A minőség a trend

- Kondor Vilmos Budapest-krimisorozata páratlan siker. Nem volt még példa arra, hogy hazai szerző detektívtörténeteit hat nyelvre lefordítsák.

– Ez így van, és már tervezik a hetedik, észt kiadást is. Európában az Ibériai-félszigeten kívül szinte mindenütt megjelent már a magyar krimisorozat. Németországban tizenötezres kezdő példányszámmal indult, és óriási eredmény az is, hogy az Egyesült Királyságban terjesztik. Ott ugyanis rendkívül kevés külföldi kortárs írót adnak ki. Kondor művei már jelen vannak Ausztráliában, Kanadában és Amerikában is, ahol a legjobb szakmai lapok méltatták.

- Épp ezért, gondolom, súlyos érvágás lehet önöknek, hogy Kondor bejelentette: befejezi a sorozatát.

– Először is: a külföldi megjelenéseket nem mi intéztük. Kicsi kiadó vagyunk, nincs ehhez megfelelő apparátusunk, nemzetközi kereskedelmi hálózatunk. Kondor szerződött egy könyvügynökséggel, amely műveinek a fordítását és kinti forgalmazását szervezi. Persze büszkék vagyunk a szerzőnkre, hiszen mi fedeztük fel, mi adtuk ki első kéziratát, a Budapest Noirt 2008-ban. Azóta is az Agave jelenteti meg itthon a műveit. A krimisorozatból eleve négy kötetet tervezett az író, amerikai fölkérésre született meg az ötödik, a Budapest novemberben. A detektívtörténetek főszereplője Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró: nyomozásairól készül még egy novelláskötet is. Persze azt is tudni kell, mikor érdemes abbahagyni egy szériát. Lehet, akkor, amikor még a legjobban megy. Mi amúgy sem akarunk nyomást gyakorolni a szerzőinkre, a kényszerből „kiizzadt” művek sohasem jók. Különben is, Kondor nem hagyja abba az írást, csupán témát vált: második világháborús thrillerekbe akar kezdeni.

- Kondort a közönség még sohasem látta. Interjút csak e-mailben ad. Irodalmi körökben biztosra veszik, hogy ez írói álnév, és évek óta találgatják: ki lehet a titokzatos szerző. Egyébként szerintem ön az.

– Ebben téved.

- Egyszer ön arról nyilatkozott, milyen sok manapság a rossz krimi. Panaszolta: „Minden végigolvasott könyvre tíz-tizenöt félbehagyott olvasmány jut.” Kondor Vilmos egy vele készült online interjúban szinte szóról szóra ugyanígy fogalmazott.

– Én azt nem olvastam, így a hasonlóság csak a véletlen műve. Nem maga az első, aki azt hiszi, hogy én vagyok Kondor, vagy a kiadónkból valaki. Számos kortárs szerző neve is felbukkant már, és akadt, aki magándetektívet kért fel, hogy nyomozzon a szerzőnk után. Nem jutottak semmire. Kondorral mi is e-mailben tartjuk a kapcsolatot, illetve egyszer bejött az irodánkba az ügyvédjével, hogy aláírja a kiadói szerződést. Mivel ő ragaszkodik az inkognitójához, én sem árulhatok el róla többet.

- Kondor épp a rejtőzködésével hívja fel magára a figyelmet. Krimibe illő marketingfogás...

– Nekünk sokkal jobb lenne, ha részt venne közönségtalálkozókon, felolvasásokon. Tudja, hány rádiós, televíziós felkérést kellett már elutasítanunk? Lehet, hogy az író körüli misztikum izgalmas, de egy könyv fogadtatásában vajmi kevés szerepe van a szerző személyének. Például hiába próbáljuk felhívni a figyelmet Kondorra blogokban vagy a Facebookon. Nincs igazán érdeklődés iránta, mert ezeket a krimiket nem elsősorban az internetező fiatalok olvassák, hanem a konzervatívabb ízlésű negyvenes-hatvanas generáció.

