Ásotthalom döntése: kihívás a teljes politikai rendszernek
A menekülthelyzetre adott egyik kormányzati válasz az volt, hogy leegyszerűsítő üzenetekkel próbálták meggyőzni a társadalmat, hogy veszély van és erre reagálni kell. Ennek az eredménye egyértelműen az idegenellenesség felerősödése és az iszlám vallással szembeni ellenséges érzetek növekedése volt.
Miközben úgy tűnt a kormányoldal számára, hogy nem lehet „rálicitálni” erre a politikára, látszott, van még terep, ami betöltetlen. Ez pedig a nemcsak burkolt, hanem jogi szintre emelt iszlámellenesség.
Forrás: Toroczkai László Facebook-oldala
Az Ásotthalom önkormányzati képviselő-testülete által elfogadott módosítás (amely a közösségi együttélés szabályairól szóló rendelet módosította) azt tartalmazza, hogy tilos közterületen a müezzintevékenység folytatása, az egész testet fedő ruha viselete (például burka, nikáb, csador, burkini), valamint a homoszexualitás népszerűsítése. A Policy Agenda elemzése érdekességként megemlíti: a közösségi együttélés szabályairól szóló rendelet tartalmazza azt is, hogy ital- és élelmiszerbolt tízméteres körzetében nem lehet szeszes italt inni, amely éppen az „európai viselkedési problémákra” adott válasz.
Nyáron a francia települések esetében egyszer már fellángolt a vita, amelynek következtében hasonló érveléssel néhány település vezetése úgy gondolta, hogy a burkini viselésének megtiltásával elejét vehetők vagy csökkenthetők az együttélési problémák. Egyértelmű volt, hogy ez a komoly indulatokat kiváltott ügy előbb-utóbb eléri a magyar politikai valóságot is, még ha ennek a kérdésnek a realitása teljesen más, mint Franciaországban.
Az ásotthalmi tiltás kezdeményezője a település polgármestere, aki egyben a Jobbik alelnöke. Ez egyszerre állítja nehéz helyzet elé a pártokat, hiszen olyan téma jelent meg a magyar közéletben, amelyhez pont az előzmények miatt nehéz viszonyt teremteni.
Pártok lehetőségei
A Fidesz, bár jogilag egyértelműen meg tudná állítani a helyi önkormányzatot, a saját szavazóbázisának feltüzelése, az idegenellenesség felerősítése miatt veszélyes helyzetbe került. Amennyiben nagyon élesen szembemegy ezzel a kezdeményezéssel, szavazókat veszíthet. Ha ezt nem teszi meg, akkor kormánypártként nyilvánvalóan tovább mélyíti az idegenellenességet, nehezíti a keleti „partnerséget”, a kapcsolatok építését.
A Jobbik számára ez olyan súlyú kezdeményezés, amely alapvetően meghatározza az elkövetkező évek politikáját. Ha a párt eltűri, sőt a többi „jobbikos” településen is megpróbálja ezt bevezetni, akkor nyilvánvalóan rálicitál a Fideszre, és visszaszerezheti azokat a szavazóit, akiket elvesztett az elmúlt hónapokban. Nem elhanyagolható lehetőség, hogy éppen ez volt a Jobbik vezetésének a célja, és egyáltalán nem a tudtukon kívül történt a lépés. Ez a verzió persze azt is jelenti, hogy csökken a kormányváltást akaró baloldali és jobbikos szavazók közötti „összejátszás” esélye.
A másik lehetőség a Jobbik számára, ha erősen elhatárolódik, és változó intenzitással ugyan, de szembemegy a saját alelnökével. Ez törést okozhat a párton belül és utat nyithat egy új, még inkább az idegenellenességre, a kereszténység védelmére, más vallások elutasítására és nyíltan a homoszexualitás elleni fellépésre építő, a mostaninál is radikálisabb politikai erőtér kialakulására. Erre vannak példák a környező országokban, nem ez lenne az első Kelet-Közép-Európában. Naivság lenne azt gondolni, hogy ehhez ne lenne érzékelhető méretű társadalmi befogadó közeg.
Mit tesz a baloldal?
A kérdés annyiban érinti a baloldali pártokat is, hogy kénytelenek lesznek véleményt nyilvánítani erről. Amennyiben az ásotthalmi tiltás ügye erősen politikai napirenden lesz, akkor ismét egy olyan téma szívja el előlük a levegőt, amely nem az ő pályájuk. Nyilvánvalóan a jogállami érvelés a helyes válasz, csak éppen azokon a településeken, ahol az idegenellenesség egzisztenciális problémára adott válasz, inkább mellébeszélésnek tűnik. Ezt mutatja a Fidesz erősödése a népszavazási kampány kezdete óta.
Ha a Jobbik beleáll a történetbe, könnyen kiszámítható, hogy hatással lesz a baloldal kistelepüléseken élő szavazói számára. Pedig a DK és az MSZP számára is teljesen egyértelmű (ők vannak valamennyire jelen a húszezer fő alatti kisvárosokban és községekben), hogy nincs választási győzelem, ha látványosan nem tudnak erősödni ezeken a településeken.
