Az egyszeri fideszes dilemmái
Az egyszeri fideszes számára a péntek reggel pont úgy indult, mint bármelyik másik nap a NER időszakában. Nyugodtan itta a kávéját, a sarkon megvette a szokásos Nemzetet és Hírlapot, a villamoson is úgy tartotta őket, hogy mindenki láthassa: megbízható, rendes ember ő. A munkahelyén a sokat próbált kollégákkal még gyorsan megbeszélték, milyen frappánsan szorította sarokba a balliberális söpredéket előző este Gajdics Ottó a Hírtévén, szóval zajlott minden a szokott kerékvágásban, amikor beütött a krach.
Ott áll kétségek között azóta is. Tehát lelkiismereti okokból. Mindenhonnan. Tehát akkor ott lelkiismeretlen dolgok vannak. Vajon mióta? Lehet, hogy már az aznapi, vagy – ne adj' isten! – már az előző napi lapokban is lelkiismeretlenségek voltak? Hát neki miért nem szólt senki?
A Simicska is áruló? Az Ángyánról még el lehetett hinni könnyen, hogy az, de a Simicska is? Hiszen még most is azt írja róla Bayer Zsolt, a fárosz, hogy nélküle már 94 óta nem lenne Fidesz! Igaz, a Bayer – állítólag! – nagyon sok pénzzel tartozik neki, lehet, hogy azért ír ilyen szépeket róla! De az a sok média, az a sok plakáthely, a mindennapi szellemi betevő! Ki a barát, ki az ellenség, ki az áruló? Lehet, hogy a kollégák, barátok között is? És ha színt kell vallani, mit mondjon?
Jó, legyen a Simicska az áruló, az új ellenség. De várjunk csak, a Vida Ildikó a Simicska embere, már a 92-93-as archív fotókon is ott vannak együtt, Simicska vitte be az APEH-be annak idején; lehet, hogy a Vida is áruló, és nem véletlenül fogalmazódtak meg vele szemben a vádak? Akkor viszont lehet, hogy mégis a
Goodfriend-nek van igaza, pedig mennyit gyaláztuk őt!
Ilyenkor persze nem segít senki, a Kósa meg a Rogán is csak másról beszél. Ráadásul a megvetett balliberális média-söpredék már évek óta ezt mondja Simicskáról, amiért is őket gyalázni kellett, most akkor mi van?
A szokásos szombat esti kvaterkázásra sem megy el, nehogy valami rosszat mondjon, amíg nincs hivatalos álláspont.
Rossz a kedve. Vívódik.
Ráczkevy Miklós