- Érthető, hogy ők a célközönség, hiszen a krimisorozat epizódjai 1936 és 1956 között játszódnak, és megidézik a korszak jelentős magyar történelmi eseményeit is.

– Ezek valóban nemcsak detektívsztorik, hanem betekintést nyújtanak egy-egy izgalmas korszak mindennapi életébe is. Amúgy a világban mindenütt népszerűek a történelmi krimik, a második világháború körüli időszak pedig különösen izgatja a közönséget. Kondor sikerének egyik kulcsa, hogy jókor, jól tudott nemzetközi irodalmi trendekbe bekapcsolódni. Budapest a fasizmus és a kommunizmus árnyékában – működőképes hívószavak a nyugati olvasók számára is. És persze sokat tanulhatnak ebből a honi krimirajongók is.

- A magyar társadalom máig nem dolgozta fel a huszadik századi tragédiáit. Ezek a bűnügyi históriák viszont politikai megosztás nélkül, fogyasztható formában tálalják a történelmünket.

– A jó krimi alapja az ideológiai semlegesség: a főhős azért nyomoz, mert ez a szenvedélye, személyes becsvágya fűti. Nem egy eszme nevében akar igazságot szolgáltatni. A detektív politikailag elkötelezetlen, ez a garancia arra, hogy a krimi hiteles társadalomrajzot is mutasson. A szocializmusban ezért sem születtek igazán fontos művek ebben a műfajban: nem lehet valaki egyszerre jó elvtárs és nagy kaliberű nyomozó. Elvileg persze aktuálpolitikai témát is lehetne választani a bűnügyi sztorihoz, kaptunk is már ilyen kéziratot. De nem fogadtuk el, mert a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a szerző-nyomozó valamelyik oldalhoz húz.

- A magyar krimi világsikere tanulságos lehet a honi szépírók számára is? Van olyan recept, amely az elitkultúrában is hasznosítható?

– Nálunk még mindig él az a meglehetősen sznob elképzelés, hogy ha egy könyv sokaknak tetszik, csakis rossz lehet. Ez egyáltalán nincs így. A magyar könyvpiacot súlyosan torzítják az állami beavatkozások: a pályázatoknál sokszor nem a szerző vagy a mű minősége számít, hanem a kiadók kapcsolatai a pénzosztókkal, netán a politikai összeköttetés. Így kerülnek kinyomtatásra művenként több százezer forintos köztámogatással olyan kötetek, amelyek legfeljebb egy-két boltban s főleg a szerzők lakásán hozzáférhetők. Mi nem kérünk állami szubvenciót, mert úgy gondoljuk: közpénzt tényleg a legjobb alkotókra kellene fordítani, egyébként meg a tehetség teremtse meg a maga piacát. Az úgynevezett szórakoztató irodalomnak ebből a szempontból is fontos társadalmi feladata lehetne.

- Mire gondol?

– Gyakran hangoztatják, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Pedig sokan vannak, akik szeretik a könyveket, csak nincs mindig kedvük tragédiákról, pusztulásról szóló nehéz művekhez. Viszont a könnyebb műfajokban is a minőséget keresik, gagyikra nem adnak ki pénzt. Nívós magyar krimikre, sci-fikre, humoros történetekre vágynak, de alig találnak szerzőket. Arra már volt példa a honi szépirodalomban, hogy neves írók – Szerb Antal, Babits Mihály, Tar Sándor – „leereszkedtek” a krimi színvonalára, és remek bűnügyi történetet írtak. De fontos lenne megtalálni azokat az alkotókat is, akik a populárisabb műfajok határait magasabbra tudnák emelni, közelíteni az igazi szépirodalomhoz. Külföldön sorra jelennek meg olyan krimik, amelyek azon túl, hogy izgalmasak, tele vannak gyönyörűen megírt mondatokkal. Lassan elmosódnak a határok a szép- és a szórakoztató irodalom között, és ez így van rendjén. A könyvkiadásban, az olvasásban egyre inkább a minőség a trend.