A miniszter meghallgat
A sajtóból értesülhettünk arról, hogy Balog Zoltán miniszter január végén találkozott az elégedetlenkedő miskolci iskola tanárainak-szülőinek képviselőivel, hogy személyesen hallgassa meg az illetők panaszát. Mindent meghallgatott, majd biztosította az érdekelteket, hogy panaszaikat meg fogják vitatni.
Egy emlékem rémlik föl fél évszázad távolából. Már akkor sem fiatal mérnökként a BHG-ból (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) az Orionba helyeztek át, témástul.
A BHG-ből Orionba költözésre – a mikrohullámú téma áthelyezésére – 1965-ben került sor. Az áthelyezést a „profilok tisztítása” indokolta; így a BHG ettől kezdve csak a telefontechnikával foglalkozott, rádiós berendezésekkel az Orion, míg a vezetékes átviteltechnika a Telefongyár profiljába került. A mi áthelyezésünk mindenkinek, akit érintett, hátrányos volt. Új állásba az ember olyankor megy, ha jobb, mint a régi, ha magasabb pozícióba kerül, ha az új munkakör jobban megfelel – de mindenképp olyankor, ha valamit nyer vele. Mi gyakorlatilag mindnyájan veszítettünk vele. Az orionos kollégák ugyancsak veszítettek. Náluk megvolt az emberek rangsora, hogy most odakerült egy csomó okostojás, az bizonyára felforgatta ezt a rangsort. Maga a gyár, az Orion, addig rádió- és tévékészülékeket gyártott, tömeggyártási módszerekkel; az oda kerülő professzionális berendezések más technológiát, ellenőrzést, általában: más hozzáállást kívántak.
A kétségek eloszlatására a BHG vezérigazgatója, V., röpgyűlést tartott az áthelyezendő dolgozóknak. Mint mondta, hallja, hogy az átszervezésekkel kapcsolatban ellenérzések keletkeztek, ezeket szeretné megismerni és felhasználni a soron következő döntésekben. Nagyon sokan mondtak sok okos dolgot, legtöbben nem az egyéni, hanem a munkával kapcsolatos hátrányokról; hogy ki mit mondott, arra 51 év múltával persze nem emlékszem. V. rövid válasza ezt tartalmazta – ami oly jellemző volt az akkori főnöki stílusra –: nagyon örül, hogy meghallgatta az elvtársakat, mert egyetlen olyan szempont nem hangzott el, amit ők végig ne gondoltak volna, és döntéseiket már ne ezek figyelembevételével hozták volna meg. Így konklúziója az, hogy e döntéseket nem kell módosítani. (Mellesleg: V. nem sokkal a mi átköltözésünk után utánunk jött, mint a – BHG-nél sokkal kevésbé jelentős – Orion vezérigazgatója.)
Akár a Varsói Szerződéshez, akár a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez tartozunk, elmondhatjuk a dallal: Édesapám... ezek ugyanazok.
Dr. Frigyes István, e-mail
