Alkotmányirtás garanciával
A 2010-es választások óta gyakoribbak lettek az alkotmányossághoz kapcsolódó tanulmányok. A szerzők többsége úgy gondolja, hogy a ma alaptörvénynek nevezett alkotmány (a sarkalatos törvényekkel és átmeneti rendelkezésekkel együtt) minél hamarabb eltakarítandó. A fő kérdés: hogyan lehet hatálytalanítani, megőrizve a tisztességes, demokratikus módszereket, nem feladva a jogállamiságot.
A mai közjogi helyzetet elemző dolgozatok nagy szórást mutatnak, kezdve a „nincs mit tenni, a kétharmad mindent leblokkol” típusúaktól, a legradikálisabb, „mindent hatálytalanítunk, akár egyszerű többséggel is” kijelentésekig. A radikális elgondolások létjogosultságának vizsgálatához a felszámolandó alaptörvényt kell a legalitás és a legitimitás szemszögéből megvizsgálnunk.
A mai közbeszédben ezekhez a szavakhoz különböző jelentések tapadnak: a legális törvényes, az illegális pedig törvénytelen. A legitim elfogadott, erkölcsös, míg az illegitim – bár jogilag rendben lévő – nem erkölcsös, sérti az igazságérzetünket. Az értekezések többsége a legalitás oldaláról közelíti meg tárgyát, s abból indul ki, hogy bár az új alaptörvény nem legitim (tehát nem erkölcsös), de sajnos legális (törvényes), ezért hatálytalanítása kemény dió. A demokratikus ellenzéknek az alaptörvény eltüntetéséhez kétharmados többségre kellene jutnia a parlamentben, ami szinte kizárt.
Többen úgy vélik, hogy a legális alaptörvényt majd jogi csűrés-csavarással, furfangos megoldásmóddal vagy „forradalmi úton” kell megsemmisíteni. Ha tudniillik a célkeresztbe kerülő jogszabályok törvényesek, akkor – legyenek bármennyire illegitimek is – megszüntetésük nehezebb feladat, mint a nem törvényes rendelkezéseké. Ennek a problémának a legszélsőségesebb megoldását tavaly decemberben Debreczeni József javasolta. Ő a „forradalom” híve, és azon az állásponton van, hogy minden, ami a 2010-es választások után jogilag végbement Magyarországon, törvényes ugyan, de illegitim, tehát nem erkölcsös, ezért az alaptörvény azonnal, akár törvénytelenül is eltüntetendő egy bármilyen arányban megnyert parlamenti választás útján.
Értem én Debreczenit, igaza van abban, hogy kevés híján két éve tart a jobboldal ámokfutása, s egy demokrata nem törekedhet másra, mint e rendszer eltüntetésére. Ez sem adhat azonban alapot a Fidesz törvénytelen módszereinek alkalmazására, a jogállamisághoz ragaszkodni kell! És ez lehetséges úgy is, hogy nem kell az ellenfél jogtipró eszközeivel élni!
A Fidesz 2010-ben nagy dérrel-dúrral kezdett hozzá az új alkotmány előkészítéséhez. Ebben azonban egy zavaró mozzanat akadályozta. Egy 1995-ös parlamenti szabály előírta ugyanis, hogy az új alkotmány előkészítésének szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához, tehát az alkotmányozás előkészítéséhez a képviselők négyötödének szavazatára van szükség. Ennek a gátnak a felszámolása simán ment: 2010 júniusában az Országgyűlés kétharmados többséggel eltüntette az Alkotmányból a fenti négyötödös szabályt, és ezzel megnyílt az út az áhított cél felé. A lépéssel kapcsolatban volt némi dohogás, az ellenzék több vezetője is megszólalt. A kormány akkor azzal érvelt, hogy az említett passzus már 1998-ban magától érvényességét vesztette, hiszen az alkotmányt módosító, 1995. évi XLIV. törvény hatályát az akkori parlament eleve csak az 1998-as választásokig terjesztette ki. Nem is kellene tehát már hatályon kívül helyezni, ezt csak a jogbiztonság miatt teszik meg.
A fenti állítás persze hamis. Az alkotmányt 1995-ben módosító törvény valóban két paragrafust tartalmazott: az első vezette be a négyötödös szabályt, a második pedig, egy technikai rendelkezés, hatályon kívül helyezte magát a módosító törvényt. Az ismert jogtechnikai elvek szerint viszont ez a (szaknyelvben suicid clausulának, azaz öngyilkos záradéknak nevezett) paragrafus nem az alkotmány módosítását helyezte hatályon kívül, hanem a saját létét tüntette el. Ezért a négyötödös szabály 2010-ben is érvényben volt, amíg a Fidesz törvénytelenül el nem törölte.
A kormánytöbbség tehát 2010-ben mindössze kétharmados parlamenti többséggel semmisítette meg az őt korlátozó négyötödös szabályt, ami törvénytelen, s így az új alaptörvény előkészítése és az elfogadása is törvénytelenül zajlott. Ezért egyértelmű, hogy az alaptörvényből származó, annak részeként feltüntetett kétharmados törvények is jogtipróak.
A fentiek szerint egy új politikai erőnek az egyszerű parlamenti többsége birtokában is legális lehetősége lesz az alaptörvény kiiktatására, nem kell tehát törvényt sértenie. Az persze nagy dilemma, hogy ez a jogilag kifogástalan, de politikailag kockázatokat is rejtő lépés milyen ellenállást válthat ki. Egy bizonyos: minden jogi és erkölcsi föltétel adott ennek a lépésnek a megtételére.
Ami pedig a továbbiakat illeti, talán bölcs volna újra megbarátkozni a jogaiba visszahelyezett alkotmánnyal. Legalábbis addig, amíg jobbat nem tudunk kitalálni.
