Ákos kiment a mosdóból, fegyverrel jött vissza és azonnal lövöldözni kezdett - Az iskolai ámokfutás ma már nem kultúrafüggő
„Jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a Pécsi Ítélőtábla a 2009-es pécsi egyetemi lövöldözés vádlottját. G. Ákos legkorábban 30 év múlva kerülhet feltételesen szabadlábra. Azért is, mert az ítélőtábla nem látta olyan súlyosnak személyiségzavarát, hogy azért ne lehessen büntetni. A most 25 éves volt egyetemista az utolsó szó jogán megbánta tettét.” (Népszava, 2012. június 6.)
A Pécsi Tudományegyetemen 2009. november 26-án történt ámokfutás a magyar kriminalisztika első és eddig egyetlen olyan esete volt, amikor tanintézményben hajtottak végre fegyveres támadást. G. Ákos gyógyszerészhallgató aznap sportlövőpisztolyával ment a biofizikai intézet gyakorlati foglalkozására. A fiatal férfi az év tavaszától kapott engedélyt sportcélú maroklőfegyver tartására, miután egy évvel korábban az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja lett. Az órán kiment a mosdóba, és az ott elrejtett táskájából kivett fegyverrel tért vissza. Azonnal lövöldözni kezdett. Egy 19 éves csoporttársát megölte, egy másik, ugyancsak 19 éves hallgatót, a 36 éves laboránst és egy 54 éves takarítónőt pedig életveszélyesen megsebesített. G. Ákos ezután a közeli klinika hetedik emeleti teraszára ment, ahonnan telefonon feladta magát a rendőrségen.
Az övcsatja mentette meg
- Nagyon sok ámokfutó úgy fejezi be, hogy maga ellen fordítja a fegyvert, vagy kifejezetten keresi azt a helyzetet, hogy a rendőrség lője le. Az ámokfutó klasszikusan férfi. Megkülönböztethetünk munkahelyi, iskolai és család elleni ámokfutást, attól függ, a támadót melyik minőségében alázza meg az élet - kezdi a 168 Órának Petrétei Dávid rendőr őrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Krimináltaktikai és Metodikai tanszékének tanársegédje, aki a május 29-i hajóbaleset áldozatainak azonosításában is részt vesz, mint DVI-menedzser. Petrétei a lövöldözés idején a Pécsi Rendőrkapitányságon dolgozott, mint a bűnügyi technikusok csoportvezetője. Azt mondja, az ámokfutók részben vagy teljesen véletlenszerűen választják ki áldozataikat. G. Ákos tervszerűen két hallgatót akart megölni. Egyikőjüket sikerült is, a másodikat pedig az övcsatja mentette meg, ugyanis azon irányt változtatott a lövedék.
G. Ákos a Baranya Megyei Bíróság tárgyalótermében 2011 novemberében- Az ámokfutásnak nincsenek politikai, vallási motivációi, így lehet elhatárolni a terrorcselekményektől. Utóbbira jó példa a márciusban Új-Zélandon történt lövöldözés - mondja Petrétei, aki szerint egyébként a sajtó sajátossága, hogy a kimondott terrorcselekményeket is olykor ámokfutásnak keresztelik.
Már a nyugati társadalmak része
- Az ámokfutások jelenségéről először az indiai partvidéken hajózó portugálok készítettek hitelesnek tekinthető leírásokat a XVI. században, akik főként a maláj kultúrkörhöz kötötték e magatartást - mondja dr. Kulcsár Gabriella, a Pécsi Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszékének adjunktusa.
- Már a kezdetektől két forma vált ismertté: a harci és az individuális variáns. Feltehetőleg a militáns változat létezett elsőként, és ennek mintájára alakult ki a hétköznapokban megjelenő egyéni típus. A középkori források elemzése megerősíti, hogy néhány eltéréstől eltekintve az ámokfutások évszázadokkal ezelőtti és mai formája szoros rokonságot mutat. Ennek ellenére a maláj jelenséget sokáig kultúrspecifikus szindrómának tartották. A XX. század második felétől egyre nagyobb számban történtek ámokfutás jellegű cselekmények az amerikai és európai társadalmakban, de mivel a nyugati emberek az ámokra úgy tekintettek, mint speciálisan a maláj kultúrkörhöz tartozó jelenségre, sokáig nem vették észre a párhuzamokat a saját közösségükben tapasztalt esetekkel. Mára be kell látnunk, hogy az ámokfutás nem kultúrafüggő jelenség, és a nyugati társadalmaknak is egyre inkább részévé válik, amely azonban nem jelenti azt, hogy ne tehetnénk megelőző lépéseket - magyarázza Kulcsár Gabriella.
