A veszprémi kihívó

– Meglepődtünk. A szervezők nem engedték önt szóhoz jutni a január másodiki, „évadnyitó” tüntetésen. Minek nézték? Csak nem politikusnak?

– Szó volt róla, hogy mondhatok pár szót, rövid, figyelemfelhívó beszéd lett volna. A szöveg csak a neten jöhetett le. Megértem a szervezőket, nincs harag. Maradjunk annyiban: „más volt a koncepció”.

– Koncepció? Miféle koncepció? Ha az utcai követelések veleje az, hogy „Orbán, takarodj!”, akkor mi abban a logika, hogy egyrészt „takarodj”, másrészt meg pont azt hajtom el, aki tenni is hajlandó ezért, Orbán kétharmados fölényét próbálná megtörni?

– Nyilván az volt a gondolatmenet lényege, hogy engem a baloldal is támogat.

– És valóban támogatja.

– A tüntetés szervezőinek véleménye megoszlik. Amikor decemberben beszéltünk, még igent mondtak, kifejezetten barátságosak voltak. Januárban azok kerültek többségbe, akik úgy látták: nem jó, ha szóhoz engedik jutni „általában a pártokat” vagy azokat, akik pártokkal kapcsolatban állnak.

– Mi is a veszprémi megegyezés lényege?

– Nem indítanak ellenem senkit, a logójuk viszont kint lesz a szórólapokon és a plakátokon.

– Eleinte még úgy volt, hogy „elállnak” az útból. Hagyják kibontakozni önt.

– Hagynak is. Mert a cél most nem lokális, hanem egyetemes, pártok fölött álló. Orbáno Uit kell megállítani.

– A feladat nehéz, de szép. Egyúttal unikális. Ön az első magyar politikus, aki személyesen is megmérkőzhet egy igazi magyar mágnással, bizonyos Simicska Lajossal. Vagy tekintsük ezt viccnek?

– Én sem tudom, hogy viccnek vegyem-e. Nevezett úr a bejelentés óta hallgat. Szerintem csak az izmait akarta mutogatni nagy barátjának: ha akarnék, el is indulhatnék. Mert ilyen erős vagyok.

– Képzelem, mennyire örültek ennek a veszprémiek.

– Szerintem csak meglepődtek. Mit szórakoznak velük?! Egyúttal rádöbbentek arra is, miféle politikai hurrikán centrumába kerültek. Azért mégsem örülök igazán. Nem tudom humorral kezelni. A választás nem bábszínház, súlyos ügy. Az, hogy a mai kormányzat nem tud a szabad, egyenlő, titkos voksolásnak méltóságot és tisztességet adni, sőt le akarja járatni, nem az intézmény hibája.

– A Republikon felmérése azt mutatta, hogy a veszprémiek döntő többsége aggasztónak érzi az ország helyzetét, miközben nyakunkon ül egy olyan kormányzat, amelyet pár hónapja kétharmaddal, zsinórban háromszor erősítettünk meg. Ennél nagyobb politikai káoszt ritkán látni.

– De mindig van kiút. Február 22-én itt az alkalom: a kormánykép és a választási eredmény ismét szinkronba hozható.

– Nem is lenne politikus, ha nem ezt mondta volna. Minden oké, ha rám szavazol.

– Pedig nem kampányszövegként mondom.

– Úgy hangzott.

– De én valóban hiszek abban, hogy Veszprém fordulatot hozhat. Ötéves, kontroll nélküli, önkényes kormányzásának vet véget.

– Miközben – ismerve a Fideszt – a kétharmados korlátot játszva megkerülik majd.

– Lehet. Ha piros lapot nem kapnak is ezzel, sárgát igen. Nem beszélve arról, lelkileg mekkora felszabadító erőt ad a tudat, hogy nem csak a kétharmad ugrott. Sebezhetetlenségük nimbusza is odalett.

