A média gyomorszájasa

„Június 25-én a budai Mezzo étteremben összejöttek egyes magyarországi médiavállalatok és ügynökségek vezetői, az egymással egyébként rivalizáló társaságokat a reklámadó, pontosabban annak híre hozta össze” – írja a Magyar Nemzet nevű kormánylap július 25-i száma a Médiamogulok titkos terve a kormány ellen című írásban.

Ezzel az úgymond leleplező cikkel rajtolt a Fidesz kommunikációs csapata Magyarország meghatározó médiavállalatai, a Sanoma Budapest Média Zrt. és a RTL elleni harcban.

Az aláírás nélküli cikk név és cég szerint sorolja, kik vettek részt az „összeesküvésben”, és azt is, melyek voltak a „napirendi pontok”. Egyebek mellett: „A reklámpiacon tevékenykedő ügynökségek vállalása: lehetőleg nem helyeznek el hirdetéseket a jobboldali médiumokban, illetve a közmédiában.” Sőt: „A résztvevők arról döntöttek, hogy mostantól minden politikai kérdésben saját eszközeikkel a kormány ellenében foglalnak állást, nagy felületet adnak az ellenzéknek, és előnyben részesítik a kabinetet érintő negatív híreket. Vagyis itt már nemcsak a reklámpiac, hanem a közélet, ha úgy tetszik, a választások befolyásolása a cél... Minderre magyarázatként szolgálhat, hogy úgy tudjuk: ennek a kormányellenes állásfoglalásnak a megbeszélésen a sanomás Szabó György volt a leghangosabb szószólója. A Moszkvában szerzett diplomával bíró Szabó – sajtóberkekben mindenki által tudott – remek szocialista kapcsolatokkal büszkélkedhet.”

Akinek valaha is volt köze a hirdetésekhez, az tudja, olyan nincs, hogy „a reklámpiacon tevékenykedő ügynökségek nem helyeznek el hirdetéseket a jobboldali médiumokban, illetve a közmédiában”.

Lépjünk kicsit vissza az időben.

2010-es választási győzelme után a kormány extraadókkal, állami hirdetések átcsoportosításával, jogi és bírósági akadályok eltörlésével és nyomuló kormányzati kommunikációval letarolta a pályát.

A sajtó közszolgálati szegmensében szintén hasított, mi több, erőfitogtatásával befolyást gyakorolt néhány kereskedelmi orgánumra is. A magyarországi média multik által tulajdonolt szereplőinél azonban nem vagy csak alig működött a megfélemlítés. A cégeket anyaországi hátterük támasztotta meg.

A 2010 decemberében elfogadott új médiatörvény és az arra érkező hazai és nemzetközi felháborodás volt a nyitány. E konfliktus kezelése során többfrontos háborúra és többkörös kompromisszumra kényszerült a kormány. Orbánék számára tanulságul szolgálhatott, hogy a nem várt hevességű támadásra nem tudtak időben és érdemben reagálni: médiafölényük ellenére kommunikációjuk sikertelennek bizonyult, a külföldről érkező össztűzben sutára sikeredett a kabinet védekezése.

Eztán jöttek sorra a botrányok: a Cohn-Bendit- és a Lomnici-ügy, a közszolgálati kirúgások, a Klubrádió Canossája, tiltakozások, sztrájkok, leváltások.

Megérett a helyzet a rendezésre.

Elsőként két lapkiadó multi, a Népszabadságot, a Blikket és a Nemzeti Sportot tulajdonló Ringier, valamint a nyolc megyei lappal bíró Axel Springer került az orbáni célkeresztbe. A két cég már korábban szerte Európában egyesítette az erőit, egyedül Magyarországon kaszálta el a fúziót a fideszes Médiatanács 2011-ben. Méghozzá arra hivatkozva, hogy a kialakuló monstrum „sértené a sokszínű tájékozódás jogát”.

Az Axel-Springer és a Ringier engedett. A remélt fúzióért cserébe eladnák a Népszabadságot, más részről a megyei lapokat a bécsi székhelyű Vienna Capital Partners nevű cégnek. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a pakkot továbbadnák az Infocenternek, amely korábban Fellegi Tamás egykori gazdasági miniszter, ma pedig Nyerges Zsolt médiavállalkozása.

