Adatbázis-botrány: Gyulán már lebuktak egyszer

„A településekről most kellenek igazán pontos adatok, elsősorban saját magunknak, és nem a budapesti központnak” – írta segítőinek 2006 év elején a Fideszhez köthető gyulai adatbázisbotrány főszereplője, Ferenczi László. Az ennek nyomán indult büntetőügyben készült szakértői vélemény kimondta: „Elnevezéseik és a hozzá tartozó adatlapok alapján ezeknek szerzője nem minden esetben ugyanaz a személy, illetve utalás található erre az elnevezésekben is: Budapest II., Központi, elküldött-visszajött. Ez valószínűsíti valamilyen nagyobb, központosított adatbázishoz való integráció lehetőségét.”

Mindez mutatja, aligha előzmény nélküli a most felszínre került pécsi adatbázisbotrány. Gyulán 10 500 választó nevét, címét, telefonszámát, a lakásban élők számát, valamint több esetben vélelmezett politikai szimpátiáját tartalmazta a titkos adatbázis. A bíróság nemrégiben felmentette az ügy egyetlen vádlottját.

A gyulai adatbázisbotrány néhány héttel a 2006-os tavaszi parlamenti választás előtt robbant ki, amikor a gyulai kistérség térségfejlesztési menedzsere, Ferenczi László számítógépén munkájával össze nem függő levelezést, majd két héttel később, a választópolgárok adatait tartalmazó és politikai szimpátiájukat részben osztályozó adatbázist találtak.

A közjegyző jelenlétében a számítógépről kimentett információk között két könyvtárra bukkantak, ezek a gyulai választókerületben élők adatait tartalmazták, összesen 10 491 nevet. Az adatbázisban a nevek és személyes adataik mellett több helyütt az „Sz” szimpatizánst, míg az „E”, az ellenfelet/ellenséget jelölte − nem tudni, milyen szempontrendszer alapján. Az adatbázis használati utasítása harmadik értékelési szempontként a „B”, bizonytalan megjelölést is ajánlotta, ám a gyulaiban nem találni ilyen kategóriát.

Az ügyben elsőként, 2006. február 28-án, azok az elektronikus levelek kerültek elő, amelyeket Ferenczi az üggyel összefüggésben Tóth Imrének, a Fidesz akkori országgyűlési képviselőjének, valamint legközelebbi munkatársainak, Gulyás Imrének és Mokán István kampányfőnöknek írt. Ferenczi ezekben nem csupán javaslatot tett Tóthnak a kopogtató cédulák leadásának – általa jónak tartott – stratégiájáról, de kampányfőnökének kifejtette: „A településekről most kellenek igazán pontos adatok, elsősorban saját magunknak, és nem a budapesti központnak”.

A történtek után a kistérségi szervezet közös megegyezéssel azonnali hatállyal menesztette Ferenczi Lászlót.

Az ügyben hosszas nyomozás után különleges személyes adattal való visszaélés miatt vádemelés született. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vádemelési javaslatával szemben csak Ferenczi ellen emelt vádat a Gyulai Városi Ügyészség. (A rendőrség Gulyás Imre, a sarkadi kistérség vezetője ellen is vádemelési javaslatot látott indokoltnak. Gyula és Sarkad egy választókerülethez tartozik.)

Központosított adatbázis

Így a feltehetően nagy csapatmunka dacára a magányos tettes verziója került előtérbe. A büntetőügyben készült igazságügyi szakértői jelentésről az adatbázisról megállapította: „Elnevezéseik és a hozzá tartozó adatlapok alapján ezeknek szerzője nem minden esetben ugyanaz a személy, illetve utalás található erre az elnevezésekben is: Budapest II., Központi, Elküldött-visszajött, és ez valószínűsíti valamilyen nagyobb, központosított adatbázishoz való integráció lehetőségét.”

De honnan is származhattak az adatbázis felépítéséhez nélkülözhetetlen alapinformációk? A Békés megyei főügyész helyettese, Berg Márta az ügyet a nyilvánosság elé táró Lebenszky Attila gyulai kistérségi vezető egy panaszára válaszolva az adatbázis származásáról azt közölte: „sikerült megállapítani: a szavazóköri címjegyzékről és a körzetleíró listáról szóló adatok a zárt okmányirodai hálózatról elérhető választási rendszerből származtak. Ezt a rendszert a zárt okmányirodai hálózatból és a közigazgatási hivatalok kijelölt munkaállomásairól azok az ügyintézők érték el, akik arra előzetesen jogosultságot kaptak. A lekérdezés helyszíne és az ügyintéző személyazonossága azonban nem volt megállapítható.”

Perek szárnyán

Az ügyben két per, egy polgári és egy büntető indult. Az előbbiben Tóth Imre fideszes országgyűlési képviselő jó hírneve állítólagos megsértésének kimondását kérte a bíróságtól, mert nevét összefüggésbe hozták a gyulai adatbázisüggyel. Míg a büntetőperben a különleges személyes adatok megsértésével vádolta az ügyészség az adatbázis-készítőt, Ferenczi László.

Az elfogultság miatt Kecskeméten tárgyalt polgári pert Tóth Imre elbukta Lebenszky Attila, a gyulai kistérségi iroda vezetője, valamint Tóth Sándor, az MSZP gyulai választókerületi elnök ellen, akik nyilvánosságra hozták a gyulai választói adatbázis létezését.

