára két-két tankönyvcsalád maradt a piacon. Az egyik sorozat egy régi kiadvány átdolgozása, a másik egy kísérleti-új generációs tankönyvcsomag. Bár a TTE eleinte amiatt aggódott, hogy a NER-kompatibilis történelemkönyvek elsősorban ideológiai szempontból lesznek problémásak, utóbb kiderült, ezzel viszonylag kevesebb gond van. A TTE tankönyvelemző műhelyében Repárszky Ildikó részvételével alapos elemzést készítettek a középiskolásoknak szánt kísérleti tankönyvekről. A Horthy-korszakról szóló részre vonatkozóan több olyan kritikai megjegyzést is tettek, amelyek a kormányzó tevékenységének nem eléggé árnyalt bemutatását kifogásolják. Ugyanakkor tény, hogy a feltárt hibák túlnyomó része inkább pontatlanság, téves adat, elírás.
Repárszky Ildikó– Az a legfőbb baj, hogy a piacon maradt két könyv közül az egyik túlságosan zsúfolt, tömény, a másik pedig szerkesztetlen, átgondolatlan és hemzseg az ellentmondásoktól, ráadásul mindkettő nehezen tanítható és tanulható. De még ez is beleférne, ha lehetne helyettük másikat is választani – teszi hozzá Repárszky Ildikó.
Az érettségi témakörök átalakítása is nehéz helyzetbe hozta a történelemtanárokat. Olyan témákban kell felkészíteniük a diákokat, majd számon kérni a vizsgán, amelyek aligha választhatók el a napi politikától. A témakörök között szerepel például – a TTE szerint nagyon helyesen – „A magyarországi romák története és helyzetének főbb jellemzői napjainkban”, „A szociális ellátórendszer fő elemei”, „A választási rendszer fő elemei” vagy „A közjogi rendszer átalakítása (1990–2011)”. Mindegyik vitatott kérdés, nemcsak a kormányon lévő politikai erők és az ellenzék, de még az ellenzéki pártok sem értenek egyet a helyzet értékelésében, egymást kizáró megoldásokat javasolnak.
Mindez két problémát is felvet. Az egyik, hogy meddig tolható ki a történelem tantárgy végpontja. Tőkéczki László szerint a folyamatos történelmű országokban akár ötven évvel ezelőtti időponttal is befejezhető a történelem okítása, ám „a megszakított történelmi folytonosságú államokban”, amilyen a magyar is, a legutolsó meghatározó változásig érdemes tanítani a történelmet. Ez szerinte nálunk a rendszerváltás időszaka, de az utolsó 27 évből is foglalkozni kell néhány fontos ténnyel, például a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz történő csatlakozással.
A másik kérdés, hogy mit tehet egy tanár, ha egy diákja a politikai véleményére kíváncsi.
– Egy pedagógus akár politikai jellegű kérdésekben is kifejtheti a véleményét az iskolában, de két dolgot szem előtt kell tartania: egyrészt alkotmányellenes vagy törvénytelen kijelentéseket nem tehet, másrészt nem oktrojálhatja a véleményét a diákokra, nem kérheti rajtuk számon a saját nézeteit – mondja Tőkéczki László. Szerinte elkerülhetetlen, hogy egy történelemtanár tanítás közben feltárja az ideológia-politikai nézeteit, ám arra nincs felhatalmazása, hogy egyfajta aktivistaként ezeket propagálja is.
Miklósi László arra hívja fel a figyelmet, hogy politikai-ideológiai kérdésekben mindig előbb a gyerekek fejtsék ki a véleményüket, a tanár vitavezető legyen. Szükség esetén jelenítse meg a diákok által nem képviselt véleményt. Ha a diákok kíváncsiak a személyes álláspontjára, utolsóként mondja el. Igaz, teszi hozzá, a diákjai már ismerik őt annyira, hogy előre képesek megmondani, miként foglal majd állást egy-egy vitás ügyben. Repárszky Ildikó tapasztalatai szerint – hiába gondolják sokan az ellenkezőjét – a politikai-ideológiai viták hidegen hagyják a középiskolások többségét.
– Túlértékeljük a történelemtanár szerepét – mondja. – Akadt olyan diákom az évek során, aki végig aktívan vett részt a történelemóráimon, néhány évvel később mégis azzal szembesültem, hogy felnőttként meglehetősen történelmietlen érvekkel politizál. Pedig nem erre próbáltam tanítani.
Erős aktuálpolitika
A tankönyvpiac szűkítése óta a legnagyobb botrányt Horváth Péter Történelem 8. az általános iskolások számára című tankönyve okozta. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa a sajtóból értesült azokról a felvetésekről, melyek szerint a kiadvány erős aktuálpolitikai narratívát képvisel, ami sértheti a pedagógusok és a tanulók jogait. Az ombudsman eljárást indított, s idén márciusban megállapította a jogsértést. A három kifogásolt részlet közül az egyik Orbán Viktor egy strasbourgi beszédét idézte, amelyben a magyar kormányfő bírálta a nyugat-európai országok gyarmati örökségét, csakhogy az ehhez kapcsolt kérdés politikai vélemény megvallását kívánta. A második egy képaláírás volt, amely Gyurcsány Ferencet a privatizáció egyik nyerteseként aposztrofálta, a harmadik pedig a politikai jobb- és baloldal összehasonlításáról szóló szövegrész. E szerint a baloldal radikális és hajlamos lebecsülni a múlt eredményeit, míg a jobboldal fi gyelembe veszi a nemzeti értékeket, a vallást, a családot. Az ombudsman állásfoglalást kért az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettől, az Oktatási Hivataltól, az MTA-tól, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületétől és a Történelemtanárok Egyletétől. A beérkező válaszokból az volt látható – nyilatkozta tavasszal Aáry-Tamás Lajos az InfoRádiónak –, hogy bár nem egységes az érintett tankönyvi bekezdések megítélése, egyértelmű, hogy egyik részlet sem tekinthető olyannak, ami maradéktalanul megfelel a szakmai és jogi követelményeknek. A vizsgálat eredményeként Aáry-Tamás Lajos több ajánlást is megfogalmazott Palkovics László oktatási államtitkárnak.
Például azt, hogy a középiskolai felvételi tételei között ne szerepeljen a három kipécézett szemelvény. Azt is kérte az államtitkártól, hogy a jövőben a nyolcadik osztályosok történelemtankönyvének újabb engedélyezési eljárása során vegye fi gyelembe az omudsmani vizsgálat megállapításait, csakúgy, mint az általa megkeresett szakértők állásfoglalását.
Aáry-Tamás Lajos felvetette azt is, hogy érdemes lenne megvizsgálni, kit terhel a felelősség azért, hogy a szóban forgó történelemkönyvbe utólag kerültek be olyan adatok, amelyek az engedélyeztetés során még nem szerepeltek benne. A szakmai szervezetek nem tudnak arról, hogy a minisztérium indított volna ilyen vizsgálatot.
