„Az elődeim csinálták”

Balogh Zsolt vezérigazgató-helyettes közös megegyezéssel távozott a cégtől, méghozzá végkielégítés nélkül.

Távozását Balogh úr kezdeményezte, nem én. Indokait megértettem és elfogadtam. Egyetlen forint nélkül engedtem el, júliusi fizetésén és időarányosan járó szabadságának megváltásán túl semmilyen pluszpénzt nem kapott.

Balogh úrnak hasonló konstrukciójú szerződése volt, mint a százmilliós végkielégítésű Szalainénak, a negyvenmilliós Bosnyák Gyula volt stratégiai igazgatónak és a szintén százmilliós Szalai László stratégiai igazgatónak?

Igen, de Balogh Zsolttal közös megegyezéssel megállapodtunk, hogy végkielégítés nélkül távozik.

A Fidesz Balogh Zsoltot – Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és Székely Gábor felügyelőbizottsági elnök mellett – a BKV-ban működő „pofátlan szoci mutyi banda” tagjaként emlegette.

Ismétlem: Balogh úr maga kezdeményezte távozását. Hozzájárultam.

Tarlós István minap nyilatkozta: „Valaki be nem vallott okból megharagudott Kocsis Istvánra, az pedig nem lehet más, csak Hagyó Miklós. Erkölcsileg és jogilag sem sportszerű, ahogy a városvezetés Kocsis Istvánnal bánik. Kilóg ugyanis a lóláb, amikor a városvezetés úgy döntött, csak a jelenlegi BKV-vezér idejében kötött tanácsadói szerződéseket vizsgáltatja ki, holott korábban is voltak homályos szerződések.” Hagyó haragszik?

Nem érzem, hogy Hagyó úr haragudna rám. A tanácsadói szerződésekkel most nem foglalkozunk, hiszen az egy másik történet, és nem azonos azzal a belső vizsgálattal, amelyet a végkielégítések ügyében július 23-án rendeltem el.

Úgy tudni: Hagyó BKV-n belüli „legfőbb bástyája” épp a most távozó Balogh Zsolt volt.

Zajlanak érdekháborúk a hátam mögött, ám ezekbe nem kívánok beszállni. Mi Balogh úr esetében sem alkalmaztunk semmilyen kényszert. Tarlós úrnak abban van igaza, hogy ő hídfőállást jelentett bizonyos személyek számára. A lényeg az: a Szalainééhoz hasonló mértékű végkielégítések nem vállalhatók.

Sokan a végkielégítések ügyét a BKV és a főváros, illetve az ön és Hagyó Miklós közötti küzdelem részének tartják.

Lehet, hogy valakik így gondolják. Vagy abban érdekeltek, hogy Hagyó Miklós és köztem árkot ássanak. Nem foglalkozom ezzel. A BKV ügyeit intézem, akad bőven. Az idei utolsó negyedévben likviditási gondjaink lesznek, a legfőbb feladat az, hogy harmincmilliárdos pluszforráshoz jussunk.

Vitézy Dávid, a BKV felügyelőbizottságának fideszes tagja szerint a viszály miatt „lefagyott a BKV rendszere, csúsznak fontos fejlesztések”.

Én úgy fogalmaznék: ez a helyzet nem tesz jót a BKV-nak. Alapfeladatainkkal kellene foglalkoznunk: a finanszírozással, az elavult járműpark és infrastruktúra rekonstrukciójával, azzal, hogy a cég belső szervezetét versenyképesebbé tegyük.

A szerződések akkoriban kerültek elő, amikor Hagyó Miklós koalíciós egyeztetést kezdeményezett az önnek még a Magyar Villamos Művek vezérigazgatójaként „elkövetett aggályos ügyeiről”.

Úgy érti, azért vettem elő a Szalainé-féle szerződéseket, hogy bosszút álljak az engem ért támadásokért? Érdekes elmélet, de nem tudom megerősíteni. Ugyanis a könyvvizsgáló levele hívta fel a figyelmemet arra, van olyan személy a BKV-nál, aki felvette a végkielégítését, miközben munkabért is kap. A levelet nem nekem, hanem a gazdasági vezérigazgató-helyettesnek írta, de abban Szalainé nevesítve sem volt. Szalainé ügyéről a közelmúltban szereztem tudomást. Ha már tavaly szeptemberben megismertem volna, nyilván intézkedek. De titkolták előlem.

Hogyan jöhetett létre Szalainé szerződése?

