A magyar sem különb: így dolgoznak az embercsempészek

- Kezdjük egy aktuális üggyel: mit szól Lázár János csütörtöki bejelentéséhez, hogy amennyiben a parlament elfogadja a jogi szigorítást, lesz elegendő hely a börtönökben a migránsoknak? A mondat azért is meglepő, mert másik ágon évtizedek óta arról hallunk: a büntetés végrehajtás intézményei túlzsúfoltak.

- Az illetékes parancsnokok nem mernek nemet mondani. Ha egy vezető leszól, hogy „ugye, van hely?” – akkor nem fogad el nemleges viszontválaszt. Ugyan ez tapasztalható akkor, amikor a miniszterelnök úr kijelenti, hogy augusztus 31-ig megépül a kerítés, akkor a kommunikáció az, hogy „igenis, készen lesz”. Eközben nincs kerítés, nem lesznek vele készen, azt pedig, ami helyette épült, egy Bacsó Péter idézet parafrázisával lehet legszemléletesebben jellemezni: kicsit alacsony, át lehet ugyan rajta jutni, de legalább a mienk!

– Az emberkereskedők a migráció nagy nyerteseit, és ez esetben a kereskedelem szó szerint értendő.

- Kezdjük az elején! Minden nagy nemzetközi embercsempész hálózat arra törekszik, hogy helyismerettel rendelkező, helyi emberekkel dolgozzon. Az a feltételezés, hogy például egy török embercsempész a balkáni útvonalon végig csak törökökkel dolgozzon, nem életszerű. Ez a fajta szakosodás a 90-es évek eleje óta jellemző. A csempészútvonalakon az ember, mint áru csak az egyik „termék”, hiszen a gyógyszer-, a drog- és a fegyver – ahogy minden áru – ezeken az utakon keresztül áramlik. Régebben is ismertek voltak csempész utak, 1990 előtt délről, Jugoszlávia felől érkeztek Magyarországra márkás használati cikkek így, több csoport is élt ebből. A 90-es évek elején ez nagyon felpörgött, és azóta ezek a bűnözői csoportok együttműködnek. Minden országban megtalálható olyan hálózat, amelyik akár drogban, akár fegyverkereskedelemben, akár emberkereskedelemben teljesíteni tudja a kiinduló állomásról érkező feladatokat, megrendeléseket.

- Magyarországon a bűnüldözés mennyire követi ezeket a csoportokat?

- Követik. Amíg nem vált égetővé a mai migráns helyzet, és persze mindennek a kommunikációja, addig a droggal kapcsolatos nyomon követő munka, az útvonalak felderítése volt napi szinten a feladat, amit nagyon komolyan végzett a szervezett bűnözés elleni részleg, illetve a Vám- és Pénzügyőrség megfelelő szervei. Hogy ez milyen szintű volt? Produkáltak nagyon szép eredményeket, komoly drogszállítmányokat sikerült elfogniuk – itt nem 1-2 kg-ra kell gondolni, hanem több száz, néha ezer kilós nagyságrendre. De ez mókuskeréknek bizonyult, hiszen olyan óriási volt, és ma is az a kereslet a drogra Európában, hogy ez a fajta csempésztevékenység nem maradt abba. Nyilván a kereskedelem ebben a témában is változik. Ma egyre inkább hazai droglaborokban állítják elő a kereslet kielégítésére szolgáló mennyiséget, hazai ültetvényeken termesztik a marihuánát, így ez a fajta csempészeti ág visszaszorult.

- Akkor – némi cinizmussal – azt is mondhatjuk, hogy a csempészek nagy szerencséjére itt van a migráns hullám, tehát a drog helyett lehet embereket csempészni?

- Valahogy így. Az elmúlt napokban is fogtak el embercsempészeket, de pontosítsunk. Ha azokról az embercsempészekről beszélünk, akik irányítók, és nem effektív a sofőrülésben ülnek, hanem telefonon szervezik ezeket a hálózatokat, akkor az elfogási mutatók nem túl eredményesek. Már a felső középvezetők is ritkán buknak le. Azokat a személyeket fogják el, akik ott vannak a csoporttal, esetleg vezetik a járművet, aminek a rakterében ott gubbaszt az „áru”. A hatóságok ezeket a személyeket minősítik embercsempésznek.

- Ismert gyakorlat, hogy a szervezett bűnözés elleni szervek tagjai beépülnek, és úgy jutnak el a „nagy halakhoz”. Nálunk csak az egyszer használatos, csereszabatos tagok buknak le?

- Ez így van. Nagyon nehéz a beépülés. Kétféle embercsempész csoportot különböztetünk meg: a Balkánra és Törökországra jellemző a családi embercsempész csoportok működése. Itt a családtagok alkotják a klánt: a másod- hatod unokatestvérek, a rokonok ebből élnek, ide szinte lehetetlen a beépülés. A másik csoport, melyik nem csak embercsempészettel foglalkozik, hanem sok minden mással is: a portfólióba tartozik lányok futtatása, sportfogadás, bundázás. Ide elképzelhető a beépülés. Azt azért tudni kell, hogy az ilyen csoportoknál alapvető a „terep” ismerete: névre, arcra, beosztásra ismerik a hatósági emvbereket, tudják, kik lehetnek besúgók, esetlegesen kit lehet beetetni fals adatokkal. Velük adott esetben a nagyobb cél érdekében együtt kell működni a hatóságoknak is.