– Térjünk vissza a földhözragadtabb pártügyekhez. Fideszes verzió szerint ön a baloldal bújtatott ügynöke. A függetlensége álca.

– Valóban?

– Hamarosan tapasztalni fogja.

– Nos, sosem voltam baloldali. Fidesz-tag, megyei Fidelitas-elnök viszont voltam, 2003-ban. Egy év után hagytam ott őket. A régi rendszerben úttörő lehettem, az utolsó évjáratok egyikében.

– A Fidelitasnak végül miért mondott búcsút?

– Nem az én világom. Már akkor tapasztaltam, amit a dalszerző Bródy János írt később: „Itt kötelező a hit, és ellenség mindenki, aki kételkedik.”

– Elég színes kavalkád kavarog ön körül. Ellenfele a lázadó fideszes polgármester, a helyi, népszerű ügyvéd, tucatnyi párt, köztük „Andor, a celeb”, oldalán a menesztett rendőrrel, plusz a hivatalos kormánypárti jelölt.

– Jó lenne tudni, ki a kamu aspiráns tizenöt (!) ellenfelem közül. A taktika ismert. A közönséget minél terjedelmesebb szavazólappal, minél áttekinthetetlenebb kampánnyal kell sokkolni. De ez most nem működik. A mezőny egyértelműen kétfelé húz. Köztem és a Fidesz között dől majd el a játszma.

– Csillagok háborúja – a kétharmad megdöntése. Fontos, de értékválasztásnak kevés. A politikának az egyszeri, közvetlen célon túl („győzni akarok”) tartalommal kell feltöltődnie. Önt melyik párt fogja bekebelezni az esetleges győzelem után?

– Nem tartok ettől. A szavazólapon pártlogók sem szerepelnek. És azt is előre jeleztem, hogy nem kívánok frakciótag lenni. Nem lehet csak úgy „lenyelni”.

– Túl egyenes vonalú ez a pálya. Katolikus gimnázium, tanulmányok az Egyesült Államokban, tökéletes angolság, Fullbright-ösztöndíj, előadások külföldi egyetemeken, antirasszista projektek. Olyan, mint A jó tanuló felel Steinmannja. Nincs egyetlen apró foltocska sem az életrajzán?

– Dehogy nincs. Például gyakran szememre vetik, hogy fideszes is voltam. Az LMP-nél sem vagyok jó, nem tartanak „jobboldal-kompatibilisnek”, akire még a jobbikos is szavazna. Másrészt Schiffer András szerint „szabadpiaci fundamentalista” lennék. Érdekes megfogalmazás. Ha megnézik, amit publikáltam, abból mindenki láthatja: piacpárti, az állami beavatkozás ellensége vagyok. Hogy a Jobbiknak nem felelek meg, nem csodálom. Magamat tagadnám meg, ha másképp lenne.

– Akkor mi az eszmei kötés Kész Zoltán és a baloldal között?

– Az egyik baloldali párt vezetője mondta: sok olyan dolog van, Zolikám, amiben nem értünk egyet, de abban mindenképpen, hogy most neked kell legyőznöd Orbán emberét. Ami pedig a szabadpiaci elkötelezettséget illeti: lehet, hogy egyeseknek ez túlzó, de még mindig jobb, mint a piac fideszes verziója, az irányított állami mutyizmus.

– Látom, szereti a sorsdöntéseket, a kiélezett helyzeteket.

– A politikában igen, főleg ha mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Most komoly hendikeppel, nagy kommunikációs ellenszélben indulok. Mégis jó tudni, hogy februárban Veszprémre figyel majd az ország. Csak ez segíthet. Így lesz a hátrányból előny.

– Mit tehet ma a parlamentben egy független képviselő?

– Szinte semmit, mégis nagyon sokat. „Történelmi szerepem” talán csak az az egyetlen gombnyomás lesz, amelyet nem teszek meg. Amikor Orbán Viktor elnökségére kellene igent mondani. Ezzel egy ország mondana nemet.