A reménytelenség éve
Milyen lesz a 2013-as év? A népi humor szerint átlagos, azaz rosszabb, mint az előző, a 2012-es, és jobb, mint a következő, a 2014-es. Mondhatnánk: félre a tréfával, ám a vicces kiszólás sajnos keserű realitássá is válhat. A magyar kormány a jelek szerint nem érti, amit Amerikában már a középiskolások is tudnak. Egy ország állapotát alapvetően a gazdaság határozza meg, nem véletlen, hogy azon múlik az elnökválasztás is. Minden más csak a gazdaság után jöhet: a bel- és biztonságpolitika, a külpolitika és az ideológiai kérdésekről szóló vita is. Nálunk mindez pont fordítva van. Mint annyi minden más is.
Nagy baj, hogy a magyar gazdaságpolitika jelenlegi irányítói felnőttkoruk ellenére hisznek a mesékben. Álmokat kergetnek, a valóságot figyelmen kívül hagyják. A kormányfő harcias mentalitását gazdasági minisztere követi: folyamatosan szól a riadó, állandósult az ellenségkeresés. Két alapvető gazdasági fantommal harcolnak, a költségvetés hiányával és az államadóssággal.
A költségvetés hiánya két egyszerű szám eredője, a bevételeket és a kiadásokat kell egybevetni. Egyszerű kivonás eredménye az egyenleg. Ám a két tételt sehogyan sem sikerül eltalálni. Egy stabil, fenntartható költségvetési pályához stabil bevételi (adó- és illeték-) politika kell, a kiadási oldalt sem tanácsos havonta változtatni. Ez a jelenlegi magyar kormány egyik nagy hibája: képtelen fenntartható költségvetési pályát felvázolni. Kis túlzással azt állíthatjuk: ötletelésével szinte naponta hozza a gazdaság szereplőit lehetetlen, átláthatatlan helyzetbe. Sajnos a nemzetgazdasági miniszter képtelen a költségvetést rendszerbe terelni. Ennek következménye volt a gazdaságba vetett bizalom megrendülése, mostanában már teljes hiánya.
Matolcsy miniszter jóslatai már nem is szelíd mosolyt, inkább gúnykacajt fakasztanak, a számok pedig száraz tényként tükrözik a sommás ítéleteket. Hiába ismételgeti a miniszter imamalomként, hogy az ország gazdasága robusztus növekedés előtt áll, senki nem hiszi el, mert a tények nem támasztják alá. Pedig ha nem lesz növekedés, akkor a költségvetés bevételi oldala a jelenlegi szerkezetben nem valósulhat meg. Növekedés pedig nem lesz. Nem lehet, mert leállt a gazdaságban a beruházási tevékenység. Az előbb említett bizalomhiány miatt a külföldi befektetők inkább mennek – menekülnek –, mint jönnének, belföldön pedig nincs, mert nem is alakulhatott ki olyan tömegű tőke, amelytől elvárható lenne valódi növekedést eredményező beruházás. Tetézi a bajt a kormány elvakult bankellenes retorikája és politikája, a pénzintézeteket sújtó példátlan mértékű elvonások halmaza, amely a bankrendszert megfosztja hitelezési képességétől. Így a tőkehiányt nem lehet hitelekkel pótolni. Ördögi kör: hitelek nélkül nincsenek beruházások, beruházás hiányában pedig a gazdaság képtelen növekedési pályára állni. Gazdasági növekedés nélkül viszont a foglalkoztatottság oly nagyon áhított növekedése sem valósulhat meg. Ergo: a bevételek nem érhetik el a tervezett szintet. A realitás azt követelné, hogy a kormány ismerje be: 2013-ban nem bővülhet a gazdaság. A költségvetési törvény azonban, bár számos felülvizsgálaton ment keresztül, még mindig közel egyszázalékos növekedéssel számol. Nem károgás kimondani: elenyésző a valószínűsége a bel- és külgazdasági helyzet olyan kedvező változásának, ami ezt a tervet teljesíthetővé tenné.
A kormány másik nagy ellensége, fantomja az államadósság. A kormányzati propaganda azt sugallja, mintha a tartozást rövid időn belül vissza kellene fizetni. Pedig ezt senki nem követeli, senki nem sürgeti!
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
