A szélsőjobbot erősíti, ha otthon marad

– Bukósisak nélkül érkezett. Nem fél, hogy beveri a fejét?

– Nagyon szeretek biciklizni. Viszont nem tudok hozzászokni a sisakhoz.

– Sokat kockáztat. Mint a dugódíjjal is. A budapesti közlekedéshez sokszor szokott hozzászólni a médiában. Tudatos stratégia, hogy Brüsszelből és Strassbourgból is figyel hazafelé?

– Közéleti ember vagyok. Nem tudok elmenni szó nélkül azok mellett a dolgok mellett, amik körülöttem történnek. Ráadásul EP-képviselőként az időm felét Budapesten töltöm. Az itteni közlekedési káosz ugyanúgy bosszant, mint bárki mást.

– A sisak nélküli közlekedés nagyon hasonló a mostani választásokhoz. Könnyen beverheti a fejét, ahogy az MSZP áll.

– Az a borzasztó, hogy az emberek a Gyurcsány-kormányról és a Bajnai-programról fognak szavazni. Pedig ez a választás nem erről szól. Hanem sokkal inkább arról: kik képviseljék az országot az Európai Parlamentben. Ezt még jobboldalon se cáfolná senki: az európai szocialista frakció az, ami az új tagállamokkal szemben – vagyis velünk szemben is – a legnagyobb szolidaritást mutatja.

– Hogyhogy?

– Ez megmutatkozott a költségvetésnél. Vagy a schengeni bővítésnél, amikor egyes konzervatívok el akarták húzni a határidőket. A szocialisták álltak ki megint mellettünk. Ha vészesen meggyengül a frakcióban a magyar képviselők aránya, akkor leírhatják a magyar baloldalt. Azt gondolnák, hogy nem csak a kormány, hanem a társadalom is jobboldali, ami meg nem igaz. Aki nem megy el szavazni, az a Fideszt segíti hatalomra. Ha pedig a Fidesz képviseli szinte egyedül Magyarországot az EU-ban…

– Mégis, látva a baloldal teljesítményét, sokan otthon fognak maradni. Nagyon sokan teljesen kiábrándultak a politikából.

– Ha az emberek megkérdezik egymást, hogy miért kell elmenni: azt döntjük el öt évre, hogy Magyarországnak milyen képviselete és imázsa lesz kifele az Európai Unióban. Ezt függetleníteni kellene a belpolitikai viharoktól.

– Nem csak a pártcsatározásokról van szó. Terjednek a szélsőséges nézetek, sokak szerint anómiás állapotban van a magyar társadalom.

– Az alapvető ok, hogy kilencvenben eltűnt másfél millió munkahely és tartósan hiányzik egymillió most is. Családtagokkal együtt három millió embernek került veszélybe az egzisztenciája. Nyilván emiatt van szélsőjobboldali veszély. Azt szoktam mondani, hogy a legjobb antifasizmus a jó társadalompolitika. Egyben kellene tartania a szociálpolitikának a társadalmat.

– Pedig most óriási a leszakadás. A reformokkal ez még erősödhet is.

– Magyarországnak kezd rossz híre lenni Nyugat-Európában, pedig szerintem a magyar még mindig egy viszonylag toleráns társadalom. Az emberek többsége türelmes és jó szándékú. Azt kéne megakadályozni, hogy Magyarország neonáci rezervátumnak látszódjon – vagy azzá váljon. Az EP-választások azért fontosak, mert minden szélsőjobboldali érzelmű ember el fog menni szavazni. Ha a baloldaliak megengedik maguknak azt a luxust, hogy otthon maradnak, akkor ezzel a szélsőjobboldalt erősítik.

– Az is gyakran elhangzik: a magyar közvéleménynek nagyjából fogalma sincs, milyen munkát végeznek a képviselők az EU-ban. Talán nem is érdekli őket. De az EU-apátia kijutott szinte az összes EU-s országnak.

– Pedig vannak eredmények bőven. Magyarország huszonhárom milliárd eurót kapott a hétéves EU-költségvetésből. Beléptünk a schengeni övezetbe, pedig nagy ellenszele volt… a legkülönbözőbb technikai trükkökre hivatkoztak, hogy ne léphessünk be. Apróság, de a roaming-hívások ára a harmadára csökkent. Most azon dolgozom, hogy minden magyar egyetemista egy fél évet külföldön tanulhasson. Vagyis az Erasmus-program továbbfejlesztésén.

– Akadt dolga bőven: összevesztünk a sógorokkal a Rába habzása miatt, a románokkal pedig a verespataki aranybánya ügyében.

– Én inkább az összefogást említeném: a Greenpeace-szel, román civil szervezetekkel és a román tudományos akadémia elnökével együtt léptünk föl a verespataki beruházás ellen. Időről időre előkerül a bánya ügye. Pedig még román ortodox püspökökkel is e-mail-eztünk, mindenki közös ügyének tekintette, hogy a ciános bánya ne nyílhasson meg. Az RMDSZ is sokat segített. A Rába habzása viszont megoldódni látszik: Olajos Péter MDF-es képviselővel és más Fideszes kollégákkal együtt sikerült eredményeket elérni.

– Másik oldalról, mintha az EU-t Nagy Testvérként kezelnénk, aki megold mindent. Panaszfórum, vagy fejőstehén?

– Ez az „EU-hoz fordulás” a magyar társadalmat jellemzi. Nehezen tanuljuk meg, hogy nem egy külhatalom gyarmata vagyunk, hanem egy összetartó rendszerben egyenrangú felekként kezelnek bennünket. Megdöbbentő módon egy nyugati EP-képviselőnek sokkal nagyobb a respektje itthon, mint nekünk. Bécs, Berlin és Moszkva után Brüsszel nem egy birodalmi központ, ahonnan irányítanak minket. Egyáltalán nem mindegy, kit küldünk ki oda.

– Főleg, ha nem beszél nyelveket. Legutóbb a Demokratikus Hálózat emlegette fel Áder János angol nyelvtudását. Ez egyszerre negatív és pozitív kampány?

– Szeretném a pozitív kampányt kihangsúlyozni és remélem, inkább marad meg mindenkiben. De az is igaz, hogy mi nem nyaralni küldjük ki a politikusokat Brüsszelbe, hanem szakmai munkát végezni. Olyanokat, akik eredményesen dolgoztak kint, vagy eleve külpolitikával foglalkoztak, mint a külügyminiszter asszony.