A múlt árnyai támadtak fel

Az elmúlt 7 év nem a kormányzásról szólt, inkább annak megakadályozásáról. Ha valami példátlan volt, az az ellenzék minden eszközt felhasználó magatartása a törvényesen megválasztott kormány ellen. A fordulópont az Őszödön elmondott
miniszterelnöki beszéd furcsa ellopása és tartalmát megváltoztató formában történt nyilvánosságra hozása.

2009. július 28., 08:13

Ami utána történt, az még nálunk is szokatlan volt. Az ellenzék mellé állt olyan követeléseknek, amelyek a III. Köztársaság megszűnését eredményezhették volna. Olyan politikai figurák tűntek fel a közéletben, akik a magyar múlt régen eltűntnek hitt szereplői lehettek volna, mindenesetre nem a XXI. századba valók. Alkotmányozó nemzetgyűlést követeltek, hetekre megszállták a Kossuth teret, ott is laktak.

A hatalom – érdekes módon – nem élt a jogaival, nem indított eljárást. Még a nyilvánosságra kerülés tényeit sem ismerhettük meg pontosan. Állítólag motoros küldöncök vitték a hanganyagot a mindannyiunk pénzén működő Magyar Rádióból....

A mai helyzet lényegében ezen események tisztázatlansága következményeként jött létre.

A múlt árnyai támadtak fel. Mint 10 éves kisfiú, átéltem a második világháború elején lezajlott eseményeket. Akkor nem hittük, hogy a világon létrejöhet egy olyan állam, amely profi módon gyilkoló gyárakat szervez. A Weimari Köztársaságot szokták említeni, mint a náci állam születését lehetővé tevő államot, mert nem tett semmit a látható veszély ellen.

Úgy érzem, a magyar társadalom ma nincs felkészülve az új náci veszély elhárítására. Kétségtelen, hogy ma a nemzetközi helyzet nem kedvez ezeknek a mozgalmaknak. Nincs olyan állam, mint a hitleri náci birodalom. Ám Európában sok, a magyar szélsőjobboldali párthoz hasonló mozgalom létezik.

Az államhatalom mintha a weimari köztársaság másaként jött volna létre. Nem tesz eleget, vagy szinte semmit a látható veszély ellen. Két olyan párt a legnépszerűbb, amelyek nyíltan ellenszegülnek ellen jogerős birói ítéleteknek (gárda, turulszobor).

Sok kérdést kellene feltenni, de egy is elég. Meddig tűrjük még?

Tornai Tamás