Az ártatlanság ára
„A büntetőeljárás olyan hatalom, amely embereket törölhet ki az élők sorából, megfoszthatja őket szabadságuktól, vagyonuktól, becsületüktől. A bírák rosszindulata, tévedése vagy tudatlansága tragikus következményekkel járhat” – írta Király Tibor jogászprofesszor majd ötven éve. Intelme ma is érvényes: az utóbbi időben több ártatlanul elítélt ember ügye került nyilvánosságra. A téves bírói döntések a honi igazságszolgáltatás „rendszerhibáit” jelzik. Idén, csak az első félévben több mint százmillió forintot fizetett ki az állam az ártatlanul meghurcoltak kártérítésére. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
H. Ritát 2000 márciusában tartóztatták le illegális drogkereskedelem miatt Budapesten. Három évig volt előzetesben. A zárkában öngyilkosságot kísérelt meg. Bírósági ítéletére csak 2006-ban került sor: bizonyítékok hiányában felmentették. Jelenleg is tart kártalanítási pere.
Setét Ernőt és barátját 2008 szeptemberében mentették fel másodfokon. Előzőleg „csoportos rablás” volt ellenük a vád. Az első fokon elítéltek tizenhét hónapot ültek, mire ártatlanságuk bebizonyosodott.
A tavalyi tarnabodi merénylet kapcsán – „valakik” cigányok házaira lövöldöztek, Molotov-koktélt robbantottak – három helyi fiatalembert gyanúsítottak meg „több emberen elkövetett emberölési kísérlettel”. Ártatlanságuk akkor derült ki, amikor a rendőrség nemrég elfogta a bűneset valódi tetteseit. A három tarnabodi fiatalember tizenegy hónap „előzetes” után szabadult, s most többmilliós kártérítést követel az államtól.
„Halálos kimenetelű” bírói tévedés is előfordult már. Pusoma Dénest egy idős asszony agyonveréséért ítélték el 1994-ben. Huszonhat hónapja töltötte már börtönbüntetését, amikor véletlenül kiderült: más volt az elkövető. Pusomát kiengedték, ám hamarosan öngyilkos lett.
A móri gyilkosság pere is téves ítélettel zárult: Kaiser Edére nyolc személy megöléséért a bíróság jogerősen valódi életfogytiglant szabott ki. Aztán elfogták az igazi tetteseket. S noha már két éve tudjuk, hogy nem Kaiser a „móri mészáros”, ezért az el nem követett bűnéért továbbra is életfogytiglani büntetését tölti. (Ebben az ügyben az ártatlanságát kimondó perújrafelvétel egy éve tart.)
Fleck Zoltán jogszociológus szerint a világon mindenütt előfordulnak téves bírói ítéletek.
– Csakhogy nálunk az elfogadhatónál valószínűleg nagyobb a hibaszázalék. Mi nem tanulunk a tévedéseinkből.
Itt senki nem elemzi a téves ítéletek okait. Az ügyeket nem tárják fel. Nem tudni, valójában hány esetben hurcoltak meg ártatlanokat.
– A téves ítéletekről nincs statisztika. A bírósági határozatok csaknem 87 százaléka első fokon jogerőre emelkedik. Ezeket átfogóan senki nem vizsgálja. A bíró mások sorsa fölött dönt, de ő sem tévedhetetlen. Épp ezért lenne fontos a bíróságok ítéleteinek folyamatos elemzése. Ez nem sértené a bírói függetlenséget – mondja Kaposvári Bertalan nyugalmazott bíró, aki ez év márciusáig (miután Lomnici Zoltán mandátuma 2008 júniusában lejárt) a Legfelsőbb Bíróság elnöki jogkörben eljáró alelnöke volt.
Hozott anyagból
Megkérdeztük a bíróságokat felügyelő Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot: vannak-e kimutatásaik az ártatlanul elítéltekről? Azt válaszolták: nincsenek. Forduljunk a Legfőbb Ügyészséghez. Ott közölték: ilyen ügyeket nem tartanak számon, mivel „statisztikailag elhanyagolhatóak”. Pedig – miként Kaposvári bíró fogalmaz – „ahol emberi tragédiákról van szó, ott egyetlen eset is nagyon sok”.
Magyarországon az ügyészség 98 százalékos váderedményességgel működik. Ami azt jelenti: az ügyek döntő többségében a bíróság bizonyítottnak találja a vádakat. A bírák gyakran érvelnek azzal: „hozott anyagból” dolgoznak. Ha a nyomozati szakaszban hibák történnek, lehet, hogy a tárgyaláson sem fognak tisztázódni. Akkor sem, ha nagy port kavart bűncselekményekről van szó.
A móri perben mind az első, mind a másodfokon ítélkező bíró úgy döntött, minden kétséget kizáróan Kaiser Ede a gyilkos. Noha több bizonyíték utalt az ellenkezőjére. Például a tettestől származó lábnyom nagyobb volt a Kaiserénél, nem egyezett a DNS-minta, ráadásul több tanú állította: a gyilkosság időpontjában a vádlott Csepelen tartózkodott.
Országos visszhangot váltottak ki a cigányok elleni merényletek is. Tarnabodon hajnalban lőttek a romák házaira, és már délelőtt elfogtak három helyi fiút az egyik lakos tanúvallomása alapján. Azt állította: hallotta, amint épp az ablaka alatt fegyveres akciót terveznek a fiatalok. Később kiderült, a „tanú” az egyik fiú haragosa volt.
Annak idején Pusoma Dénest is hamis tanúvallomás miatt fogták el. A szomszéd látni vélte, amint a gyilkosság időpontjában belopózott az áldozat házába. Sem a nyomozók, sem a bíróság nem vette figyelembe, hogy a „hiteles” szemtanú gyengeelméjű, beszámíthatatlan.
Pusoma roma volt, a tarnabodi fiúk is azok. Magyar Elemér ügyvéd képviseli őket, ő járt el Pusoma kártérítési perében is:
– A rendőrök gyakran eleve azt feltételezik, hogy az elkövető roma. Ha valaki cigány, azt szinte pluszbizonyítéknak veszik. Tipikus, hogy fogyatékos vagy befolyásolható tanúk vallomásait használják fel. Olykor nemtelen eszközöktől sem riadnak vissza.
Említi az ügyvéd, Pusoma cellájába „vamzert” helyeztek, akinek azt ígérték: enyhítik a büntetését, ha valahogy kicsikar Pusomából egy írásos beismerő vallomást. A rendőrség „beépített embere” rávette rabtársát: ha leírja, hogy ő ölte meg az asszonyt, levelét eljuttatja egy jó ügyvédhez, aki kihozza a börtönből. A levél egyenesen a bíróságon kötött ki.
Igazságszolgáltatásunkban csak elvileg létezik jogegyenlőség. Valójában akiknek nincs pénzük ügyvédre, eleve védtelenebbek.