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság Tóth Imre keresetét, egyben a 2,5 millió forintos, nem vagyon kár iránti igényét elutasította. Az ítélet indoklásából kiderült: a felperes által kifogásolt hat kijelentés egyikében sem talált kivetni valót a bíróság, hangsúlyozva, azok tényszerűek voltak. Ehhez az ítélet indoklása hozzátette: „a közélet szereplőinek az átlagosnál nagyobb kritikát is el kell viselniük, s mindezzel választási időszakban különösképp számolniuk kell.”

Érdekes volt, hogy a polgári perben – ekkor még nem kezdődött meg a büntetőper tárgylása – 2007 decemberében hozott jogerős ítélet előtt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság meghallgatta volna Ferenczi Lászlót tanúként. Ő azonban egyetlen kérdésre sem válaszolt. Két mondatot csiholt ki belőle a bíróság, azt firtatva, ki volt a megbízója, kapott-e munkájáért pénzt, honnan és kiktől kapta az adatokat, s azokat hova továbbította?

„Itt minden mindennel összefügg, és nehéz helyzetbe hozhatom magam a majdani büntetőperben, ha most ezekről a kérdésekről tanúként nyilatkoznék” − szólt az egyik mondat. „Önvád lenne, ha erre a kérdésre válaszolnék” – hangzott a második mondat.

Ezt követően – a némiképp meglepően – büntetőperben magát ártatlannak vallotta Ferenczi. Szóban nem tett vallomást, csupán egy levelet olvasott fel, amelyben egy nemtelen politikai támadás áldozatának nevezte magát. Ezek után kérdés: a polgári perben milyen önvádakkal küzdhetett Ferenczi és hogyan hozhatta volna magát nehéz helyzetbe vallomásával, ha később, a büntetőperben ártatlannak vallotta magát.

A vádat képviselő ügyész, Márk György szerint viszont az adatkezelés minden törvényes ismérve hiányzott a vádlott részéről, amely így jelentős érdeksérelmet valósított meg azzal a több mint 10 ezer emberrel szemben, akik szerepeltek a gyulai adatbázisban. Ezt első fokon osztotta is az Orosházi Városi Bíróság, és bűnösnek mondta ki Ferenczit, akit ezért pénzbüntetéssel sújtott.

Ahogy már erről korábban beszámoltunk, ezzel ellentétesen döntött 2009 februárjában a Békés Megyei Bíróság, ahol a tanács elnöke, egyben a megyei bíróság első számú vezetője, Baur Péter volt. Ez a grémium úgy ítélte meg: „A vádlott cselekményével nem okozott jelentős érdeksérelmet azoknak, akiknek személyi adatait tárolta, és ez nem is állt szándékában.”

Azt nem tudni, hogy ezt miből és hogyan állapította meg a bírói tanács.

A két ellentétes ítélet után 2009 januárjában a Szegedi Ítélőtábla lényegében helyben hagyta a Békés Megyei Bíróság korábbi döntését, amely felmentette Ferenczi Lászlót a különleges személyi adattal való visszaélés alól. Mint kiderült, a különleges személyes adatokkal való visszaélés – az időközben bekövetkezett jogszabályi változás miatt – nem bűntett, hanem csak vétség. A Szegedi Ítélőtábla ítélete indoklásában elhangzott, hogy „a vádlott magatartása és egy esetleges érdeksérelem bekövetkezése között olyan távoli az oksági összefüggés, amely a különleges személyi adattal visszaélés vétsége kísérletének megállapítását is kizárja.” A jogerős ítélet azt is kimondta, hogy az adatbázisban szereplőket nem érte sérelem vagy hátrány.

Az ügy érdekessége, hogy a gyulai adatbázis tároló merevlemezt nemrégiben úgy kapta vissza a békési fürdőváros kistérségi szervezete, hogy letörölték róla az adatokat. Pedig mint a jogerős bírósági ítélet hangzott, mindez nem sértette a különleges személyes adatok kezelésére vonatkozó szabályokat.

Magányosan, elszigetelten?

Az ügyben a Békés megyei nyomozószervek – bár volt róla információjuk – nem véltek (nem akartak?) felfedezni nagyobb, országos összefüggéseket. Így Ferenczi László esetében a magányos tettes nehezen hihető teóriája győzedelmeskedett a büntetőperben, holott jeleztük, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság, a nyomozást lezárva, két ember ellen tett vádemelési javaslatot.

S ahogy az igazságügyi szakértő is megállapította: mindez valószínűsítette valamilyen nagyobb, központosított adatbázishoz való integráció lehetőségét.

Ferenczi nem önként és dalolva dolgozott az adatbázis összeállításán. Egyrészt menesztése előtt közvetlen feletteseivel közölte, ha a 2006-os országgyűlési választáson a Fidesz győz, akkor neki ajánlották a kistérség vezetését. Másrészt Ferenczi e-mailen elküldött levelében azt írta a helyi Fidesz képviselőjelölt kampányfőnökének, hogy „van két számlája, azokat el kellene intézni”.

A négy évvel ezelőtti gyulai történések a mostani pécsi eset és a Kubatov-kijelentések előképének, előzményének is felfoghatók. A titkos választói adatbázis készítéséhez – a névvel, címmel, telefonszámmal és a politikai irányultságot számba vevő osztályozással (lásd most: „komcsi) – már akkor nekiláthattak. Nem elképzelhetetlen, hogy mostanra készülhettek el.
Mint láttuk, az ügyben született két, az elsőfokú ítélettel szembeni bírói döntés mindezt nem látta aggályosnak. Némi cinizmussal ez így, a választások előtt, a „táncra” való felkéréssel is felérhetett.