A pszichiáter is pánikrohamot kapott

A pszichiáter szerint a pánik korunk egyik legsúlyosabb betegsége. Gyakran jár együtt depresszióval, fóbiákkal, alkoholizmussal. Nálunk a legnagyobb a női pánikbetegek aránya. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

Úgy tudom, önnek is volt már pánikrohama.

Igen. Kezdő orvosként a Pető Intézetbe jelentkeztem, maga Pető András felvételiztetett. Furcsákat kérdezett: soroljak fel skizofrén festőket, mondjam meg, mitől volt nagyobb zeneszerző Bartók Schönbergnél. Mindenre válaszoltam. Aztán végigvezetett az osztályán. Megrendített a sérült gyerekek látványa. Hazaérve olyan erős pánikroham tört rám, hogy eldöntöttem: nem megyek oda. Lelkileg alkalmatlan voltam a feladatra.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy idővel a pánikkal kezdett foglalkozni?

Biztosan. Később pszichiáter lettem, belgyógyászszakvizsgát is tettem, majd egy belklinikára kerültem. Feltűnt, milyen sokan fekszenek bent súlyos panaszokkal, a vizsgálatok alapján ugyanakkor semmi bajuk. Ezeket a betegeket hisztériásoknak, szimulánsoknak tartották. Lekezelően bántak velük, ami felháborított. Biztos voltam abban: nem megjátszott betegségekről van szó, hanem komoly pszichés zavarról. A pánikbetegségek 90 százaléka ugyanis testi tünetekben nyilvánul meg.

Voltaképp mi a pánik? Miként különböztethető meg például a rémülettől vagy a fóbiától?

A pánikbetegség agyi anyagcserezavar. Leginkább szorongásos rohamokban, páni félelemben jelentkezik. Pán istenről kapta a nevét, aki a délutánjait szerette alvással tölteni. Ám ha valaki megzavarta a félig kecske, félig ember formájú szörnyet, felbőszült. De visszatérve a tünetekre: aki például szívpánikban szenved, az úgy érzi, megsemmisül. Halálfélelme van. Hajnalban arra ébred, hogy nem kap levegőt, szorít a mellkasa, mintha mindjárt infarktusa lenne. Én írtam le először a pánik ideggyógyászati és hasi típusait is. Vannak betegek, akik úgy érzik, agydaganatot vagy agyvérzést kaptak. Mások meg azt: perforált valamelyik hasi szervük, és szörnyű görcsöket élnek át. A pácienseket gyakran rohamkocsival szállítják kórházba, ahol kiderül: minden leletük negatív. S bár mára sokat fejlődött az orvosi szemlélet, a pánikot sokan ma sem tartják komoly dolognak.

Hiszen – ahogy mondta – a „beteg” egészséges.

Csakhogy a pánik sokszor jár depresszióval. Ebben az esetben a betegek 26 százaléka kísérel meg öngyilkosságot. Az alapbajhoz társulhat közlekedési fóbia is: a páciens nem tud kimenni az utcára, képtelen járműre szállni. Gyakori a szociális fóbia is, amikor valaki nem képes társaságba járni, sokszor még a telefont sem veszi fel. Ez az állapot végül elmagányosodáshoz, érzelmi kiüresedéshez vezethet. A beteg örömtelenné válik. Sokan az alkoholhoz, droghoz fordulnak.
A pánik azért is veszélyes, mert előbb-utóbb már valóban komoly testi bajokhoz vezethet. Tavaly Magyarországon 43 ezren kaptak stroke-ot, s 20 ezren haltak bele. Kimutatható volt: közülük többen pánikbetegségen estek át azelőtt. Sokuknak volt korábban labilisan magas vérnyomása is, ami szintén a pánik egyik tünete. Egy amerikai kollegám ’85-ben a szívátültetésre várókat vizsgálta: 35 transzplantáció előtt álló közül korábban 29 pánikbeteg volt. Vagyis a kezeletlen pánik súlyos szomatikus állapotokhoz vezethet.

Állítólag a pániknak örökletes okai is vannak.

Ma már azt is tudjuk, melyik kromoszómákhoz köthető a pánik és a depresszió. Ha valaki genetikailag is „terhelt”, s az élete első három évében a szülei nem foglalkoznak vele megfelelően, a pszichés zavarok már korán megjelenhetnek. Hétéves pánikbetegem is van. Általában jellemző: egyre fiatalabbak lesznek betegek. A középiskolások 20 százaléka depressziós, csak többnyire nem ismerik fel a bajt. A szülők csak azt látják, hogy a kamasz egész nap tévét néz, nem csinál semmit. Ráfogják, hogy lusta, pedig indítékhiánya van. Ezért nem érdeklődik, hiszen nem motiválja semmi.
A pánik a huszonéves egyetemistáknál a leggyakoribb. A vizsgákra való készülés, az alváshiány vagy a szigorú számon kérések kiválthatják a szorongásos rohamokat.

A magyar lakosságnak hány százaléka szenved pánikbetegségben?

