A kényszernyugdíjazottak visszatérnek?

- Bátor volt a zalaegerszegi bírónő?

– Sem bíraként, sem hivatalvezetőként nem mondanék olyat, hogy egy ítélet gyáva vagy bátor. A bírák a jogszabályok alapján és meggyőződésük szerint ítélkeznek, a kolléganő is így tett.

- És ha én mondom?

– A vélemény természetesen szabad. Úgy nevelkedtem, hogy ezt tiszteletben kell tartani, tehát elfogadom közírói megközelítésként. Azok a vélemények sem tudnak tartósan megrendíteni érzelmileg, amelyek engem érintenek negatívan, vagy azokat az intézkedéseinket, amelyekről az a meggyőződésem, hogy tárgyszerűek, helyesek. Bíraként megtanultam, hogy próbáljam meg elfogadni mások álláspontját is.

- Próbára tenném: bírótársai egy része úgy véli, hogy a köztársasági elnöknek vissza kellene vonnia a nyugdíjazással járó felmentő határozatait, hiszen „elszállt” az a jogszabály, amelynek alapján meghozta őket. Ilyen egyszerű, nem?

– Hát nem. A jogállam lényege, hogy jogszabályok alapján lehet és kell eljárni. Az Alkotmánybíróság megsemmisítő döntéséből nem következik az automatikus visszahelyezés, sem az államfő, sem más nem intézkedhet erről. Csakis és kizárólag maguk az érintettek: egyedi jogorvoslat útján, a munkaügyi perekkel.

- Ezért üzente nekik, hogy ez jogi nonszensz, és lejáratják magukat?

– Az általam nagyra becsült volt bírák sem találják meg a vonatkozó szabályokat. A bírák jogállásáról szóló törvény (Bjt.) 3. szakaszának 4. bekezdése így szól: „Ha a köztársasági elnök által korábban felmentett bírót a munkaügyi jogvita alapján a bírói tisztségébe vissza kell helyezni, a köztársasági elnök a felmentést megelőző kinevezés szerint határozott vagy határozatlan idejű kinevezést ad.”

- Valószínűleg ad. Vagyis elkönyvelhetjük a kormány, az államfő, a hivatásos állami jogászok hatalmas tekintélyvesztését. Miért nem lehetett megelőzni az időt, energiát és méltóságot rabló pereskedést, és kitalálni valami generális megoldást? Önnek van például törvénykezdeményezési joga.

– Ez igaz, csak éppen a nyári törvénykezési szünet kezdetén született meg az alkotmánybírósági határozat, nagyon kevesen vagyunk a hivatalban, az Országos Bírói Tanács tagjai is szabadságon vannak. Elindultak bizonyos gondolatok a hivatalban, de arra még nem volt módunk, hogy ezekről véleményeket kérjünk, egyeztessünk.

- Hoppá! Hírértékbe botlottam?

– Erről nem szeretnék többet mondani, mert előbb a kollégákkal vitatnám meg.

- De közben máshol is „elindultak a gondolatok”, Rétvári úr, Navracsics úr is jelezte ezt – ha konkrétumok nélkül tette is.

– Velük is egyeztetünk majd.

- Ha előbb lép a beosztottai érdekében – hiszen ez a feladata –, elkerülhette volna azt a gyanút, hogy egyetért a nyugdíjazásukkal. Meg azt, hogy az OBH-nak jól jön ez a 150 per, addig sem kell visszavenni a kollégákat. Időhúzás? Taktikázás?

– Szó sincs róla. A javaslatainkat elő kell készíteni, remélem, hogy a jogalkotás eljut a tervezetekig, és akkor annak a perbeli álláspontokban is jelentősége lehet. De azokkal is foglalkoznunk kellene, akik nem perelnek.

- Rendben, de előbb azzal, hogy kirúgtak 231 tekintélyes embert, most meg sorjában vissza kell venni őket.

– A bírósági szervezetben 12 ezer embert látok, meg az évente érkező egymillió ügyet. Ezekkel kell elsősorban foglalkoznom. Ehhez képest a hét százalék érintett bíró helyzete csepp a tengerben. Többmilliárdos uniós projekteket kell elindítani és befejezni, új bíróságokat kell felállítanunk, új épületben kell elhelyezni a Budapest Környéki Törvényszéket, meg kell oldani a bűnjelkezelést, egyenletes munkaelosztást kell kialakítani a bíróságok között, soroljam? Tudom, hogy az érintetteknek a saját problémájuk a legfontosabb, de remélem, néhány hónap múlva mindenkié rendeződik.

- Tehát visszaveszik azokat, akik kérték. Az állam meg rendezi a többiek nyugdíjazását. Is. Mert egyúttal a kényszernyugdíjazottakét is rendeznie kell.

– Én azt sem bánnám, ha a nyugdíjazott bírák újabb kinevezésekkel visszakerülhetnének – persze nem feltétlenül azokra a helyekre, ahonnét távoztak, hanem oda, ahol tapasztalataikkal az ügyhátralék feldolgozásában segíthetnének. De az OBH a felperesek kereseti kérelmei alapján alakítja ki az álláspontját.

- Minek tartja a nyugdíjazásokat? A bíróságok lefejezésének, tehát politikai ügynek, vagy jogi, szociális kérdésnek?

