A korrupciós kockázat

– A magyar védelmi miniszter cáfolta, hogy olyan kijelentést tett volna, amit cseh kollégája tulajdonított neki: hogy az oroszok pénzelnék a menekültek balkáni buszoztatását. Elvileg elképzelhetőnek tartja-e, hogy Moszkva így tesz keresztbe az uniónak?

– Oroszország is meglepetten szembesült az Európára zúduló migránsáradattal. Viszont kétségtelen, hogy egyfajta jóvátételnek tekinti, hogy az ukrajnai válság miatt ránehezedő nyomás, a szankciók után most úgy érezheti: eljött az idő, hogy Európa éljen át kellemetlen pillanatokat. De nem hiszem, hogy bármilyen szerepe lett volna a menekültválság előidézésében vagy hogy most buszoztatással próbálná súlyosbítani a helyzetet. Tény viszont, hogy szíriai jelenléte – amennyiben nem tud megegyezni a nyugati koalícióval – súlyosbíthatja a konfliktust, hozzájárulhat ahhoz, hogy a szírek újabb tömegei induljanak el.

– A Kreml Ukrajna helyett most Szíriára figyel, vagy legalábbis arról gondoskodik, hogy az orosz átlagpolgár arra figyeljen. Profi háborús filmként tálalják a légi bevetéseket és még az időjárás-jelentésekben is bemondják, hogy jók-e a feltételek a bombázásokra. Mi zajlik? Show-műsor vagy hadművelet? Tudjuk, hogy a bevetett 32 gépből 24 múzeumi darab.

– A mostani beavatkozás egyik legfőbb célja nyilvánvalóan az, hogy az orosz közvélemény figyelmét elfordítsa az ukrajnai fiaskóról. Bebizonyosodott, hogy a Kreml ott nem tudta megvalósítani kitűzött céljait. Nem sikerült jelentős területeket leszakítania a központi hatalomról, nem omlott össze az új kijevi vezetés, nem terjedt futótűzként az oroszbarát hangulat. Lehet, hogy Oroszország le tudná rohanni Ukrajnát, de nem tudná állandósítani a megszállást, nem is beszélve arról, hogy a súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő országot nem tudná konszolidálni sem politikai, sem gazdasági értelemben.

– És mi készül Szíriában? Képes-e Oroszország komoly hadműveletekre?

– Nem vagyok katonai szakértő, de vannak kétségeim, ha csak arra gondolok, hogy Oroszország az elmúlt években pontosan a tizenegyedik állam, amely bombázza Szíriát. Ezek egyike az Egyesült Államok – a térségben számos szárazföldi támaszponttal és repülőgép-hordozókkal a Földközi-tengeren. Az USA repülőgépei már több mint hétezer bevetésnél tartanak. Putyin számára ebben az esetben a közvetlen katonai eredménynél fontosabbak a politikai célok.

– Milyen politikai célokat sikerülhet megvalósítani a nemzetközi porondon, ha Amerika szövetségeseit támadja? A The Economistnak erről a régi vicc jut eszébe, amelyben a skorpió annak ellenére megmarja a kiskacsát a folyó közepén, hogy így együtt merül el vele. És közben azt mondja: már csak ilyen vagyok.

– Én is azok közé tartoztam, akik az orosz erők szíriai telepítéséről szóló első, szeptemberi hírek alapján úgy gondolták: Moszkva egyik célja az lehet, hogy így próbáljon kitörni a nemzetközi elszigeteltségből. A katonai műveletek megindításakor még elképzelhetőnek tartottam, hogy csak tévedésből bombáznak olyan erőket, amelyek nem tartoznak az Iszlám Állam kötelékébe. De hányszor lehet tévedni? Egyszer, kétszer, háromszor? Ahogy az idő múlik, a legvalószínűbb változatnak már az látszik, hogy az oroszok kész helyzet elé akarják állítani a Nyugatot: választhatnak Aszad és az Iszlám Állam között. És ha ez az alternatíva, akkor nyilván nem az Iszlám Állam támogatása mellett döntenek. Néhány nagyon tapasztalt, a térséget jól ismerő nyugati haditudósító szerint egyébként az oroszoknak van némi igazuk abban, hogy a Nyugattal együttműködni kész, állítólag mérsékelt ellenzék valójában vagy rendkívül gyenge, vagy nem áll készen a valódi együttműködésre. Tehát a Nyugat és benne az Egyesült Államok politikája ebben a tekintetben bizonytalan alapokon áll.

– Az elmúlt napok híre, hogy az Európai Parlament feloldotta az itthon gyakran KGBélaként emlegetett Kovács Béla jobbikos EP-képviselő mentelmi jogát. Róla a magyar ügyészség azt gyanítja, hogy orosz kém.

– Természetesen nem vagyok abban a helyzetben, hogy megítéljem, Kovács Béla kémkedett-e. Azt viszont nyilvános hírek alapján is kijelenthetem: ő legalábbis Moszkva kijáró embere. Arról, hogy létezik egy Kovács Béla nevű személy, én akkor értesültem, amikor kiderült, hogy 2011. december 4-én, a legutóbbi dumaválasztáson megfigyelőként Moszkvában volt. Neve azért vált ismertté, mert minden tekintetben kifogástalannak találta azoknak a választásoknak a lebonyolítását, amelyek tisztaságát és korrektségét mértékadó nemzetközi források máig kétségbe vonják. A másik ilyen dátum 2014. március 16., amikor a Krím félszigeten az orosz katonai megszállás körülményei között tartottak népszavazást. A hivatalos EBESZ-megfigyelőket nem engedték be a félszigetre, de szabad utat adtak néhány szélsőjobboldali európai politikusnak. Közöttük Kovács Bélának, aki ismét kifogástalannak tartott mindent: szerinte nem történt semmiféle nemzetközi jogsértés. Nem kétséges tehát, Kovács az orosz érdekek védelmezője, szemben a magyar nemzeti érdekekkel. És nem mellesleg a tényekkel is.