Márciusban már söréttel lőtt a sajtóra a kormányzat, amikor bedobta a meteorológiai adó bevezetésének ötletét, miszerint minden sajtóterméknek – függetlenül attól, hogy az adott médium közöl-e időjárás-jelentést vagy sem – éves reklámbevételének fél százalékát kell becsengetnie. A felháborodás nem maradt el, majd a téma lekerült a napirendről.

Jött helyette májusban a reklámadó ideája. A cégek éves hirdetési bevételük egymilliárd és ötmilliárd forint közötti részének egy, öt- és tízmilliárd forint közötti részének tíz, ezen felül húsz százalékát fizetnék.

Ez már nyílt hadüzenet.

Egy ilyen súlyú döntés ugyanis felforgathatja az egész piacot. A kormányzat egyelőre lebegteti a döntést, a legutóbbi dátum őszi bevezetésről szól. Érthető, hogy az érintettek egyeztetnek, és érdekeikért közösen kívánnak fellépni.

Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen milliárdos tétel elbizonytalaníthat egy potenciális médiavásárlót, ráadásul lenyomja a médium árát.

Csomózzuk ide történetünk másik szálát. A kormányközeli Simicska Lajos–Nyerges Zsolt–Fonyó Károly hármas nevével fémjelzett médiabirodalom az utóbbi években tovább erősödött: övék a köztéri reklámfelületek nagy része, az Infocenteren keresztül résztulajdonosai a Lánchíd Rádiónak és a Heti Válasznak, az Advenio Zrt. révén pedig az egyetlen országos kereskedelmi rádiónak, a Class FM-nek is. És Nyergessel áll üzleti kapcsolatban a Music FM rádió tulajdonosa is.

Egy régóta hőn áhított ékkő hiányzik a portfólióból: egy országos kereskedelmi televízió.

Ami nagy falat.

A 2010-es választások második fordulója előtt pár nappal jelentették be, hogy az Infocenter felvásárolja az IKO Holdingot, így az RTL Klub 31 százalékos tulajdonosa lesz. Végül az ügyből nem lett semmi, az IKO tévés részesedését az anyacég, az RTL Group vette meg. Állítólag Nyergeséknek nem tetszett, hogy az RTL híradójába a tulajdonosok nem szólnak bele, így abból ők sem tudnának új Hír TV-t csinálni.

Aztán idén májusban érkezett a hír, hogy a TV2 német tulajdonosa, a ProSiebenSat.1 árulja magyar érdekeltségét. Az Infocenter akcióba lépett, a Viasatot működtető Modern Time Group mellett ő is ajánlatot tett.

„Magyarországon a nagy kereskedelmi tévék közül egyik sem magyar, mindegyik külföldi. Ezért olyan magyar, nemzeti szempontokat, amiket otthon igen, itt nem érvényesítenek. Ez sem lesz mindig így” – ezt már Orbán Viktor jelentette be a minap. A médiapiacon ezt úgy értékelték, a miniszterelnök kiadta a parancsot: félre a Modern Time Grouppal, és ide a TV2-t!

Összefoglalva: a Magyarországon tevékenykedő öt nagy médiavállalat közül kettőt, az Axel Springert és a Ringier-t a fúzió megakadályozásával sikerült „megregulázni”. A TV2 hamarosan zsákba kerülhet, ezzel együtt régóta a Fidesz lekötelezettje: például kiderült Simon Zsolt vezérigazgatóról, hogy a feleségével közös budakeszi könyvesboltja hivatalos Fidesz-kopogtatócédula-gyűjtőhely volt a 2010-es választások előtt.

Maradt tehát két cég: a Sanoma és az RTL Klub.

Nem véletlen hát, hogy a nemzetes cikkben Szabó György mellett Dirk Gerkens RTL-vezér a másik főgonosz. Pedig médiás körökben köztudomású, hogy a spanyol-német származású, Belgiumban született üzletember politikával nem foglalkozik, nem is igazán ismeri az aktuális szereplőit, ezért biztosra vehető, hogy politikai jellegű kijelentést nem tett azon a bizonyos „titkos találkozón”.

Az RTL Klub amúgy sem túl kritikus. Egyetlen Közgép-ügyet sem tárgyalt, nincsenek leleplező anyagai, oknyomozásai. Ahogy az elsősorban a női lappiacot uraló Sanoma vezető termékei sem igazán közéleti tematikájúak.