– Mindenféle aspektusa van ennek a történetnek, de nekem az a fontos, hogy a hivatal elnökeként mivel kell foglalkoznom, azaz jogi kérdésnek tekintem. És persze szociális ügynek is, hiszen az érintett bírák 80 százaléka eddig is kapott nyugdíjat a hétszázezres-egymilliós fizetése mellé, így most sokkal nehezebb helyzetbe került. Mielőtt megszületett az Alkotmánybíróság határozata, több módon is igyekeztünk megoldást találni erre a helyzetre, hiszen a nyugalmazott bíráknak lehet munkájuk a mediációban, oktatásban, különböző munkacsoportokban, programokban.

- Vannak 62 évnél idősebb képviselők, kormánytagok, alkotmánybírák, professzorok. Mégsem kényszernyugdíjazták őket.

– A bírákat azzal az indokkal nyugdíjazták, hogy meg kellett szüntetni egy pozitív diszkriminációt. Eddig ugyanis – kivéve a bírákat – a munkáltató dönthette el, hogy igényt tart-e egy munkavállalóra, ha az elérte a korhatárt. Azt nálunk nem lehet megtenni, hogy melyik bíró maradjon, melyik ne, mert ez sértené a függetlenséget.

- Érdekes ez a pozitív megkülönböztetés: a bírának a korhatár elérésekor kötelező nyugdíjba vonulnia, a gépkezelőnek vagy a raktárosnak meg nem.

– A bíráknál csak az egységes időtartam működőképes. Nem lehet válogatni közöttük.

- Értem, válasszunk magunknak fiatal képviselőket!

– Nézze, ezek jogpolitikai döntések, a jogalkotónak, az államnak kell eldöntenie, hogy a közszolgálatban mit óhajt megengedni, és mit nem.

- A Velencei Bizottság tavasszal azt állapította meg, hogy „az új bírósági rendszer a maga egészében veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét”. Amikor elfogadta a kinevezést, ezt nem vette észre?

– Nem, mert ez egy sommás megállapítás. Szerintem nem fenyegette. A bírói egyesületnek és nekem is volt, ami nem tetszett, de nem alapvető kérdésekben.

- Hosszas huzavona és magyarázkodás után a kormány végül sok helyen korrigálta a törvényt. Melyik tetszik jobban önnek, az eredeti vagy a javított?

– Egyik sem tetszik jobban, mint a másik, én annak megfelelően igyekszem eljárni, ami a jogszabályban van.

- Vagyis megfelelt volna az eredeti is.

– Persze. Nézze, számos rendelkezését már annak is sokan félreértették. Én Sólyom Lászlótól azt tanultam, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Például amellett voltam, hogy tegyük nyilvánossá az OBH elnöke által kinevezett vezetők pályázatát, mert a nyilvánosságnak joga van megismerni, ki milyen céllal, tervvel vállalna ilyen posztot.

- Nagy tett, elismerem, de nem ez volt a leginkább bírált passzus. A korlátlan teljhatalom az elnök kezében a kinevezéseknél. Ez inkább.

– Feltörtük a hierarchikus rendszereket, amikor hozzáláttunk a munkához, 15 munkacsoportot hoztunk létre, alkalmazottak, ügyvédek, nyugalmazott bírák, tudományos emberek is a tagjai, ők határozhatják meg a munkarendet.

- Sorba venném a Velencei Bizottság kifogásait, de nem tehetem, mert 16 pontban javasolta módosítani a törvényt. Néhány fontosabb: az OBH elnökének nem kell indokolnia a döntéseit, ezek ellen nincs jogorvoslat, áthelyezhet ügyeket, de nem objektív kritériumok alapján. A Bírói Tanács kizárólag bírákból áll, és nincs vétójoga, a bírák akaratuk ellenére is átirányíthatók, áthelyezhetők, és itt van a kilenc évre szóló kinevezése is, ami korlátlanul meghosszabbítható.

– A javaslatok legnagyobb részét beépítették az új törvénybe. Bekerült, hogy a személyi döntések ellen van helye jogorvoslatnak, bár én ezt eddig is természetesnek vettem, a szabályzatok ellen is lehetett Alkotmánybírósághoz fordulni, bár ez sem volt benne a törvényben. Újdonságként bekerült a módosítások közé a jogorvoslat az áthelyezések ügyében. Az ügyek áttételét pedig korábban is a bírósági elnököknek kellett kezdeményezniük, ezt a Velencei Bizottság félreértette. A bírák kinevezésénél sokkal nagyobb hatáskört kapott a Bírói Tanács, mert a rangsor második vagy harmadik helyén álló pályázó kinevezését megakadályozhatja, ha nem ért egyet az én javaslatommal.

- De az elsőt nem. Nagyobb hatáskör, de nem vétó. És a kilenc év?

– Valamennyi magas közjogi tisztség betöltője újraválasztható, az Állami Számvevőszék elnöke például 12 év után. De még meg kell néznem, azt hiszem, a legújabb módosításban maradt a kilenc év, viszont kivették az újraválaszthatóságot. Látja, ennyire izgat a dolog.

- És az mennyire izgatta vagy izgatja, hogy Handó Tünde Szájer József felesége? Mármint hogy ebből európai ügy lett, mert egy vezető kormánypárti politikus nejeként morálisan aggályos az ön elnöki posztja.

– Ez soha nem izgatott, mert sok év igazolja, hogy független vagyok, a munkámban soha nem voltam elfogult.