A munkaszerződést Aba Botond, a közös megegyezéssel való távozást, amelynek alapján a végkielégítést utalták, Antall Attila, tehát a két korábbi vezérigazgató írta alá, a 2009. december végéig tartó meghosszabbítást pedig Balogh Zsolt. Õket kérdezze a miértről.

Az ön érkezése után is többen távoztak magas végkielégítéssel.

Leépítettem a kabinet-tanácsadói rendszert. Ezért távozott két olyan munkatárs, akiket én vettem fel. Õk végkielégítés nélkül mentek el. És ennek kapcsán ment el három olyan kolléga is, akiket nem én vettem fel. Ketten a felét, egy fő pedig a háromnegyedét kapta annak, ami a szerződés szerint járt volna neki. Ha Balogh urat is hozzávesszük, komoly összeget spóroltam a BKV-nak.

Hogy csinálta?

Természetesen kellő körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy mindkét fél számára előnyös legyen a megállapodás. Az alaptalan rendkívüli felmondások kárt okoznak a BKV-nak. Ahogy Szalai László stratégiai igazgató esetében látható. Ott várhatóan több mint 200 millió forintot fogunk veszíteni a 2008. tavaszi ügy miatt.

Számít még hasonlókra?

Azért rendeltem el a belső vizsgálatot, hogy világosan lássak. Amikor a céget tavaly szeptemberben átvettem, az átadás-átvételi dokumentumokban a humánpolitikai igazgató asszony végkielégítési ügye nem szerepelt. Egyébként, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy a kifizetés jogszerű, akkor is elfogadhatatlan, hogy Szalainét a végkielégítés után tovább foglalkoztatták.

Szerződése alapján 16,4 milliós titoktartási díj is járt neki. Miről kellett hallgatnia?

A BKV-nál nincs olyan titok, amiért titoktartási pénzt kellene fizetni. A titoktartás intézményét felülvizsgálom, nem várom meg vele a belső vizsgálat jelentését.

És a 120 százalékos állandó prémium? Elvileg a teljesítmény után jár, nem automatikusan.

Szalainénak negyedévente prémiumelőleg járt. Az év végén megnézték, hozta-e a várt eredményt, a különbséget akkor kapta meg. Végkielégítése azért volt olyan magas, mert magas átlagkeresetét felszorozták egy nagyon magas szorzószámmal.

És a teljes összeget egyben utalták át neki 2008 márciusában.

Az elődeim csinálták, semmi közöm hozzá. Ráadásul el is titkolták előlem. A rendszert tőlük örököltem.

Balogh úr mivel indokolta önnek, hogy aláírta Szalainé szerződésének hosszabbítását?

Így akart segíteni nekem. Szerette volna, hogy a sztrájkhelyzetben biztos tapasztalattal rendelkező humánpolitikai szakember álljon a rendelkezésemre.

Úgy hírlik: a jelenlegi vezetőgárda tagjait, akikkel ön korábbi munkahelyein is együtt dolgozott, a BKV-hoz hasonló nagyságrendű végkielégítés- és prémiumrendszerben vette fel.

A mai vezérkarom szerződései megfelelnek a BKV-nál 2007-ben bevezetett rendszernek.

Korábban az MVM vezérigazgatójaként vagy a Paksi Atomerőmű vezetőjeként találkozott hasonló nagyságrendű végkielégítésekkel?

Ilyen mértékű végkielégítésekkel második vezetői szinten nem találkoztam.

Pedig megjelent: ön az MVM-től csaknem nyolcvanmilliós végkielégítést vett fel. Ezen a címen fél éven át havi 2,7 millió forintot, plusz ötmilliós prémiumot kapott. Erre jött az MVM ötvenmillió forintos életjáradék-biztosítása.

Az MVM Zrt.-től történt távozásomkor kizárólag a jogszabályok szerint megillető, a munkaszerződésemben rögzített, a felmentési időre járó béremet kaptam meg 2009. január végéig. A végkielégítésről lemondtam.

Az MSZP budapesti szervezete az országos elnökségtől szabad kezet kapott, hogy szorgalmazza a végkielégítések vizsgálatát, és levonja a személyi konzekvenciákat. Hírek szerint ez azt jelenti: kezdeményeznék az ön eltávolítását.

A BKV vezetése is várja a vizsgálat eredményét, mert elítéli a gondatlanságból vagy egyéb okból megvalósult közvagyon-elherdálást. Célom az, hogy olyan új menedzserszerződési struktúrát hozzak létre, amely ezeket a problémákat orvosolja.