Államosítják a taxipiacot?

- A Fővárosi Közgyűlés múlt héten módosította a még életbe sem lépett taxirendeletet: enyhítettek a járművek korhatármegkötésén. Jó hír ez önöknek?

– Az egész rendelet rossz. Noha az még elfogadható, hogy éjjel-nappal azonos tarifával és kicsit emeltebb áron szolgáltassunk, de hogy sárga taxival! Felesleges az autók életkorának meghatározása is. Úgy tűnik, akik rendelkeznek, nem értenek a taxizáshoz.

– Tarlós István vajon miért ragaszkodik ennyire a sárga színhez?

– Megtetszhettek neki a New York-i taxik? Nem tudom. Az biztos: a színezés igen jelentős többletköltség, amelyet nyilván nem a főváros fizet majd. Egy minőségi autófóliázás 250 ezer forint. Ráadásul a fővárosban főként fehérek, illetve ezüstszínűek a taxik. Választhatták volna ezeket a színeket is, és csak egy megkülönböztető csíkot kellett volna az első vagy a hátsó ajtóra tenni. Az csupán tízezer forint.

– Egy taxistól hallottam: ő ebből él ugyan, de nem napi huszonnégy órában fuvaroz. Autójával a családját is viszi, s nem akarja, hogy a sárga szín alapján mindenki tudja, ki is ő, mi a foglalkozása.

– Egyetértek. Külföldön az ilyen jármű csak taxizásra használható, de a taxisnak egy másik autója is van, azt használja privát célra. Itthon a kollégák anyagi helyzete nem teszi lehetővé két autó fenntartását. Sajnos.

– Valóban több a taxi Budapesten, mint amennyire szükség van?

– Körülbelül kétszer annyi, mint amennyit a főváros elbír. Korábban bárki megkapta az engedélyt, aki taxizni akart. Nyugaton koncesszióval szabályozzák a taxik számát, és a lakosság igényeihez igazítják. Csak akkor adnak ki új engedélyt, ha a lélekszám növekszik, de közben lehet taxiskoncessziókat adni-venni a piacon. Így működik ez Németországban, Ausztriában és máshol, nálunk is ilyesmit kellett volna bevezetni. Amúgy már nagyon érett a taxisrendelet, csak normálisan kellett volna rendezni a tarifákat és az adózást. Nyugaton nincsenek számlaadó taxiórák: az adózás átalányban történik, illetve a forgalom után. A jó példákat kellett volna átvenni a nyugati gyakorlatból, nem egyéni ötletek alapján alkotni egy rendeletet, amely senkinek nem jó.

– Ön szerint hol kellene meghúzni a korhatárt: ki az, aki még taxizhat, ki az, aki már nem? Vagy az a jó taxis, akinek sok a megtakarítása, mert mindegy neki, milyen új pluszköltségekkel terhelik meg a fuvarszolgáltatást?

– Úgy kellene szabályozni, hogy a jelenlegi taxisok addig maradhassanak, amíg vissza nem adják az engedélyüket, vagy nyugdíjba nem mennek. Addig szünetelne az új engedélyek kiadása. A taxislétszám így néhány év alatt magától csökkenne. Háromezer taxi elegendő Budapesten.

– Ön szerint mi, utasok jobban járunk majd? Csak önök járnak rosszabbul?

– Nem vagyok jós. És még mindig nem végleges a rendelet, de a fix tarifa bevezetése kedvez az utasoknak.

– Kedvez? Amikor többe kerül nekünk a taxizás?

– A gyakorlatban mégis kisebb lesz az összeg... Olyan alacsony volt az előírt viteldíj, hogy a taxisok kicsit mindig emeltek. Most drágább lesz a fix tarifa, mégis olcsóbban utazik az utas, mint eddig.

– Mert nem lesz „órabuherálás”?

– Nem lesz.

– Mitől olyan biztos ebben? A magyarok mindig találnak kiskaput.

– Csakhogy a megfelelő tarifával már tisztességes jövedelemre tehet szert a taxis. Nem éri meg ügyeskedni, mert akit rajtakapnak, annak örökre bevonhatják az engedélyét.

– Akkor Tarlós István mégis elérte, amit akart?

– Ha a tarifát nézzük, igen. Ebben az egyben valóban igaza van Tarlós úrnak. A tarifakérdéssel rendet is lehetne teremteni a taxispiacon. De ugye, ott a színezés! Az sem tisztázott, hogyan teljesíthető az ötvenmilliós letét. Egyáltalán, miért kell ez? Eddig semmi olyan nem történt, amihez kártérítési terv kellett volna, vagy a taxitársaságnak bármikor is fizetnie kellett valamiért.

– Ezért is érdemes lenne összefogniuk, nem?

– Ha sikerül közös tárgyalóasztalhoz ültetni a taxitársaságok vezetőit, egységes fellépéssel talán elérhető valami kompromisszum a taxisok elleni rendelettel szemben. De én úgy érzem, mintha az állam valójában a taxipiac kisajátítására készülne. A Főtaxi kiemelt helyzetben lehet. Legalábbis úgy tűnik, hogy olyan szabályokat hoznak, amelyeket csak egyetlen társaság képes teljesíteni: a Főtaxi. Ha így lesz, csoportosan tönkremennének a kisvállalkozók. És jelentkeznek majd a Főtaxinál gépkocsivezetőként. Valószínűleg erre törekszik most az állam.

– Az egészségügy, az oktatásügy, a trafikügy, a tervezett „nemzeti alkoholboltok” mind az államosítás irányába mutatnak. Na de hogy még a taxi is kell a hatalomnak?

– Minden olyan ágazat kell az államnak, amelynek révén a legjobb jövedelemforrást tudja magának biztosítani. Az említetteken kívül sorolhatnám még a kaszinók bezárását, a szerencsejáték korlátozását is, mert ezek állami kézbe kerülnek. Pontosabban: azok szereznek jogosultságot rájuk, akik a Fideszt támogatják. Mindenki más kirekesztett.