A forradalom leült az Erzsébet téren

Fekete bakancs és szatén estélyi találkoznak a zebrán. A fiú és a lány is a Bazilikához tart. Ki esküvőre, ki tüntetésre.
– A magyarok istenére esküdnek a fiatalok, nézzük meg – indítványozza a templom előtt egy tüntető. Megmosolyogják társai.

Az állig testpáncélba burkolt rendőrsorfal csak a meghívottak előtt nyílik szét. Hogy azok kik? Illően öltözöttek és tudják a házasulandó nevét. Érkezik is az ifjú pár, az oldtimer előtt újra szétválik a rendőrkordon. Talán nem ilyen sorfalat kívántak a nagy napra.

Vágyik azonban az erődemonstrációra Budaházy árván maradt népe. Tüntetnek vezérükért, a betiltott egyesületért és mozgalomért, gárdaszemlére vonulnak az Erzsébet térre. Az úton kis, piros autóból ezerrel üvölt a harcba magyar. Vasalt blúz fölött belőtt frizura, úgy üti a tamtamot a sofőr.

– Krisztike, hova kell menni?
Nem tudja azt még a friss EP-képviselő Morvai sem, csak bólogat, „igen, megint szanaszét vagyunk”.

"Lógni fogtok a családotokkal együtt!"

Mire az Erzsébet térre érünk, épp oroszlános mellényükbe bújnak a gárdisták, jelezvén, itt mindenki férfi, és tag, még ha be is tiltották őket. Aztán magyar és székely himnuszt énekelnek, a rendőrség meg fölszólít a távozásra. Maradnak, leülnek. Ez hát az új stratégia. Nem véletlenül figyelmeztetett a nemzeti média, elkél majd az elemózsia, meg a víz. Hosszú lesz az állóháború. Vagyis ülő. A rendőrök egyesével vinnék el a tüntetőket, mire ők összekapaszkodnak. Körben szimpatizánsok skandálják beléjük a lelkierőt. „Éljen a gárda”, „ÁVH”, „hazaárulók”. Valaki a Hír tévé operatőrét küldené melegebb éghajlatra, leintik:
– Hagyd, mi hívtuk.

A Szent Korona rádiósok sem tétlenkednek, ásványvíz utánpótlás kerül tőlük a forrongókhoz.

A rendőrök szisztematikusan haladnak, a gárdisták szorítják magukhoz társukat, amíg bírják. Átszellemült arcok ülnek a fűben. Ellenállók. A kevésbé bátor oroszlánok behátrálnak az ülők közepébe. Biztonságosabb, mint a szélen.
Gyöngyöznek a homlokok, hevül a szív, készül a program.
- Emlékezünk majd rátok. Tíz hónap múlva lógni fogtok a családotokkal együtt.

A rendőrök kameráznak, a tüntetők szembevideózzák őket. Népszabadságos fotóst anyáznak, más csak úgy menekül a pofon elől, ha kitöröl néhány képet. A hős fiatalok azokon épp álarcot húznak, és a díszburkolatot bontják. Tudósítunk róla mi is telefonon. Kapjuk is arcba a fotót.
- Hova lesz? – érdeklődünk.
- Attól függ. Ha rosszat írsz, a kurucra – így a srác.

"A tetvek táncolnak, miközben verik a magyart"

A Gödörben zene szól. Néhányan csak azért is normális szombatot tartanak. Párocska ropja, nyakukba kapják a „mocskoszsidót”.

– Nézzétek a tetveket, nem zavarja őket, hogy verik a magyart.

Közben néhány éltesebb gárdista rosszul lesz a napon, a batyukból sör kerül elő. A szimpatizánsok testükkel védenék a hőseiket, a rendőrök megindulnak. Sörösüvegre, kőre, könnygázspray felel. Gázmaszkot húznak közben a gárdisták, a lányokat menekítik az ülőháborúból. Aztán megint himnuszoznak. A rendőrkör egyre szűkül a földön összekapaszkodók körül, támogatóik azonban besávozzák a teret. Tizenéves srácok felfedezik, egy helyütt a rácsok alá kavicsot szórtak a tér figyelmetlen tervezői. Tele is a zseb a munícióval. Teljes a harci szerelés: sapka, sál, szemüveg. Ezek is egy szombat este kellékei. A Gödör meg közben bezárt. Győztek?

Ötvenes nő kér utat a rendőrsorfalig. Ott Bibliát emel a magasba, majd arcukba nyomja.
– A vidéket meg épp szétlopják a cigányok – érvel valaki mellette.

Aztán megint könnygáz, kiemelés. Viszik Vona Gábort is, rövid időre, pár fotó erejéig beült övéi közé.
– Egy párt elnökét nem lehet elvinni – sápítozik egy nagymama.

Véljük, úgy értette, ezét nem lehet. Unokája lehetne a mellette álló, kisírt szemű kölyök. Tejföllel maszatolja könnygáztól égő arcát. Rendőrtől halljuk: a passzív ellenálló gárdistákat inkább körbeveszik és viszik. „Politikai okokból” őket nem fújják le. Csak az agresszív szimpatizánsokat.

Oroszlán, droid, Hitler, sün

Maradnak hát a tagok a rendőrkörben, a többi tüntetőt kiszorítják a térről. A sarkon a gárda szóvivője nyilatkozik: ők békésen demonstráltak, senki nem mondta, hogy az egyenruhát viselve ne jöhetnének össze. Hogy a tüntetés nem volt engedélyezve? Lényegtelen.

Odébb Tomcat vircsaftol. „Igen, MSZP” kampánytáblát tesz a rendőrsorfal elé. Somolyog.

A tömeget az Astoria felé terelik. Nehezen artikulálva droidozik egy kopasz. Kezében sör, mellén „Heil Hitler” tetoválás. Mellette csendben vonul egy nő. Kezében papírlap, piros filccel csak kulcsszavakat írt rá: ÁVH, népirtó kormány, sün. Színes csapat.

Rövidnadrágos hatvanas társának kiabál át a tömeg túlfelére.
– Feri, ha elvétjük egymást, akkor ott a sörözőben, a Parlamentnél.

Útba esik. Oda tartanak.