A választó nem hülye

- A választás egyik nagy meglepetése, hogy legyőzte a rezsiharc mindenható urát, a csepeli Németh Szilárdot, Orbán talán legerősebb gladiátorát. Mi volt a „titkos” fegyver?

– Titkos fegyver nincs. A legfőbb harci eszköz a jó kampánystáb, amely az utolsó pillanatig kitartóan hajrázott. Természetesen átvettük pártjaink központi üzeneteit; a szóróanyagokat, amelyek leleplezték az Orbán–Simicska-rezsim összes visszaélését a nyugdíjvagyon ellopásától a trafikmutyin keresztül a földbérletek elcsalásáig. De a demokratikus erők programjához mi hozzátettük a saját helyi terveinket. Településfejlesztőként mindenki által érthető, megvalósítható elképzelést vázoltam a választókerület, Csepel-Soroksár bővítésére. Ezt a programot borzasztóan fontosnak tartom, és a választóim is érezték: ismerem az életüket, és javítani akarok azon. Ezért nyerhettem.

– De ha az egész ország „benyelte” a rezsicsökkentést, az a „vörös Csepelen” sem maradhatott hatástalan. Mivel védte ki a gáz és villany árának folyamatos csökkentésére tett, aduásznak bizonyuló ígéreteket?

– Kértem, vegyék elő a korábbi közmű-befizetéseiket és a rezsicsökkentés utáni számlákat. Miután összehasonlították a kettőt, rendre bebizonyosodott, hogy a hangzatos szólamok ellenére az előző kormány ideje alatt a mainál kevesebbet fizettek. Felhívtam a figyelmet arra is, hogy a rezsimanipuláció révén látszólag csökken a fizetnivaló, amit azonban folyamatosan visszavesznek, például az Orbán Viktor által 27 százalékosra emelt áfa révén. A bankadó miatt pedig drágulnak a pénzügyi szolgáltatások díjai, tehát szinte minden területen kiderült, hogy a „rezsicsökkentésnek” hazudott akció drágulással járt! Az emberek pedig nem hülyék, a szemüknek azért még hisznek. Csak a meggyőzésükre nem szabad sajnálni az időt.

– Ami Csepelen meggyőzően hangzott, azt miért nem hitték el Szolnok környékén, Szabolcsban vagy Borsodban, ahol komoly vereséget szenvedett az ellenzék?

– Mert az üzeneteinket sajtó híján nem sikerült eljuttatni.

– Egyetemi oktató létére ön kiállt az utcára.

– Valóban, de egy száz települést is felölelő körzetben sajtó nélkül mindez nehezebb.

– Főleg, ha a közrádióban és a köztévében mindennek az ellenkezőjéről győzködte az embereket Németh Szilárd. Ráadásul vitapartner nélkül, „mikrofonállványként” használt riporterek társaságában.

– Úgy éreztem, szereplései ennek ellenére „taszították” a normális embereket – a csepelieket biztosan –, mert ő a klasszikus fideszes pártkatona prototípusa, aki mindent azonnal és erőből akar megoldani. Ez lerítt róla. A normális többség pedig gyűlöli feljelenteni azokat a házmestereket, akik elfelejtik kitenni a rezsicsökkentést hazudó számlákat.

– Ellenzéki társaihoz hasonlóan alig jutott be az országos sajtóba, bár választókörzetében vannak ellenzéki blogolók. A Csepeli Újság szerzői is kiálltak ön mellett, folyamatosan jelen volt az interneten is. Emiatt nem tudta eltaposni a fideszes nyilvánosság úthengere?

– Valóban, a kerületben évek óta működik a helyi nyilvánosság több civil fóruma, így mondanivalóm eljutott a választókhoz. Ezt bármelyik választókörzetben meg lehetne szervezni. A közmédia persze ellenségesen viselkedett, ami az ellenzék erejét megtizedelte, pártszövetségünk szervezeti rendszerét nem sikerült ugyanis úgy kialakítani, hogy azzal hatékonyan „lefedjük” az egész országot. Képtelenek voltunk mindenütt végigjárni a családokat, és az igazunkról meggyőzni a még racionálisan gondolkodókat. A bizonytalanok egyértelmű üzeneteket vártak volna tőlünk, de mi ezeket sem tudtuk tömören megfogalmazni. A vidéki Magyarországnak végképp nem tudtunk megfelelő ajánlatot tenni, elsősorban a nagyvárosokra koncentráltunk.

– A kormánypárti sajtó önt nem próbálta lejáratni azzal, hogy zöldfülűként köze sincs a nagypolitikához?