A férfiak két százaléka, a nőknél viszont már hét százalék ez az arány, ami a világon a legmagasabb. Magyarországon a nők agyonterheltek, alulfizetik, kizsigerelik őket. Rájuk marad a háztartás, a gyerek, a család minden gondja, még a beteg hozzátartozó ápolása is. De a pánik szempontjából a legnagyobb veszélynek a magányos, magukra maradt nők vannak kitéve, akik emellett, mondjuk, még az állásukat is elveszítették. Ha ehhez még tériszony is társul, százötvenszeres a valószínűsége annak, hogy a beteg alkoholista lesz. Depresszióban a világban csak a kazahokat és a Baltikumot előzzük meg. A legnagyobb lelki megrázkódtatást az okozza, ha valaki korábban jól élt, biztonságos körülmények közt, majd hirtelen mindent elveszít. Gondoljunk bele: az utóbbi években hányan váltak nálunk munkanélkülivé, sodródtak a társadalom peremére. Ráadásul elszabadult a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus, a rasszizmus, az utcákon a nyilas időkre emlékeztető gárdák masíroznak. Félelmet keltenek a romákban, s azokban is, akik átélték a vészkorszakot.

Egy kollégája mondta: minden korszaknak megvan a maga „metaforikus” betegsége. A 20. század elején a tüdőbaj, a fogyasztói társadalom kialakulásával a rák terjedt el. Mai korunknak a pánik lenne a „metaforája”?

Világjelenség, hogy a munka elszemélytelenedett, a közösségek szétestek, értékválság, létbizonytalanság van. Ehhez társul a klímaváltás, fenyegető természeti és gazdasági katasztrófákkal. A WHO előrejelzése szerint 2020-ban a depresszió lesz a leggyakoribb betegség a Földön. Márpedig a depresszió a pánik „ikertestvére”.

Erre a súlyos jövőre mennyire vannak felkészítve a magyar orvosok, pszichiáterek?

Semennyire. Minden fejlett államban a pszichiátriát korszerűsítik leginkább. Nálunk szétverték az egészségügyet, utódintézmény nélkül zárták be az OPNI-t. A pszichiáterek közül sokan Skandináviába mentek. Pszichiáterhiány lett nálunk. Emellett a szemlélettel is baj van. Én már évekkel ezelőtt több világkongresszuson is javasoltam: 2000 után számítson orvosi műhibának, ha egy orvos nem ismeri fel a pánikbetegséget. Nem fogadták el. Az amerikai és az európai szabadalmi hivatal 27 országra érvényesítette azt a világszabadalmat, amelyben leírtam a pánik gyógyszeres kezelésének módszerét, amely labilis és magas vérnyomás esetében a citalopram- és S-citalopram-molekulákból kifejlesztett gyógyszereken alapul. Normális vérnyomású betegeknél más antidepresszánsokat használok. Pszichoterápiát is alkalmazok, ám a gyógyszer lényegesen meggyorsítja mindenféle pánikbetegség gyógyulását, enyhíti a tüneteket, sőt gyakran panaszmentessé tesz. Mindenütt a világon s itthon is tartottam előadásokat a módszeremről. De sajnos mi még mindig ott tartunk, hogy a hazai pánikbetegeknek talán ha húsz százaléka jut el orvoshoz. S abból is csak tíz százalékot kezelnek megfelelően.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gábor S. Pál professzor szerint a pánikra leginkább az érzékeny, szenzitív emberek hajlamosak, ezért is gyakori a betegség a művészvilágban. Például Goethe pánikrohamában énkettőződést élt át: önmagát látta magával szemben lovagolni. Agorafóbiája olyan erős volt, hogy egyszer kikötöztette magát a strassburgi dóm tetejére, mert úgy érezte, ha túléli a félelmet, képes lesz legyőzni a fóbiáját.

Sir Laurence Olivier-t évekig olyan erős szociális fóbia gyötörte, hogy a színpadon könyörgött színészkollégáinak: ne nézzenek a szemébe, mert el fog ájulni.

Barbra Streisand közlekedési fóbiája miatt csak taxival járt, a próbameghallgatásokon pedig kikötötte: háttal énekel a nézőtérnek. Csúnyának tartotta magát, nem akarta, hogy lássák. De mivel a hangjával mindenkit lenyűgözött, hosszú könyörgés után végre hajlandó volt megfordulni.
Otto Klemperer annyira rettegett a repüléstől, hogy amikor egyszer Kanadába utazott, s már földet ért a gép, nem bírta kivárni, míg a lépcsőt a gép kijáratához tolják. Kiugrott a repülőből. Combnyaktörése lett. Szociális fóbiája miatt nehezen viselte, ha zongorázás közben nézik, úgy érezte, akkor melléüt. Részben ezért is lett karmester: úgy gondolta, a háta közepét nyugodtan bámulhatják.

Vörösmarty Mihályról azt hitték, stroke-ja van, valójában úgynevezett mutizmusban, „pszichés némaságban” szenvedett. A szabadságharc leverése után hat évig nem szólalt meg. Illyés Gyula annyira depressziós volt, hogy sokszor senkit sem bírt látni, még saját lányát sem fogadta. Seress Rezsőről azt gondolták, azért nem ment át soha Budára, mert nagy pesti lokálpatrióta. Valójában pánikbetegsége miatt volt képtelen átmenni egy hídon.