Ákos rendszeresen, 15-20 percenként kijárkált a mosdóba - meséli Petrétei. – Azt mondta a pszichológus, hogy így próbáltam a belső feszültséget levezetni. A kézmosás pótcselekvés volt. Egy nap több alkalommal váltottam alsónadrágot is - mondta erről hat évvel ezelőtt a már börtönbüntetését töltő férfi arra a kérdésre, hogy miért érezte mindig úgy, hogy piszkos a keze. Érettségi után az általános orvostudományi karra jelentkezett. Elsőre nem vettek fel. Elkezdett nyelviskolába járni, angolból sikeresen letette a felsőfokú nyelvvizsgát. A következő évben még egyszer megpróbálta az orvosit. Újra nem jött össze, ami után elment a természettudományi karra kémia szakra, és – olvasható a férfi börtönbeli visszaemlékezése a Halálosztók című könyvben – egyfajta melankólia meg depresszió lett úrrá rajta. Ez után iratkozott bea gyógyszerész karra.
Bár a korabeli híradások kiemelték, hogy Ákosnál egy zárthelyi dolgozat miatt szakadt el a cérna, ez az ámokfutók esetében nem ilyen egyszerű a dolog. Egy hónappal a tragédia előtt írtak egy dolgozatot, neki elégtelen lett, a többieknek viszont jól sikerült. A férfi azzal vádolta társait, hogy puskáztak, és hogy be fogja őket köpni. - Nagyon merev személyisége volt, magával szemben mindig maximalista, de ezeket az elvárásait gyakran nem tudta megvalósítani. Mindig azt hitte, őt nevetik ki, róla beszélnek a háta mögött. Ilyen szemüvegen át nézte a környezetét - magyarázza Petrétei, aki majdnem biztos benne, hogy G. Ákos öngyilkos akart lenni az eset után, ami az ámokfutóknál igen gyakori: Kulcsár Gabriella szerint sokan fantáziálnak közülük öngyilkosságról.
Ákosnál volt a fegyver a lőszerekkel. Megszámolták, hányat lőtt, megvolt, hogy hány lőszer hiányzik, megvolt, hogy hány lőszer van, amikor megadta magát. Egy hiányzott, de arra nincs adat, hogy lőtt volna. Indokolatlanul hosszú idő alatt ért fel a tetthelyről a teraszra, a táv öt perc lenne, de neki 25-30 perc volt.
- Nem tudni, mit csinált ezalatt, de lehet, hogy azon gondolkozott, hogy agyonlövi magát, és elképzelhető, hogy az emeletre is ezért mehetett fel. Az ügyelettel való telefonbeszélgetés közben is mondják neki, hogy ne csináljon semmi ostobaságot.
Diákok az épület előtt a lövöldözés utánG. Ákos előző nap este iskolai mészárlások videóit nézte otthon, egy ismerősének pedig olyan üzenetet küldött, hogy agydaganata van, „fel fog fordulni”, és évek óta nem volt egy jó napja.
A 168 Óra beszélt egy személlyel, aki akkoriban éppen a pécsi klinikán dolgozott. Éppen a hetedik emeleti erkélyre ment volna dohányozni, de nem volt nála öngyújtó. Ott ült viszont az ámokfutás után G. Ákos, fegyverrel a kezében. A hölgy azt hitte, öngyújtó van nála, mert olyan "pisztolyformájú" volt. Majdnem kért is tőle tüzet, de pont ekkor jelentek meg a rendőrök.