– Ismeretlen voltam, ez vált előnyömre. A baloldal korábbi politikusainak egy részét súlyos bűncselekmények vádjával a kerületben is félrelökték, ezért nyerhetett korábban nagy fölénnyel a Fidesz. Más kérdés, hogy a „feltárt” ügyekben ma is csak gyanú van, ítélet nincs. Ez a Fidesz-recept, amit velem szemben nehéz lett volna alkalmazni, mert legfeljebb az egyetemi óráimat kritizálhatnák. Őszintén meg kell mondanom: engem nem vettek komolyan. Csak amikor már heteket kampányoltam, amikor társaimmal folyamatosan kint voltunk az utcán és benn a postaládákban, amikor a sokadik fórum után tömegeket tudtunk mozgósítani, akkor ijedtek meg, de már késő volt. Személyeskedően mocskolódtak, gyerekgázolással vádoltak. Ez a durva hazugság végleg kiverte a biztosítékot a szavazóknál. Ráadásul – ahogy az országban – a Fidesz a kerületben sem programmal kampányolt. Ez a bizonytalanokat elindította felénk, a sajátjainkat pedig tovább erősítette, mert ismétlem: a választó nem hülye, csak tájékozatlan.

– Közben persze a helyi lap többször is megírta, hogy az emberek jótevője, a rezsiharc felkent bajnoka, Németh Szilárd a duplájára emelte az önkormányzati lakások bérleti díját, s állítólag lazán kezelte a szolgálati Chevrolet-et meg a közpénzt. Ez okozta Németh Szilárd vesztét?

– Ez is, de feldühítette a választókat a szélsőjobbos szimbólumokra épülő helyi politizálás is. A Radnóti Művelődési Házban Nyírő- meg Wass Albert-esteket rendeztek. A Szent Imre téren virágokból Nagy-Magyarország térképet formáztak turulos országzászló kíséretében, miközben Németh Szilárd rovásírásos pólóban feszített a nép között. Képzelje el, mit gondolt erről egy kérges kezű csepeli munkásember.

– Elképzelem, bár tudom, mert Németh Szilárd is azt mondta: ő egyszerű ember, de hisz abban, amit mond...

– Az SZDSZ-ben kezdte. Azt viszont el kell ismerni, hogy amit az előző városvezetés elkezdett, azt befejezte, igaz, új beruházásba nem fogott. Korrupciós pletykák persze mindig akadtak.

– De ilyen híreket azért olvashattunk Rogán Antallról, Kósa Lajosról vagy Szijjártó Péterről is, nem beszélve az Orbán-vagyonról. Őket mégsem érte el a népharag. Ami Csepelen működik, az miért nem igaz az országra?

– Csak azt tudom ismételni: nem „fentről” vártuk a segítséget, hanem kampányoltunk. De a választóim tudják azt is, hogy a Csepel átalakítását célzó terveim valóra váltásához ősszel is győzni kell.

– Ön civilben gazdaságtörténetet, gazdaságföldrajzot tanít az ország egyik legjobb egyetemén, az ELTE-n. Tanártársai, családtagjai nem próbálták meg lebeszélni a politikáról?

– Társadalomföldrajzot, szociográfiát, geográfiát tanítok. Talán naivnak tartanak, de úgy gondolom, az egyetemi autonómia megvédi az oktatóit. Olyan a világon sincs, hogy a politika megüzeni: az ellenzékkel tartó oktatók eltávolítandók lennének.

– A világon talán nincs, de Magyarországon vagyunk.

– Abból nagy botrány lenne. Mindenesetre, amíg képviselő leszek, addig valószínűleg nem fogok oktatni.

– Előre látható volt, hogy ha nem nyer az ellenzék, a következő négy évben szinte semmilyen döntést nem tud majd befolyásolni. Nem lett volna jobb, ha a torzító választási törvény miatt el sem indulnak, és marad „egypárti” a parlament?

– Amíg lehet, a demokrata részt vesz a választáson, hogy legalább alternatívát fogalmazzon meg a törvényhozásban. Persze tudom, a Fidesz számtalan módon legyengítette már a demokráciát, de szerintem annak keretei még megmaradtak. Ezért, ha majd a Paksi Atomerőmű bővítéséről akarnak dönteni, tudunk tiltakozni a parlamentben.

– Eddig is megtették – hiába!

– Alternatív javaslatot fogunk benyújtani a kormánynak. Ha pedig ennek ellenére is építeni akarják Paks 2.-t, akkor újból ki kell menni az utcára.

– Pár százan, ezren. Minek?

– Ha kell, több százezren lesznek az utcán. Az pedig majd elgondolkodtatja a kormányt, mert a Fidesz csak az erő nyelvét érti.