Az Alapjogokért Központ véletlenül posztkommunista SZDSZ-esnek nevezte Kövér Lászlót

A vármegye a magyar szuverenitás szimbóluma: külső hódítók megszüntették, most visszaemelik méltó helyére – olvasható az Alapjogokért Központ elemzésében, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.

Az Országgyűlés előtt fekvő mostani javaslat alapján nem történik más, mint a magyar államisághoz, önállósághoz, nemzeti szabadsághoz tapadó hagyományok visszaemelése jogrendszerünkbe – írták.

Emlékeztettek arra: a kommunista diktatúra a vármegyék eltörlésével hosszú időre felszámolta Magyarország alkotmányos berendezkedését, valódi önállóságát is. 1990-ben az első, demokratikusan megválasztott jobboldali kormány kísérletet tett a vármegyei elnevezés visszaállítására, de az „a posztkommunista erők, és a velük később, 1994-ben nyílt szövetséget kötő SZDSZ-es körök ellenállásán elbukott” – írták.

Azt nem tették hozzá, hogy, ahogyan az Azonnali cikkéből kiderült, ebben a korszakban a Fidesz padsoraiban még Kövér László is a vármegyés ötlet ellen érvelt, azt „szerencsétlen elenevezésnek” tartotta, sőt azt mondta,

„z önkormányzati törvény radikálisan újnak látszik (vagy új-réginek, visszahozza ugyanis a régi főispán, jegyző, vármegye fogalmakat), úgy tűnik, valójában a régi struktúrát kívánja megőrizni”

Noha Kövér véleménye azóta látszólag megváltozott, túlzás lenne az akkori, fiatal fideszesre azt mondani, hogy posztkommunista, esetleg SZDSZ-es körök tagja volt, csak azért, mert a javaslattal nem értett egyet.

Az Alapjogokért Központ most viszont úgy érvelt, hogy a Szent István király uralkodásától eredeztethető vármegye Magyarország közjogi rendszerében ezeréves múltra tekint vissza, a szuverenitás, alkotmányos berendezkedés, a nemzeti szabadság szimbóluma és a reformkorban a polgári-nemzeti kultúra bölcsőjévé vált.

Nem csoda, hogy a vármegyéket azok a külső hódító hatalmak számolták fel történelmünk során – először a Habsburgok, majd a szovjet kommunisták –, melyek végső célja lényegében a magyar államiság megszüntetése volt – írták. A vármegyék sokáig a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyó külföldi birodalmi törekvések fő ellenállási központjai voltak – tették hozzá.

Deák Ferenc nem hiába fogalmazott úgy az alsótáblán elmondott egyik 1835-ös felszólalásában, hogy „ezen municípiumok álltanak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak, s oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai”. A reformkorban pedig Deák mellett, a magyar nemzet olyan történelmi alakjai tudták a vármegyék révén építeni az országot, mint Kölcsey Ferenc és Kossuth Lajos – közölte az Alapjogokért Központ.

Nem véletlen, hogy a magyar szabadságharc és forradalom leverését követő osztrák neoabszolutizmus alatt a vármegyék jelentették a magyar ellenállás folytatását

– idézték fel. A kiegyezést után a vármegyék nemcsak a nemzetépítés fontos sarokkövei lettek, hanem a helyi identitás aktív formálói is voltak. Megsemmisítésükre a baloldal a Tanácsköztársaság alatt tett elsőként kísérletet, majd a kommunista államhatalomnak sikerült ezt ténylegesen véghez vinnie az 1949-ben elfogadott törvény révén. Ennek értelmében a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott "alkotmánya" eltörölte a vármegyerendszert – fogalmazott az Alapjogokért Központ.

(Kiemelt kép: Kövér László házelnök az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. március 16-án.Fotó: MTI/Kovács Tamás)