A kezeletlen pszichiátriai beteg: bomba
Az a pszichiátriai beteg, akinek nincs társasága, egyedül marad, és nem kezelik, az egy bomba. A társadalom álszent, és egyre több a fiatal beteg. Lajos Tiborral, az Ópusztaszeri Pszichiátriai Otthon igazgatójával beszélgetett a újságírója.
– Magyarországon nem divat csoportterápiára járni, mindenki orvosban gondolkodik, nem terapeutában. A társadalom álszent, a pszichiátriai beteg nem ismeri be, hogy beteg, a környezete pedig nem veszi észre. Az ember elvész a társadalomban, a társadalom messze nem az erejéhez méltón gondoskodik a betegekről – mondja az igazgató.
A szakma számára új kihívás, hogy egyre több a fiatal, huszonéves beteg. Ha ugyanis nincs megfelelő közösség, egzisztencia és értékrend, és a család sem képes segíteni, akkor felerősödhet a meglévő mentális betegségre való hajlam. A helyzeten tovább ront, hogy kezdeti megoldásként az alkoholt, drogot választják - írja a delmagyar.hu.
– Az extrém helyzetek kivédhetetlenek, de megadható az esély az elkerülésre, ha az ellátórendszer beavatkozik. Az a pszichiátriai beteg, akinek nincs társasága, egyedül marad, és nem kezelik, az egy bomba. Nem tudni, mikor robban – vélekedik az igazgató. Szerinte az egzisztenciális biztonság a kulcs. Az intézetben lakók 90 százalékának korábban ez megvolt, de amikor megszűnt, és a családi, baráti viszonyok is leépültek, kicsúszott a lábuk alól a talaj.
Jelenleg 1,5–2 éves várólista van az intézetben. Egyre nagyobb az igény a bekerülésre, és az ápoltak életminőségének javulásával – szűrővizsgálatok, mozgás, egészséges táplálkozás – egyre hosszabb időt töltenek a betegek az intézetben. De nem az a cél, hogy minél többen, hanem hogy minél kevesebben legyenek. A bentlakók nagy százaléka az igazgató szerint háttérgondozással alkalmas lenne önálló életre bizonyos feltételek – speciális, védett munkahely és ugyanilyen lakhatási feltételek – teljesülése esetén. Mégsem jellemző, hogy kikerülnek a gondozottak, mert „kint" egyszerűen nem kellenek.