- Az embercsempészet a magyaroknak mekkora üzlet lehet?

- Nem tudok pontos magyar adatokat mondani. Most készült tanulmány arról, hogy az elmúlt 6-8 évben az Európába irányuló embercsempészet összességében 15 – 17 milliárd dolláros üzlet volt.

- Mit gondol arról, hogy a migránsok egy része célzottan megy valahová, ahol neki, vagy családtagjának kell ledolgoznia az embercsempészeknek járó díjat?

- Létezik az egyszerű üzlet, amikor odajön hozzánk valaki, tudja, hogy embercsempészek vagyunk, megkérdezi, hogy mennyi az annyi, és – mint egy utazási irodában – megszervezik az utat. Nem a teljes árat kapják meg előre. Ne úgy képzelje, hogy Aleppóban befizeti a kialkudott összeget és végigkísérik a célállomásig, hanem kézről kézre adják az embereket. Van, aki azért felelős, hogy a tengeren átjusson a delikvens, ott kap egy címet, hogy hová menjen és így adják egymásnak az utazót. Ez az egyszerűbb megoldás, amikor a megbízó képes finanszírozni az utat.

- Sokan kérdezik: ha van pénze a menekültnek, miért nem szál fel egy repülőre és utazik oda, ahová akar?

- Mert ahhoz nincs elegendő pénzük, és azt se feledjük el, hogy mondjuk Szíriában a repülőterek nem pont úgy működnek, mint nálunk.

- Ezek szerint az embercsempészek által kínált út olcsóbb, mint a kiinduló ponttól a célpontig történő közvetlen utazás?

- Hogyne. Ebből a szempontból egyetértek Szijjártó Péterrel, aki azt mondja: álljon meg a menet! Érdekes, hogy úgy érkeznek hozzánk a menekültek, hogy sem Görögországban, sem Bulgáriában – schengeni országokról van szó – nem történik meg a kötelező regisztráció. Noha ezt minden Európai Uniós tagállam elvállalta, amikor aláírták a vonatkozó szerződéseket. A migránsok leszállnak a hajókról és bóklásznak a világban. Amit a kormány számon kér a tranzitállamokon, hogy léptessék be a menekülteket az Unióba. Az EU-ba ugyanis hivatalosan nem egyszerű bejutni. Pontosan tudják a menekültek, hogy ha repülőre akarnának szállni, megbuknának. Hiszen kiderülne, hogy nincs beléptető pecsét az útlevelükben.

- A repülőtéren – ahogy a kerítésnél – miért nem kérhetnek menekült státuszt?

- Bárhol kérhet menekült státuszt, de az a gondjuk, hogy ha nem kapják meg, onnantól kezdve vissza fogják toloncolni őket. Ha például Görögországba felszáll a repülőre, azt mondja, hogy Londonba akar eljutni, az aktája Görögországban nyílik meg. Innentől kezdve, ha az angolok azt mondják, hogy nem akarják ott látni, akkor visszautaztatják Görögországba és vagy ott befogadják – aminek kicsi a valószínűsége –, vagy visszaküldik a hazájába. Ezért nem repülnek, hanem inkább nekivágnak gyalog, elsétálnak Budapestig, vagy tovább – hiszen ez már többeknek sikerült – és ehhez egy embercsempész szolgálatait veszi igénybe Ha szerencséjük van, nem járnak úgy mint az a több tucat menekült, akiknek a holttestét a minap találták meg egy magyar rendszámú elhagyott hűtőautóban Ausztriában.

- Mi a sorsuk, ha elérik a célállomást?

- Pár nap étlen-szomjan autózás után kiszállnak például Münchenben, a külvárosban és szétszélednek. Lesz, aki azonnal jelentkezik egy megadott címen, hogy ledolgozza a fuvarköltséget, de erről később. Számukra a lényeg, hogy a schengeni határon belül legyenek. Ausztria és Magyarország között a határnál szinte semmilyen ellenőrzés nincs. Stoppal, csónakkal, gyalog el tudnak jutni bárhová Európában.

- Említette a másik csoportot, akinek nincs elegendő pénze, de utazni akar?

- Nekik különböző üzleteket kell kötniük az őket csempészőkkel. Például az utazni kívánók közül sokan nyugat-európai üzemekben, embertelen körülmények között, feketemunkásként dolgoznak. Többen akár egy évig is szolgálják helyben a csempészeket, hogy a család másik fele továbbutazhasson. A becsempészett lányok egy részének kuplerájban kell ledolgozniuk az út árát. A kereslet-kínálat figyelembevételével számtalan megoldás lehetséges. Lebarterezik a kívánt szolgáltatást. Az embercsempész pontosan tudja, hová utazott a szétszakított család másik fele. Az ottmaradott tulajdonképpen túsz. Ha ő nem teljesít, a többiek után nyúlnak, folyamatos kontroll alakul ki. Ez maga a XXl. századi rabszolgaság.

- Ilyenek Magyarországon is vannak?

- A nyugat-európai emberjogi szervezetek aktáiban olvastam ilyenről. Magyarországot nem igazán preferálják. A magyar embercsempészek abból szakítanak le maguknak, hogy a délvidékre érkezőket átutaztatják az országon, tehát nem háztól-házig megbízás az övék sem.

- A nagy, globális embercsempész hierarchiában a magyarok hol foglalnak helyet?

-Az alsó középkategóriában.