Egyesek szerint a magyar Sanoma igazából azzal vívta ki a Fidesz haragját, hogy több mint egy éve saját híradó elindításán dolgozik. Ebbe olyan régi motorosokat vont be, mint Baló György, Bárdos András és a volt MTV-s hírigazgató Siklós András. Egyikük sem kifejezetten fideszes arc. Mégis bukik a politikai összeesküvés-elmélet, hiszen számos, korábban a jobboldalnak (jobboldali tulajdonosnak, jobboldali kormánynak) dolgozó újságíró is helyet kapott a kezdőcsapatban: Bakos Piroska az Orbán-féle EU-elnökség szóvivője volt, Ignáth Márk többször is megfordult az Inforádióban, Keleti Andreát pedig Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója szóvivőjeként is ismerhetjük.

Utóbbi munkaviszony fényében különösen pikáns, hogy egy héttel a nemzetes anyagot követően Kocsis Máté sajtótájékoztatóján orákulumként idézte a cikket, majd kijelentette: „Szabó György nemcsak pénzügyileg szándékozná átrendezni a magyarországi médiapiacot, hanem a választások nyílt befolyásolására is kísérletet tenne az olvasók és a nézők megtévesztésével.” Majd kérdést intézett a vezérigazgatóhoz: igaz-e, hogy „ötpontos akciótervvel készül a magyarországi médiapiac torzítására”, kívánja-e politikailag befolyásolni a választásokat, és ápol-e kiváló kapcsolatot Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon egykori miniszterelnökkel?

Minden forrásunk egyetért abban, hogy Kocsis „nagyon magas szintről” kaphatott utasítást a „kommunista Szabó” műsorszám előadására. Aminek fő oka a „Fidesz félelme és paranoiája”. Utóbbi diktálja azt, hogy „ha páran leülnek sörözni, azt csak kormánybuktatási szándékkal tehetik”.

A kormányzat által postázott üzenet egyértelmű: aki kekeckedik, lehet akár multi itteni vezére is, a sárba rántják. Mintha azt akarnák elérni, hogy a médiumok hűségesküt tegyenek.

A cél egyrészt az, hogy előkészítsék a terepet Nyergesék TV2-s vásárlására. Úgy tudni, az üzletet augusztus végéig szeretnék nyélbe ütni. Ennek érdekében ellenzékiként igyekeznek beállítani amúgy semleges médiumokat.

Az ugyanis nehezen átvihető – magyarázza egyik bennfentes forrásunk –, hogy a Simicska-csapat egyszerűen megszerzi a televíziót. Ehelyett átfogó médiaösszeesküvés-elméletet kell kreálni, amelyben az összes gaz multi kereskedelmi médium összefog. És ebben a helyzetben jön a megmentő, a nemzeti érdekeket mindenekelőtt szolgáló magyar cég. Mindez persze röhej, de segítheti a cél elérését.

A másik cél pedig az, hogy a Simicska-group, kihasználva a Sanoma leányainak értékesítésére irányuló szándékot, bevásárolja magát a női magazinok piacára, és ezzel együtt semlegesítsék az egyelőre bizonytalan erejű „Baló-tévét”.

Szabó György megdolgozása mindenesetre zajlik. Miután a Kocsis Máté-féle zagyvaságra a Sanoma-vezér csupán egy semleges hangú közleményben reagált, miszerint távol tartja magát a politikai szereplőktől, és a cég termékei amúgy sem alkalmasak a politikailag elfogult tartalmak megjelenítésére, a Fidesz rágott még egyet a csonton. „Ameddig Szabó György nem cáfolja egyértelműen azt a hírt, hogy kormányellenes összefogásra buzdította a magyar médiapiac egyes szereplőit, a Sanoma által kiadott nyomtatott és elektronikus magazinoktól az emberek a legcsekélyebb mértékben sem várhatják az objektív tájékoztatást, hiszen ezek a termékek olyan ember kezében vannak, aki a bukott baloldal egyik legelkötelezettebb szolgája” – ezek Zsigó Róbert szóvivő mondatai.

Egyik forrásunk így összegzi a helyzetet: – Ezek a fiúk előbb ütnek, aztán kérdeznek. Minél rosszabb a kipécézett vállalatnak, annál jobb nekik. Előbb egy jó gyomorszájas, aztán beszélgetünk.

Csak arra nem számítottak, hogy a médiavezetők nemhogy nem ijedtek meg, hanem a reklámadó miatt együttes erővel lobbiznak is. De – ahogy egyik forrásunk fogalmaz – a különadók iránti türelem egyszer véget ér. És a kormány attól fél, hogy ez pont akkor következik be, amikor a kampányban a legnagyobb szükség lenne rá.