A szegedi győztes

Csendes, megbízható fiú, és lojális – hallom innen-onnan a harmincas évei végén járó Szabó Sándorról, a polgármesteri kabinetfőnökről, a Kormányváltók egyik egyéni győzteséről. Nincs sok belőlük az országban. A két kezemen meg tudom számolni őket. Közülük a legtöbb szoci. Szabó Sándor is az. „Sokan mondják, Szeged maradt a baloldal utolsó bástyája. De nem így van. Mi az elsők vagyunk. Szeged és Budapest megmaradt demokratikus városnak” – mondta büszkén Botka László a választás estéjén. A szegedi városházán találkozunk Szabóval, aki főnökével fogad. Ő irodai ingben, Botka laza pólóban. A kabinetfőnök jóval alacsonyabb a hórihorgas polgármesternél. De sokan vagyunk így ezzel. A polgármester viszi a prímet: rendel, tájékoztat, sürget, közbeszól. Szabó csendes. Akkor beszél, ha kell.

Berúgott büntető

Csak pár napig viszi még itt az ügyeket, aztán országgyűlési képviselő lesz. Eddig árnyékban dolgozott, de most komoly fegyvertényt hajtott végre: megverte a helyi fideszes frakcióvezetőt.

– Berúgtam neki a büntetőt! – fogalmazott a választás éjjelén.

Igaz, körzete korábban Ujhelyi Istváné meg Botkáé volt, ők taposták ki előtte az utat. Ám a választási térkép átszabása után a körzet már csak az övé. A Csongrád megyei 1-es. Míg a megyei 2-es megtervezése inkább a Fidesznek kedvezett, az övében a Szegedcafé.hu szerint a lakótelep népe és néhány balos település eldöntötte a játszmát.

Botkáék ügyesen taktikáztak. Mivel a polgármester újrázni akar, és az összeférhetetlenség miatt nem lehet törvényhozó, Ujhelyi meg Brüsszelbe készül, kellett egy olyan ember, aki a sikeres városvezetéshez kapcsolható. Kapóra jött Szabó.

Ő mindig „előszobája” volt – az érintett fogalmaz így – a polgármesternek. De nem csak a jó választáson múlott.

– Számunkra az igazi veszély az ismeretlen fideszes – elemez Botka. Szerinte a későbbi, helyi kormánypárti frakcióvezető, Bohács Zsolt pontosan ezért lehetett képviselő négy évvel ezelőtt: újonc volt, senki sem ismerte. 2010 őszén patthelyzet alakult ki a városban Botka mellett. 14 fideszes, 13 szoci, egy-egy LMP-s és jobbikos városatyával kezdték a munkát. A polgármester cselezett: felajánlott két alpolgármesteri posztot az orbánistáknak. Ők hárítottak, és igyekeztek átvenni az esztergomi mintát: ahol csak tudtak, betartottak.
– Nem lobbiztak a városért, hátráltatták a troliberuházást, a lézerközpontot, összebútoroztak a Jobbikkal, és ez lett Bohács vége – foglalja össze Botka.
Ahol Szabónak nem volt túl nehéz dolga, ott a szoci úttörők vágták előtte a bozótot, a Fidesz meg maga alatt a fát.

Azért ő sem lazázott. Mesélik, a kampány alatt egy deszki sörözőbe tért be Ujhelyivel. Mire Szabó pillanatok alatt lakossági fórumot rögtönzött a kocsma népének. Végig keményen kampányolt. A tömegközlekedés fejlesztését ígérte, munkaruhát osztott, böllérnapon zsűrizett – és befutott.

Játék a homokban

Az újdonsült képviselő naptárja közös mostani főnökével, de a bekarikázott kis s betűk Sándor programjait jelzik. Nem járnak össze, munkakapcsolat az övék. Botka szerint beosztottja nála ügyesebb a döntés-előkészítésben, jobban szót ért bárkivel, igaz, még tanulnia kell a szónoklatokat meg a nagy beszédeket, de majd belejön. Néha a főnök most is kiigazítja, terelgeti: – Technikumba jártál, igaz? – vezeti rá a lényegre, és Szabó mesélni kezd: ő nyírbátori, nem tősgyökeres szegedi, édesapja vasúti géplakatos, édesanyja tsz-dolgozó volt. Négy testvére van, szegénységben éltek.

– Játszottunk a homokban, abból a Nyírségben volt elég – mosolyog. Később szülei elváltak, kilencéves volt, amikor Nagyérre költözött velük anyja és nevelőapja. Hatszáz ember lakott a községben. A kis Szabó jó tanuló volt, az ötödik osztálytól a szomszéd Pitvarosra kellett buszoznia, mert náluk több osztály már nem volt. Dízelmozdony-szerelő akart lenni, de lebeszélték róla, így jött a szegedi kollégium, az erdészeti szakközép.

Kész van

1994-ben Botka győzött a választásokon. 21 évesen a legfiatalabb törvényhozó lett. Vége volt a voksolásnak, takarítani kellett. Ujhelyi, Botka munkatársaként az új honatya plakátjait akarta leszedetni a hirdetőoszlopokról, ehhez keresett embereket. Ujhelyi ekkor adta a helyi rádióban azt a nyilatkozatot, amivel húsz éve froclizzák: Le kell szednünk a plakátokat, hogy Botka arca ne csúfítsa a várost.
A 18 éves Szabó az első „kemény politikai” melót Ujhelyitől kapta: tíz társával együtt letépkedte Botka plakátjait. Kaptak érte két láda sört. Kicsit belterjes a szegedi szoci vezetés: Szabót osztálytársa, Mészáros Tamás ajánlotta be a plakátmunkára. Ő most a városi szegfűs irodavezető. Szabó elődje a kabinetfőnöki poszton Solymos László volt, a mostani alpolgármester. Ők mind szinte egyívásúak Botkával meg Ujhelyivel. A BIT-ből, a párt ifjúsági szervezetéből jöttek mindannyian.

Szabó is tagja lett az ificsapatnak, részt vett a táborok szervezésében. De valamiből élni is kellett, így két évig egy papír-nagykereskedésben lett áruterítő, aztán elkezdte a társadalombiztosítási főiskolát. Albérletben lakott, dolgozott sör- és paprikagyárban meg vegyipari cégnél. Egy ideig még az önkormányzatnál is kapott munkát, ifjúsági referensként melózott. 2004 óta Botka kabinetfőnöke. Felesége szociális munkás, 2007-ben született meg kislányuk.

Hogy milyen lesz neki Budapesten?

Azt mondja, sokat járt már a Parlamentben, de hazudna, ha azt állítaná, kezdetben nem lesz elfogódott. Az önkormányzati ügyekhez ért, meg a fejlesztéspolitikához, szívesen dolgozna ezeken a területeken. Lassan nyilatkozósra vált: sokkal igazságosabb, élhetőbb országot szeretne. Ám a szoci válságról nem lehet kihúzni belőle semmit. Vigyáz, nehogy korán megégesse magát.

Elődei nyugodtak: már a második kampányrendezvény után el lehetett engedni a kezét. Szabót ott lehet hagyni, Szabó elvégzi, Szabó nem rontja el. Azt mondják róla, kész van, előléphet az árnyékból.