A szocbrigád

Közel az idő, amikor a kétharmados parlamenti többség olyan törvényt hoz, amely feljogosítja az arra illetékes szerveket, hogy bárkinek feltárhatják a múltbeli cselekedeteit, és akár felelősségre is vonhatják az elkövetőt.

Virág elvtárstól tudjuk, hogy nincs bűntelen ember. Bárkire bármikor bármit rá lehet bizonyítani. Csak kétharmad kell hozzá... És akkor az eredendő bűnről még nem is beszéltem! Akik 1945 és 1990 között születtek, azokról ezt a bűnt még a szenteltvíz sem mossa le. Egyedül a Fidesz–KDNP-tagok nyerhetnek bűnbocsánatot és üdvösséget.

Jobb is elébe menni a dolgoknak, ezért részben számításból, részben a lelki nyugalmam érdekében itt és most részletes vallomást teszek múltbéli ténykedéseim egyikéről. Mea culpa!
1969 szeptemberében léptem be a Jedlik Ányos háromszoros aranykoszorús szocialista brigádba. Akkor még nem sejtettem, hogy ezért évtizedek múlva akár felelősségre is vonhatnak, minimum megbélyegezhetnek.

Mint a Szegedi Kábelgyár elektroműszerész-tanulója a legjobb tudásommal járultam hozzá a többi munkatársammal együtt a brigád feladatainak maradéktalan végrehajtásához. Úgymint társadalmi munka, szakmai önképzés, közös kulturális szórakozás, közös kocsmázás. Aki ez utóbbinak a jelentőségét lekicsinyli, annak fogalma sincs a közös szórakozás kapcsolatfejlesztő, közösségteremtő erejéről.

Ma, amikor fordult a kocka, és az igazságból hazugság lett, a hazugságból meg igazság, a legkönnyebb ítélkezni a szocialista rendszer évtizedeiben becsületesen dolgozó, ne adj’ isten, ideológiájában nem számításból hívő emberek milliói felett.

Kíváncsi vagyok, a jelenlegi kurzusnak két harmatos éve után is ekkora lesz-e a mellénye.

Méhes János
Szeged