Meredező csövű tank
A támadáskor voltak, akik pánikban törtek ki, és kiugrottak az ablakon, de olyan is akadt, aki teljes lélekjelenléttel vonta kérdőre a férfit, hogy mit csinál. - Valószínűleg az is meglepődött a saját reakcióján, aki kiugrott az ablakon, és az is, aki ott ült, és próbált vele beszélni - mondja Petrétei Dávid. A 168 Óra beszélt egy olyan egykori hallgatóval is, aki ott lett volna a végzetes biofizika gyakorlaton, de előző nap nagyon berúgott, így "lemaradt". A férfi azt mondta, mivel volt katona, jó eséllyel nekiment volna a lövöldözőnek, zárt térben jobb eséllyel indult volna az első lövés után még puszta kézzel is. Pedig az ilyen bűncselekményeket nem véletlenül lőfegyverrel követik el. Petrétei azt mondja az ámokfutások esetében ez igazából nem kitétel, viszont nagyon nagy pusztítást lehet vele végezni úgy, hogy a lövő személy biztonságban van. Nehezebb védekezni ellene, mint pl. egy macséta ellen, vagyis magyarul praktikus okai vannak.
- Az elkövetéshez használt eszköz 99 százalékban lőfegyver, amely néha késsel vagy robbanószerekkel, esetleg gyújtogatással párosítva jelenik meg. Nem lehet észrevétlenül elmenni a tény mellett, hogy a lőfegyver a maszkulinitás fontos jelképe, amely így ideális eszköze lehet a férfiasság szimbolikus helyreállításának azon túl, hogy praktikus szempontból pusztító ereje miatt választják - mondja Kulcsár Gabriella.
Ezzel kapcsolatban beszédes, hogy G. Ákosnak egy közösségi oldalon egy meredező csövű tank volt a profilképe, támadásakor pedig mindig alhas tájékára célzott. Két áldozata a "lányok kedvencei" voltak. A két másik sérült – az oktató és a takarítónő – szerencsétlen véletlen miatt kaptak lövést. Az oktató belépett a lővonalba, a takarítónő pedig talán kérdőre vonhatta Ákost, aki fordulatból lelőtte, de a dupla üvegen szerencsére irányt változtatott a lövedék.
G. Ákos azt hitte, őt nevetik ki, róla beszélnek a háta mögött. Ilyen szemüvegen át nézte a környezetét - magyarázza Petrétei Dávid r. őrnagyEltervezi, dédelgeti
Petrétei szerint az ámokfutók sok esetben a sorozatgyilkosokhoz is hasonlíthatók. Az illetőnek van valami frusztrációja, amit nem tud kiélni. Gyűlik benne a bosszúvágy, mert nem ismerik el, ezért olyan körülményeket teremt, ahol élet és halál ura lehet. Míg azonban az ámokfutó egy időben követi el a cselekményt, a sorozatgyilkos akár évekig is "pihenhet" Az ámokfutó sem erős felindulásból követi el a bűncselekményt, hanem eltervezi azt, mintegy dédelgeti az ötletet. Az ámokfutó nem a balhés illetőből lesz, mert utóbbi nem fojtja vissza az agressziót, hanem kiadja. Lelke mélyén nem arról fantáziál, hogyan fogja megbosszulni az őt ért vélt vagy valós sérelmet. Az ámokfutó az a fajta személyiség, aki nem tud normálisan konfliktust kezelni.
Az ilyen eseteknél az első kérdés mindig a "miért?" és az, hogy az illető vajon normális-e. Talán éppen azt a legnehezebb elfogadnia a közvéleménynek, hogy egy épelméjű ember minden látszólagos előjel nélkül besétál valahova, és embereket gyilkol.
Pedig Kulcsár Gabriella Az iskolai ámokfutások etiológiája és a prevenció lehetőségei című, 2014-es doktori értekezésében azt írja, az ámokfutók igen elenyésző része követi el tettét pszichotikus állapotban. Mint azt a Népszabadság a jogerős ítélet után írta: G. Ákos elmeállapotáról több orvos szakértő is azt állapította meg, hogy „kóros” – és eszerint „hirtelen, előzmények nélküli, robbanásszerűen kialakuló pszichotikus zavar” vezetett a lövöldözéshez – a táblabíróság ezeket nem fogadta el, hanem egy újabb szakértő véleményét vette figyelembe. Aki szerint a vádlottnak volt ugyan személyiségzavara, de ez csak „enyhe fokban” korlátozta a következmények felismerésében. A táblabíróság ezt azért enyhítő körülményként értékelte. Ákos jellemzésénél elhangzott még, hogy 15 éves kora óta járt pszichológushoz, majd pszichiáterhez, és sokszor keveredett konfliktusba csoporttársaival, miután nem tudott beilleszkedni.
