Az adóbirodalom

Immár három éve harsogja a hatalmi propaganda: a fideszes gazdaságpolitika nem a lakosságot terheli, hanem a multikat és a bankokat. Csakhogy ez nem igaz: a cégek minden pluszköltséget azonnal továbbhárítanak. A legújabb Varga-csomagtól sem várhatunk mást. Maga a gazdasági miniszter is így gondolhatja. Előbb ugyan azt mondta, „van olyan bank”, amely nem hárítja át a költségeket, ám utóbb megjegyezte azt is: egy felmérés kimutatta, a pénzintézetek 94 százaléka mégis áthárít.

De mit is jelent ez a mindennapokban?

Az év első hónapjaiban 25 százalékkal emelkedtek a banki költségek a KSH adatai szerint. Mondhatja bárki, ehhez képest a tranzakciós illeték újabb emelése alig észrevehető. De azért mégsem észrevehetetlen. Gerőcs Tamás közgazdász azt olvassa ki az unortodox számokból, hogy a kormányzat valós célja a gazdaság kifehérítése lehet, mert az adók jobban sújtják a készpénzes ügyleteket, amivel pedig a bankkártyás fizetést ösztönöznék. Ez ugyanis jobban figyelemmel kísérhető.

Másfelől: mindez fordítva is elsülhet. Az emelkedő költségek a banki ügyletek visszafogására késztetnék a lakosságot, visszatérhet a borítékos korszak, újra megtelhetnek dugipénzzel a párnacihák.

– Két, egymással ellentétes hatásról beszélünk – erősíti meg Gerőcs. – Nem tudni, melyik érvényesül jobban, de az biztos: a fizetések bankszámlára érkeznek és ez önmagában irányíthatóságot biztosít a pénzforgalmak felett.

Attól ugyanis a szakemberek többsége nem tart, hogy tömegesen megszűnnének a bankszámlák a folyamatos illetékemelések miatt. Hiszen már egy egyszerű áruhitel felvételéhez is bankszámla szükséges.

Vértes András közgazdász, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint is fennáll a veszély, hogy a pénzintézetek – és az ügyfeleik – túlterhelése épp a fekete- és a szürkegazdaság erősödéséhez vezet. Pedig voltak előremutató „fehérítő” lépések. Az például, hogy a céges pénztárgépeket be kell kötni a NAV-hoz, már „pszichésen” is pozitívan hatott. Hiába nem valósult még meg az elképzelés, minden vállalkozó számára világos: elég feltűnő lenne, ha a pénztárgép bekötése után ugrásszerűen nőne a forgalom. Ezért már most jóval több adót fizetnek a cégtulajdonosok.

– Ugyanakkor tény az is: nem sok marad pénz az itthoni bankokban. A cégek ugyanis bármikor külföldre vihetik a bevételüket. Magyarország EU-tagállam, így ennek semmi akadálya. A magánemberek pedig várhatóan majd egyre kevésbé veszik igénybe a banki szolgáltatásokat – prognosztizál Vértes.

Költségvetési szempontból sem hozhat feltétlen eredményt az intézkedés. Dél-Amerika több kormánya is a tranzakciós illeték emelésétől remélte a költségvetési lyukak befoltozását, ám végül kisebb lett az ebből származó bevétel, mint az emelés előtt.

Az új Varga-csomag intézkedik a betétek kamatjövedelmét terhelő hat százalékos egészségügyi hozzájárulásról is. Gerőcs Tamás úgy véli, a kormány ezzel az állampapírok felé terelné a megtakarításokat. Korábban mindezt prémiumkamatokkal érték el, most ezt nem tudják már biztosítani. Vagy nem akarják.

– Ez a lépés is szinte mindenkit érint. Majdnem minden második háztartásnak van lekötött banki megtakarítása. Összesen mintegy hat-hétezer milliárdos betétállományt helyezett el a lakosság a pénzintézetekben – magyarázza Gerőcs.

Vértes András szerint viszont nem csak erről van szó. A kormány már másodszor sérti meg saját „gazdasági alapvetését”, az egykulcsos adót. Amúgy nagyon helyesen. Először eltörölték a nyugdíjjárulék-alap felső határát, így bizonyos jövedelem felett tíz százalékos járulékot kell fizetni az adón felül. Ez azt jelenti: a felsőbb rétegek már nem 16, hanem 26 százalékos kulccsal adóznak. Most pedig a megtakarításokat is megadóztatja a kormány. Mivel a magasabb betét után többet kell fizetni, ismét a tehetősebbeket sújtják, miközben hivatalosan továbbra is egykulcsos az adórendszer. Igaz, a kivitelezés hibádzik. A GKI hónapokig próbálta meggyőzni a döntéshozókat: kizárólag a nagyobb összegű megtakarítások sarcolása lenne célravezető.

De mi is ez a Varga-csomag? Újabb költségvetési „betakarítás” az ad hoc politika miatt állandóan bizonytalan három százalékos hiánycélért? Vagy: forrásgyűjtés a választás előtti osztogatáshoz?

Vértes szerint az utóbbi. Noha az is igaz: jelentősen túltervezte a költségvetés bevételi oldalát a kormány. Akár az is megeshet, hogy a Varga-csomagból származó bevétel egészére szükség lesz a költségvetési lyukak befoltozásához. De valószínűbb: hagytak maguknak némi mozgásteret is a nagy pénzosztáshoz. Például: a pedagógus életpályamodellre, az egészségügyi dolgozók béremelésére, a gyerektámogatások növelésére. Még az sem kizárt: a nyugdíjasok egyszeri „megsegítésére” kell a pénz. Tehát – Vértes szerint – a szavazatok megvásárlása az igazi cél.

Ám Gerőcs szerint hosszabb távon nem csak ez a kormány szándéka: a szelektív adóztatással a kormány előidézheti a piaci szerkezet megváltozását. Különösen a bankszektorban, ahol akár még ki is cserélődhetnek a főszereplők a folyamatosan emelkedő adók, de a takarékszövetkezetek miatt is. S minden olyan ágazatra igaz ez, ahol eddig jelentős külföldi monopóliumok voltak jelen. Ezeket szorítaná háttérbe a kormány, s helyettük kialakítaná a maga politikai ízlésének megfelelő új nemzeti tőkésosztályt.

Gerőcs Tamás úgy látja, az átalakulás után beindulhat a növekedés, mert az új szereplők a számukra kedvező gazdasági környezetben hosszabb távra tervezhetnek.

Ezt a véleményt nem osztja Vértes András.

– Amíg nem lesz gazdaságpolitikai fordulat – amely ettől a kormánytól már nemigen várható –, növekedés sem lesz. Csak látványos politikai örömünnepek várhatók, ha a növekedési mutató valamelyest nulla felé kúszik.

És hogy miért nem következett be a remélt fordulat a miniszterváltás után?

Varga Mihálynak nincs más lehetősége, hiszen egy új szemléletű program felérne egy beismerő vallomással: az egész elmúlt három év elhibázott volt.

– Az viszont biztos – teszi hozzá Vértes –, hogy a mostani csomag miatt egyszer még nagyon szégyellni fogja magát Varga Mihály.