– Következik-e mindebből, hogy Moszkva megpróbál beavatkozni a magyar belpolitikába a Jobbikon keresztül?

– Tény, hogy az unió országaiban működő szélsőjobboldali pártok finanszírozása, támogatása bekerült az orosz politika eszköztárába. A jobboldali radikálisok számára rendszeresen nemzetközi konferenciákat is szerveznek Oroszországban. 2014 augusztusában a frissen elcsatolt Krímben, majd 2015 kora tavaszán Szentpéterváron került sor ilyen találkozóra. Az utóbbin neonáci pártok is jelen voltak. Beszédes, hogy az ellenük tüntető fiatalokat öt perc alatt eltakarította a rendőrség. Történt mindez abban a városban, ahol a második világháború idején a blokád körülményei között csaknem egymillió ember halt meg. Ebben a városban konferenciázhattak az európai szélsőjobb pártjai, köztük neonácik – állami segédlettel. Ezektől a pártoktól várja Oroszország, hogy Franciaországban, Németországban vagy akár Magyarországon számukra kedvező álláspontot képviseljenek és elbizonytalanítsák a közvéleményt. Ismert tény az is, hogy Marine Le Pen Francia Nemzeti Frontja Moszkvától kapott kilencmillió eurós hitelt 2014 novemberében, miután egyetlen jelentős európai vagy amerikai bank sem állt szóba vele.

– Vona Gábor pártjának támogatása tehát nemzetközi trendbe illik. És mi a helyzet a Fidesszel? A paksi üzlet bejelentése óta fontos nyugati érdekkörök úgy vélik, hogy Magyarország elkötelezte magát Putyin mellett, Budapest Moszkva előretolt bástyája egy nemzetközi sakkjátszma tábláján.

– Paks kapcsán legalább két fontos kérdés vethető fel, és nem kell atomtudósnak lenni, hogy aggályosságukat felismerje az ember. Az első nagy probléma az időzítés. Semmi sem kényszerítette Magyarországot, hogy most köteleződjék el Putyin mellett. Ezzel minimum hat-nyolc évet lehetett volna még várni, és addig – tekintettel a nemzetközi energiapiac évek óta tartó gyors átalakulására – akár az is kiderülhetett volna, hogy semmi szükség nincs erre a drága beruházásra. A második a szerződés előkészítetlensége, legalábbis a társadalmi párbeszéd teljes hiánya. Mindez akkor is problematikus lenne, ha nem az oroszokról lenne szó.

– Vannak viszont olyan aggályok is, amelyeket kifejezetten a Moszkvával való szerződéskötés vet fel.

– Minimum kettő. A nukleáris együttműködés nagyon érzékeny terület, amely feltételezi a szerződő felek kölcsönös és tartós bizalmát. Ennek az ügyletnek az első hivatalos aktusára, a szándéknyilatkozat aláírására 2014. január 14-én került sor. Olyan pillanatban, amikor Oroszország és az Európai Unió, illetve a NATO közötti viszony gyors lejtmenetbe kapcsolt az ukrajnai események miatt. Ez már önmagában is kétségessé teszi a bizalmi viszonyt egy, a nyugati szövetségi rendszerhez tartozó állam és Oroszország között. A magyar kormányt azonban mindez nem zavarta, és azok után is folytatta a konkrét szerződésekre vonatkozó tárgyalásait, hogy sor került a Krím elcsatolására, a kelet-ukrajnai helyzet orosz eszkalációjára, az unió szankciós politikájának meghirdetésére. Ezt észérvekkel nem lehet megmagyarázni. És végül van még egy fontos tényező: olyan jelentős pénzügyi tételekről beszélünk, amelyekből néhány százalék kihasítása és önös célokra való felhasználása is felboríthatja a magyar demokratikus politikai verseny feltételeit. Nyugati partner esetében sem zárhatjuk ki teljesen a korrupciós kockázatokat, de annak esélye sokkal kisebb, mint az unió ellenőrzési mechanizmusa alól teljesen kivont orosz üzlet esetében. Én ezt a megállapodást rendkívüli korrupciós kockázata miatt is súlyosan aggályosnak tartom.

– Tehát jó oka van annak, hogy egyik-másik elemző úgy vélheti: az uniós állam- és kormányfők között Orbán Viktor Putyin embere.

– Az is felkeltheti a gyanút, ha csak a paksi üzletre gondolunk. De vannak más tények is. Orbán Viktor 2014 nyarának elején bejelentette például Magyarország igényét arra, hogy az új ukrán vezetés adjon Kárpátaljának széles körű autonómiát. Azzal az Ukrajnával szemben fogalmazott nagyon barátságtalanul, amely ellen épp szeparatista háború folyt. Ez pont olyan helyzet, mint ha – miközben valakik el akarnák szakítani Magyarországtól Békés megyét – osztrák szomszédaink Vas megyében autonómiát követelnének az ott élő kisebbségeiknek. Ezek után nyilván nem kedvelnénk az osztrákokat. Az adott körülmények között az autonómia követelése nemcsak barátságtalan lépés volt Ukrajnával szemben, de egyben indokolhatatlanul erős Moszkva-barát gesztus is. Miért is volt erre szükség?