G. Ákos sportcélra jogszerűen megszerzett és tartott lőfegyverrel követte el a bűncselekményt, ami miatt erős kritika érte a hatályos jogi szabályozást. Ákos pszichés problémái ellenére nem vett rész pszichológiai alkalmassági vizsgálaton. A pécsi iskolai ámokfutás után szigorították a fegyvertörvényt.
Gyertyagyújtás a biofizikai kutatóintézet épülete előtt„Rengeteg dologra rájöttem a fogva tartásom ideje alatt, hogy miket rontottam el, hogy miért fulladtak kudarcba a kapcsolatteremtési kísérleteim. Megfelelő gyógyszeres terápia mellett még a börtönben is rendezettebb vagyok, mint sokszor a gyógyszer-megvonási tüneteim mellett voltam. Rengeteg dologra rájöttem itt bent. Rengeteg kérdésre, ami kint megválaszolatlan maradt” - mondta a már említett, hat évvel ezelőtti interjúban G. Ákos.
Legalább valami érdekli
Kulcsár Gabriella azt mondja, sem a szakirodalomban, sem saját megfigyelései szerint nem fedezhető fel egyetlen jól körülírható működésmód az elkövetők családjában. Néhány jellegzetességet azonban fontosnak tart kiemelni, szem előtt tartva, hogy óvakodni kell az általánosítástól az elkövetők heterogén családi története miatt.
- Az ámokfutók írásaiból, pszichológiai explorációiból az derül ki, hogy nem csak a világot gyűlölték általánosságban, hanem többen súlyos indulatokat éltek meg szüleikkel szemben, amelyet nem tudtak kommunikálni. Indulataik többféle forrásból fakadhattak, de nagyon sokszor álltak összefüggésben az elégtelenség érzésével és az ebből fakadó tehetetlenséggel. Az apa és bizonyos esetekben az anya érzelmileg nehezen megközelíthető volt, bár itt sem lehet általánosítani, a kép nagyon heterogén. Ami a kommunikációs deficitekkel összefüggésben egy közös pont az elkövetők és szüleik viszonyában: a problémák hárítása. Még akkor is, ha a szülők bizonyos szintig érzékelték és akár lépéseket is tettek, hogy a gyereküknek segítsenek, a helyzet súlyát, a gyerekükben lakozó indulatok mértékét nem tudták vagy akarták észrevenni. Azonban semmiképpen nem hibáztathatóak csupán a szülők az ilyen esetekért, mert a háttérben nagyon komplex okok hálózata húzódik. Az viszont rengeteget elárul egy szülőről, hogy az eset után mennyire vállalja fel a saját felelősségét. Erre vannak nagyon pozitív (pl. a 20 éve, 1999. április 20-án, Coloradóban elkövetett Columbine-i ámokfutás egyik elkövetője, Dylan Klebold édesanyjának esetében) és negatív példák is.
A Népszabadság bírósági tudósítása szerint G. Ákos édesanyja érezte, hogy „a gyerek nem százas”, ennek ellenére támogatta, hogy fia fegyvert vásároljon és lőni járjon. Tengerészként dolgozó apja ellenezte fia fegyvervásárlását, mivel katonaként szemtanúja volt annak, hogy egyik bajtársa pisztollyal öngyilkosságot követett el. „Hagyjad! Sehová sem jár. Legalább valami érdekli”- érvelt az anya ebben a vitában. Az ámokfutás napján az anya - fia rossz kedélyállapota miatt - érezte, hogy baj lehet. Az asszony az események előtt telefonált fiának, és azt mondta, ne menjen be az iskolába, inkább utazzanak el ketten Párizsba vagy Prágába, mert olyan olcsó hétvégi utakat hirdetnek. G. Ákos azonban bement az egyetemre.
Ha érdeklik hasonló bűncselekmények, látogasson el a szerző Facebook-oldalára.
