Akkor sem kötöm be magamat!

Ma már nem kérdés, hogy a biztonsági öv az elsődleges kelléke az autó biztonsági rendszerének: az ember teste miszlikbe törik egy ütközéskor nélküle, de a légzsákok is többet ártanak, mint használnak, ha nem csatolják be az övet.

Igaz, használatát törvény írja elő, és onnantól kezdve gyanús. Miért akarják ezt ránk kényszeríteni? Ráadásul ez a törvény még az átkosból származik, olyan diktatórikus izé, amit a diktatórikus rendőrök ki is használtak a büntetésre.

Szóval, az övet nem becsatolni a szabadsággal egyenlő. Aki pedig túl fiatal ahhoz, hogy ilyen emlékei legyenek, annak egyszerű vagányság az, hogy szembeszáll a hatósággal. Imponál a lányoknak/fiúknak, elvégre ez egy olyan veszélyesen-vagányan bátor dolog, nem?

Egy darabig biztosan. Ilyenkor ugye azt szoktuk mondani, hogy az ember úgy számol el az életével, ahogy akar, csakhogy egy balesetben több fél lehet. És ha egy övnembecsatolós majom meghal, a másik félnek még akkor is rossz érzése lesz, ha történetesen nem ő volt a hibás. A helyzet még rosszabb, ha igen. Lehet, hogy vétett, de az öv megmentette volna az illetőt, lett volna pár zúzódás a testén és fájt volna a dereka. Így viszont majd halálos baleset okozásáért kell felelnie. Megértem azt a bírót, aki nem tudja pontosan figyelembe venni az ilyen „mi lett volna, ha becsatolja”-típusú védekezést. Mert ezt sokszor nem lehet pontosan megmondani.

Aztán kiderült, hogy az utakon évente meghaló tízezrek már gazdasági problémát is jelentenek Európának. A politika rákényszerítette az autógyártókat arra, hogy műszaki eszközökkel is rávegyék az autóvezetőket az öv bekötésére. Ennek egyik legfontosabb eszköze az Euro NCAP törésteszt, ahol plusz pontot adnak érte. És ha a hátsó üléseken is van becsatolás-érzékelő, akkor még többet.

Sajnos azonban ezek a zavaróan pittyegő-villogó rendszerek eleinte rettenetesen kezdetlegesek voltak. Például azt elég nehéz megmagyarázni az vezetőnek, hogy egy kocsi miért bimbammol behúzott kézifékkel, amikor vélhetően parkol – és hasonlók. Ez még a leginkább övpárti embert is kihozza a sodrából, fogja tehát, és becsatolja az övet örökre. A támla mögött.

Bár azóta az autógyárak is humanizálták a figyelmeztetést. Így például a mai autók általában 15-20 km/órás sebesség alatt, az első pár száz méteren nem csipognak, de ha tolatunk, akkor sem. Így ha valaki a kertjében öt méterrel arrébb áll, nem kell agybajt kapnia az agresszív hangtól. Az első utasülésre helyezett retikül sem vált ki ma már riasztást, ez korábban elég gyakori volt.

Igaz, mostanában felfedeztem egy újabb rést a fejlesztők munkájában. Egy nagy autóban a hátsó üléseket is figyelte a övbecsatolás-őrszem. A gyerekünk elaludt, a feleségemnek nem kellett már hátul maradnia, kicsatolta magát és előremászott. Nos, az autó nem tudta feldolgozni ezt a szituációt – vagyis egy öv ki- és egy másik öv becsatolása után az autó számítógéprendszerének nem tűnt fel, hogyan termett hirtelen termett plusz egy fő százharmincnál, megállás nélkül. Pittyegett hát lelkesen. Persze nem szép dolog menet közben előremászkálni, de hát emberek vagyunk. Így még egyszer hátra kellett másznia, hogy az övet visszacsatolja, majd előre. Így jobb?

Sajnos, az egyszer kamuból becsatolt övek többnyire úgy is maradnak, ezért volt hiba annyira túllihegni korábban a pittyegős-bimbammolós figyelmeztetéseket. Ma már az emberi rafinéria is túltesz mindenen: ma már a vezető az utas oldaláról húzza át az övet, ha zavarja a háta mögött a sajátja. De a legegyszerűbb megoldás az, ha a bontóban vesz egy övcsatot, bedugja, és kész. Egy életre megoldódik a problémája, csak lehet, hogy az az élet rövidebb lesz.

Azt hiszem, az emberek intelligenciaszintjének méltó fokmérője az, hogy mennyire fogadják el az övhasználatot. Egy friss statisztika szerint Németországban ez 95 százalék, nálunk szerintem ez jó ha van 50. Sajnos itthon nincs túl jó propagandája az övnek, mert azt ugye az OBB sem gondolja komolyan, hogy az „öv véd” feliratú plakátok láttán bárki is rákap a rendszeres övhasználatra.

Be kellene látni, hogy az átlagembernek halvány gőze sincs a fizikáról, lehet, hogy az iskolában a termodinamika főtételei és a relativitáselméletek helyett praktikusabb lenne az ütközés során fellépő erőket oktatni, szemléltetni, vagy valami hasonló. Hogy miért? Azért, mert mindenkinek van a életében egy nagyhangú idióta, aki minden egyes alkalommal kijelenti, amikor az öv szóba kerül, hogy volt egy balesete, és már nem élne, ha be lett volna csatolva. Igaz, azt sosem teszi hozzá, hogy esetleg a baleset be sem következett volna, ha nem követ el egy másik baromságot.

Ám az ilyen emberek kellőképpen nagyhangúak. Pedig valakinek mindig hozzá kéne tennie, hogy olyat még sosem mondott senki, hogy még élnék, ha be lettem volna kötve. Mert az ilyen emberek már kint vannak a temetőben – és felfoghatatlanul sokkal többen vannak.