Amiről Orbán beszél, az már sokkal több

Vida István történésznek erről a hazai jobboldalon és a szélsőjobboldalon a két világháború között megjelent törekvések jutottak eszébe.

Nem csitul a vita, amely Orbán Viktor csaknem fél évvel ezelőtti, kötcsei beszédének "újrafelfedezése" nyomán alakult ki. Érdekes, hogy a Fidesz elnökének szavai 2009 őszi elhangzásukkor nem keltettek ekkora felháborodást. Pedig a Népszava is beszámolt arról, hogy a pártelnök a Polgári Pikniken a nemzeti ügyek kormányzásának megvalósításáról elmélkedett.

Most viszont kampányidőszakban hozta le a beszédet a héten megjelent Nagyító című jobboldali irodalmi lap. Így új megvilágításba kerültek az olyan idézetek, mint "napjainkban megszűnni látszik a rendszer dualitása, és egy centrális politikai erőtér van kialakulóban, ami a jobboldal megerősödésének köszönhető." Vagy az: "reális lehetősége van annak, hogy a magyar politika következő 15-20 évét ne a duális erőtér határozza meg (...) létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely (...) a nemzeti ügyeket megfogalmazza."

- Hasonló törekvések a magyar jobboldalon és a szélsőjobboldalon a két világháború között jelentek meg - vélekedett az MTA Történettudományi Intézetének nyugállományú történésze. Vida István emlékeztetett a gróf Bethlen István tízéves miniszterelnökségéhez köthető Egységes pártra, amelyik még Bethlen bukása után is sokáig minden parlamenti szavazáson és minden választás után biztosította azt, hogy a kormány akarata érvényesüljön. Ezzel együtt Bethlen és az Egységes párt hívei arra ügyeltek, hogy ne számolják fel maradéktalanul a többpártrendszert - tette hozzá. A szűk választási rendszer által megalapozott, korlátozott formában "megengedték", hogy kevés ellenzéki képviselő hallathassa a hangját a Házban, de a kormánydöntésekre nekik lényegében befolyásuk nem volt.

A

Népszava azt írta: A történész szerint egy hasonló, lényegében egypárti dominancia megteremtése a mai viszonyok között egy elsöprő választási győzelem után ugyancsak marginalizálni tudja a gyenge ellenzéket, de szerinte a szabad sajtó, az értelmiség és az ellenzék pluralizmust védő kiállásaira azért maradna lehetőség.

Kevésbé optimistán nyilatkozott a napilapnak Ormos Mária, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A történész azt, amit Orbán Viktor kijelentett, csak úgy tudta megfogalmazni: az nem más, mint az önkényuralom, mert ezek a mondatok minden korban ezt jelentik. Nem is emlékszik olyanra, aki ennyire pontosan kifejezte, ilyen tömören megfogalmazta önkényuralmi törekvéseit - tette hozzá. Arra a felvetésre, hogy hasonlóra korábban a magyar jobboldalon, Bethlen Egységes pártja már példa volt, azt felelte, hogy amiről Orbán beszél, az már sokkal több. Ormos szerint ugyanis az Egységes párt "a maga módján" megtűrte a pluralizmust, volt működő parlamenti ellenzéke, Orbán viszont kijelentéseivel lényegében felmondja a plurális többpárti politizálást, a saját pártja mellett vagy ellenében más párt lényegi tevékenységét kizárja.

A parlamentarizmusra veszélyesnek ítélték a lapunk által megkérdezett pártok képviselői is a Fidesz elnökének szavait. Lendvai Ildikó MSZP-elnök a minap úgy nyilatkozott, hogy Orbán egyenesen a kontroll nélküli hatalom politikáját hirdette meg. De nincs jobb véleménnyel a jobboldal terveiről az SZDSZ és az MDF sem. Szabadai Viktor, az SZDSZ ügyvivője lapunknak azt mondta: ha nem előre, hanem visszatekintünk 20 évvel, látjuk, hogy akkor minden mai parlamenti párt azért küzdött, hogy az állampártiságot a plurális demokrácia váltsa fel Magyarországon.

Ha ezt a Fidesz vezetői ma már nem is gondolják így, bízik abban, hogy a választópolgárok bölcsebbek és belátóbbak. Visszásnak nevezte, hogy a Fidesz 20 évre előre vetíti a választási győzelmét, miközben minden bizonnyal a következő 20 évben is négyévente lesznek országgyűlési választások. Az MDF elnökhelyettese pedig úgy értékelt: a Fidesz-elnök gondolatából az sugárzik, hogy szerinte az egypártrendszer alapvetően jó volt, csak rossz emberek és rosszul csinálták, de talán ő tudná jól is. Ez viszont Herényi Károly szerint az egykori reformkommunisták álláspontja, és semmi köze a többpárti, parlamentáris demokráciához.